Szalayék visszatérnek a Dakar-ralira

Rajthoz áll a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős, és az Opel Dakar Team Darázsi Zsolt vezetésével elindítja versenykamionját is.

A biztonsági okok miatt Afrikából 2009-ben Dél-Amerikába költöztetett, de a nevét megtartott Dakar-ralit 2012. január 1. és 15. között ismét Argentínában és Chilében, illetve új helyszínként Peruban rendezik meg. Idén januárban mindössze Horn Albert, egy horvát versenyző navigátoraként képviselte a magyar színeket, a jövő évi kiadásban azonban két esztendő kihagyás után ismét rajthoz áll a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős, és az Opel Dakar Team Darázsi Zsolt vezetésével elindítja a versenykamionját is. A csapatot természetesen szervizkamion is kíséri. Szalayék mellett egy másik magyar kettős, a Sebestyén Sándor, Bogdán József egység is megpróbál eljutni az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig.

A Dakar-rali mezőnye Mar del Platából rajtol és Limában ér célba. Argentínában és Chilében öt-öt, Peruban négy szakasz lesz. A 2012-es verseny össztávja hozzávetőleg 9000 kilométer, ebből megközelítőleg 5000 kilométer a mért szakasz.

– Nem titok, hogy az előző két évet anyagi nehézségek miatt kellett kihagyniuk. Most mekkora büdzsét hoztak össze, amivel bele lehet vágni a nagy kalandba? – kérdeztük Szalay Balázst.
– A csapatnak hozzávetőleg ötvenmillió forint a költségvetése, ennyi kellett az induláshoz. A legnagyobb részt a nevezési költség teszi ki, ez egymaga meghaladja a kilencvenezer eurót.

– Milyen célkitűzést fogalmaztak meg?
– Természetesen nem csak azért indulunk, hogy elmondhassuk, megint részt vettünk a Dakar-ralin. Szeretnénk minél jobb eredményt elérni és megközelíteni a gyári csapatokat. Mindezt helyezésben számszerűsíteni nagyon nehéz, de kimondom: azután, hogy eddig a legjobb helyezésünk a tizenkilencedik volt, most a célunk a legjobb tízbe kerülni.

– Ez reális cél? Tény, az úgymond a „nagy nevek” közül most többen nem indulnak, de az első tízet megcélozni mégiscsak merészségnek tűnik.
– Nyilván sokan megmosolyognának, ha azt mondanám, hogy első szeretnék lenni, holott így van. Nem elrugaszkodva a realitástól, a legjobb tízbe pedig szerintem igenis van esélyünk bekerülni. Ami a mezőnyt illeti, az autósoknál jelen állás szerint százhetvenöt induló lesz – emellett hetvenöt kamion, kétszáz motor és negyven quad indul –, ezzel be is telt a létszám, a többiek már csak a várólistára fértek fel. S ha kétségkívül akadnak is hiányzók, ellenfelekben nem lesz hiány. Jutta Kleinschmidt visszatért, és a lengyelek például nagyon belehúztak, Krzysztof Holowczyc is gyári BMW-s lett. Ezzel együtt bizakodunk.

– Mi változott az autón?
– A General Motorstól most érkezik, valahol éppen a repülőn lehet az új motor. Ez körülbelül három százalékkal erősebb, mint a jelenlegi erőforrásunk. A tervek szerint a jövő héten már bele is építjük az autóba, ami külsőleg is átalakul majd. Emellett lesznek aerodinamikai változások, hogy minél stabilabb, gyorsabb legyen az autónk.

– Afrika után Dél-Amerikában mi a legnagyobb kihívás?
– Sivatag és sivatag között is óriási a különbség. A Szaharában január elején mindig tél van, ott ahhoz is kellett alkalmazkodnunk, most viszont a déli féltekén az Atacama-sivatagban nyár vár ránk, vagyis jóval nagyobb hőség. Sokkal jobban kell figyelnünk a hűtésre, a sebességváltótól a kormányművön és a differenciálműn keresztül a motorolajig mindent hűtenünk kell. Kétszer annyi hűtő lesz az autónkon ahhoz képest, mint amikor még a Szaharába jártunk. S 2009-ben megtapasztaltunk, hogy Dél-Amerikában a puha homok különösen vendégmarasztaló, fel kell készülnünk arra is, hogy majd sokat ásnunk, lapátolunk is.

– Hatszor már célba ért a Dakaron, van valami titka, hogy mi kell hozzá?
– Hogyne, három okot is fel tudok sorolni. 2004 óta Bunkoczi László a navigátorom, azóta mindig beértünk. 2004 óta van Opel alattunk. A harmadik pedig a türelem, mert a Dakar-ralin nem lehet minden körülmények között csak úgy eszeveszetten száguldozni.