A Világjátékoknak először 1981-ben az Egyesült Államokban Santa Clara adott otthont, és ugyanúgy négyévente rendezik meg, mint az olimpiákat. A kaliforniai várost London, Karlsruhe, Hága, Lahti (Finnország), Akita (Japán) és Duisburg követte, legutóbb, két éve pedig Tajvanon, Kaohsiungban rendezték meg a nem olimpiai sportágak csúcseseményét. Ami annyiban korrekcióra szorul, hogy az ötkarikás műsoron levő ritmikus gimnasztika és a gumiasztal is a program része, továbbá nem olimpiai számban az íjászok is megméretik magukat. 2013-ban a kolumbiai Cali lesz a házigazda, a 2017-es rendező pedig Budapest, a lengyelországi Wroclaw és a dél-afrikai Fokváros közül kerül ki. A magyar főváros Gödöllővel együtt kandidál. A Világjátékok Nemzetközi Szövetsége (IWGA) 2012. január közepén dönt a helyszínről.
Tajvanon Magyarország 74 versenyzővel, 12 sportágban képviseltette magát: karatéban, aerobikban, ritmikus gimnasztikában, sárkányhajóban, szumóban, uszonyos úszásban, versenytáncban, strandkézilabdában, fallabdában, íjászatban, ejtőernyőzésben és testépítésben. Műsoron van azonban többek között az erőemelés, a bowling, a biliárd, az amerikai foci, a görkorcsolya, a korfball, a petanque, a sportakrobatika, a tájfutás és a vízisí is. Magyarország először 2005-ben, Duisburgban indult a Világjátékokon, és az ejtőernyősök célbaugróversenyét Asztalos István nyerte. De nem maradtunk arany nélkül két éve Tajvanon sem, ahol S. Kovács Ádám karateversenyző állhatott a dobogó legfelső fokára.
A 2017-es budapesti pályázat konferenciával egybekötött szerdai sajtótájékoztatóján Gémesi György, a Nemzeti Sportszövetség elnöke elárulta, éppen a tajvani Világjátékok előtt gondolt arra, hogy Magyarország is otthont adhatna az eseménynek: „Amikor 2009 augusztusában a magyar csapatot búcsúztattuk Gödöllőn, az eskütétel után mondtam ki először, hogy ezekre a játékokra nekünk is pályáznunk kell, de azért várjuk meg a tajvani versenyeket. Előzőleg ugyanis nem voltak erre vonatkozó tapasztalataim. Tajvanon aztán fantasztikus élményekkel gazdagodtunk, eredményesen szerepeltünk, és rögtön megfogalmazódott bennem, hogy szövetségeseket keresek, akik segítenek a pályázatban. S nyitott fülekre találtam, azzal együtt, hogy sokan nem ismerték a sportnak azt a világát, ami az olimpián kívül van. Holott ez is hihetetlenül gazdag és színes, s számunkra magyaroknak az eredményesség és maga a sportélmény szempontjából is ad olyan élményeket, mint a természetesen jóval nagyobb reflektorfényben levő olimpia. S szó nincs arról, hogy az ötkarikás játékok és a Világjátékok között ellentét húzódna, hiszen az új sporttörvény egyébként is a Magyar Olimpiai Bizottság alá integrálja a hazai sportélet szereplőit.”
