Amatőr ökölvívásban legutóbb másfél évtizede született magyar olimpia aranyérem, Kovács István nyert 1996-ban Atlantában ötfős csapatunkból. 2000-ben Sydneyben három honfitársunk közül Erdei Zsolt bronzig jutott, azóta 2004-ben Athénban és 2008-ban Pekingben is újra öten képviselték színeinket a ringben, már medál nélkül.
Londonban a mai állás szerint hárman lehetnek ott, hiszen a 60 kilós Varga Miklós és a 64 kilós Káté Gyula nyolc közé jutott az idei bakui kvalifikációs vb-n, Harcsa Zoltánt pedig nyolcaddöntős ukrán legyőzője, a későbbi világbajnok Jevgen Hitrov vitte magával a jövő évi olimpiára. A többieknek még egy viadal adatik a szereplési jog megszerzésére, áprilisban Isztambulban az európai (pót)selejtező torna. Mivel előre adott volt az egyes földrészeknek súlycsoportonként járó kvótaszám, nagyjából ki lehetett számolni, mennyi marad az öreg kontinensen.
Ehhez képest a nemzetközi szövetség (AIBA) friss közlése szerint a minket, magyarokat leginkább „érdeklő” kategóriában kevesebb a lehetőség. 69 kilóban például kettő, így a 2010-es Európa-bajnok Bacskai Balázsnak döntőznie kellene, 81 kg-ban a várt öt helyett csak három, az idei Eb-bronzérmes Szellő Imre számára tehát dobogó jelentene jót, pontosabban el kellene döntenie a másik harmadikkal, melyikük utazhat; a nehézsúlyban (91) kétszeres Eb-3. Darmos Józsefnek pedig egyenesen csak a győzelem a megfelelő, mivel egyetlen hely maradt. A Pekingben már bemutatkozott Kalucza Norbertnek 56 kg-ban az elődöntő érne londoni indulást. Az isztambuli kvalifikációs tornán kiosztható kvóták: 49 kg – 5, 52 – 3, 56 – 4, 60 – 4 (Varga), 64 – 1 (Káté), 69 – 2, 75 – 1 (Harcsa), 81 – 3, 91 – 1, +91 – 2.
Kovács László szövetségi kapitány érdeklődésünkre némiképp értetlenségének adott hangot: Az előzetes adatok, lefektetett szabályok ismeretében ki lehetett számolni, hol mennyi kvóta marad, ehhez képest az AIBA megint olyan rendszert teremtett, amelyben nem lehet látni a rendezési elvet. Szerintem néhol sportszakmai helyett sportpolitikai indokok is közrejátszottak. Bendzsinek (Bacskai Balázs – a szerk.) döntőznie kell, Szellőnél félnehézsúlyban öt hellyel számoltunk, erre lett belőle három. A két legfelső kategóriában pedig szinte lehetetlen lesz kvótát szerezni a törökök, bolgárok és a többiek mellett. A kisebb súlyokban valamivel jobb a helyzet. Összességében azt mondom, nullától kettő-háromig szerezhetünk még kvalifikációt Isztambulban, de csak majdani lehetőségek, az ottani körülmények ismeretében.
Csötönyi Sándor, a hazai szövetség (MÖSZ) elnöke, az AIBA végrehajtó bizottsági tagja némileg árnyaltabban fogalmazott: Bacskai helyzete valóban nehéz, hiszen két hely maradt szabad, de még mindig a negyedik a világranglistán, ha sérülésmentesen fel tud készülni, s a tavalyi moszkvai formáját hozza, akkor meglesz a kvóta, sőt, esélyesnek számítana az olimpián is. Szellőnek nehezedett a helyzete, a számok pedig azért változhattak, mert bejöttek a WSB (az AIBA félprofi ligája – a szerk.) győztesei, akiknél nem lehetett előre tudni, melyik kategóriában akarnak majd szerepelni Londonban. Azt mondom, mások az álmok és mások a lehetőségek, az isztambuli sorsolás fontos lesz, világos helyzetet meg úgyis csak a verseny végén kapunk.
