Miért lehet hatékonyan megoldani problémáinkat egy gumikacsával?

Elakadtunk volna valaminek a megértésében? És hogy jön egy kacsához a ChatGPT?

Forrás: Shutterstock

Sokakkal, talán már szinte mindenkivel megtörténhetett, hogy hiába volt kezében mondjuk egy IKEA-útmutató, képtelenségnek tűnt az egyszerű bútor összeszerelése. Mikor már csüggedten leült a padlóra, bejött a szobába valaki, akinek érdeklődésére elmagyarázta a problémáját – és ekkor hirtelen rájött a megoldásra!

Mikor elakadunk valamivel, és megpróbáljuk hangosan elmagyarázni, gyakran váratlanul minden értelmet nyer. A programozásban ezt „gumikacsa-hibakeresésnek” nevezik.

Elliot Valoy, a Sydney-i Egyetem informatikusa elmagyarázza, miért hatékony ez a módszer.

A „gumikacsa-hibakeresés” kifejezés először állítólag 1999-ben, a The Pragmatic Programmer: From Journeyman to Master című egyetemi tankönyvben jelent meg. A tankönyv programozásról és szoftverfejlesztésről szól, de ahelyett, hogy valamilyen elméletet mutatna be, gyakorlati fejlesztési folyamatokat vázol, analógiákat, sztorikat és népmeséket ismertet, a forrásban lévő béka metaforáját használja.

A forrásban lévő béka ismert példázata azt írja le, hogy a fazékban a béka lassan egyre jobban alkalmazkodik a növekvő hőmérséklethez, és csak akkor próbál kimenekülni, amikor már túl késő, és megfőtt. A tanmese nem biztos, hogy igaz, de szemléletes.

A gumikacsa-hibakeresés fogalmát is az említett könyvben vezették be. A módszer lényege, hogy amikor egy programozó nem tud rájönni, miért nem működik a kódja, helyezzen el egy gumikacsát az asztalán, és hangosan magyarázza el neki, mi is lenne a kód feladata. Miközben a kacsához beszél,

akaratlanul észre fogja venni, mi a különbség aközött, amit megpróbál csinálni és amit valójában csinál.

Valoy szerint sokan először hangosan felolvasnak egy feladatot, így dolgozzák fel azt. A hangos olvasásnak sokszor megvilágosító ereje van, segít agyunknak „meghallani” a korábban fel nem ismert problémákat. A másoknak való magyarázat pedig arra kényszerít minket, hogy a tartalmat fogalmi részekre bontsuk, integráljuk azokat a meglévő tudásunkkal, és logikusan rendszerezzük.

Egy, a tanítás általi tanulás relatív előnyeiről írt 2013-as tanulmány megállapította, hogy mások tanításának őszinte szándékával, ténylegesen tanítva őket, „az információk mélyebb és tartósabb megértéséhez jutunk”.

De ha ez a helyzet, miért használnánk éppen kacsát? Valoy szerint „az emberi kommunikációnak vannak bizonyos korlátai”.

Kedves, érzelemmentes arc

Az emberek kontextusfüggőek, és múltbeli gondolataik, tapasztalataik alapján cselekednek. Ez azt jelenti, hogy örökösen feltételezéseket gyártunk magunknak a problémamegoldásra tett korábbi kísérleteink alapján, és így könnyen szem elől tévesztünk egyes részleteket. Az előítéletek megnehezíthetik annak azonosítását, hogy hol hibáztunk.

De a kacsával ez nem így van, állítja Valoy. A gumikacsa egyszerűen csak visszabámul ránk kedves, érzelemmentes arcával, és neki aprólékos részletességgel, precízen el lehet magyarázni a dolgokat.

Természetesen a kacsa csak példa; más dolgok, akár egy kaktusz is működhet. És ha furcsán érezzük magunkat egy néma tárggyal folytatott beszélgetéstől, egyes kutatók nagy nyelvi mesterséges intelligencia modellek, például a ChatGPT használatát javasolják digitális gumikacsaként használni.

Nem csak informatikusoknak

Bár a ChatGPT nem emberi lény, képes azonosítani hibákat, és javítási megoldásokat vet fel. Igazolták, hogy az emberek nagyobb valószínűséggel lépnek interakcióba olyan élettelen tárgyakkal, amelyek reagálnak. Egy tokiói egyetem kutatói kimutatták tanulmányukban, hogy ha egy gumikacsát akár csak egyszerű interaktív funkciókkal felszereltek – például egy gombbal, minek lenyomására bólintott –, az emberek kevésbé haboztak beszélni hozzá.

Utóbbi kutatás rámutat, hogy az informatikai dolgozók hiánya egyre nagyobb problémát jelent. Ezért fontos sokoldalú támogatást nyújtani a különböző képzettségű, akár kezdő programozóknak olyan rendszereken keresztül, amelyek nem igényelnek további munkaerő-ráfordítást, fogalmaznak.

A kutatók a gumikacsa-hibakeresésre összpontosítottak, azt feltételezve, hogy interaktív babák segíthetnek az embereknek hatékonyabban rendszerezni a gondolataikat. Ezért készítettek egy olyan gumikacsát, ami kérdéseket tesz fel a felhasználóknak, bólogatással vagy beszéddel válaszol is nekik, és megvizsgálták a módszer hatékonyságát. Kiderült, hogy az interaktív funkciók hozzáadása jelentősen támogatta a tanulók gondolkodását, különösen akkor, ha nehezebb feladattal kellett megbirkózniuk.

„Legközelebb, ha elakadunk a munkában, nehezen fogalmazunk, vagy megpróbálunk megérteni egy összetett helyzetet, egy kis sárga gumikacsára próbáljunk támaszkodni. Magyarázzuk el neki hangosan a problémánkat, és figyeljük meg, hogy eljutunk-e a válaszhoz” – javasolja Valois.