Szívbajt hozott az edzőjére, de meglett az olimpiai kvóta + Képek

A mindent eldöntő utolsó futamban leesett a deszkáról, de a női szörfösök között az utolsó olimpiai kvótát mégiscsak Detre Diána szerezte meg.

– A mezőnyt riogató cápa most nem bukkant fel?

– Tudtommal nem, ám most egyébként is csak a holland lányra figyeltem.

– Este nagy ünneplést csapott a magyar tábor?

– Csak szolidat, de azért egy pezsgőt felbontottunk, és még fogyasztottunk ezt-azt. A vb tulajdonképpen Perth egyik elővárosában, Fremantle-ben zajlik, és a parttól nincs messze a főtér. Az ausztrálok itt felépítettek egy kis falut, ahol igazi fesztiváli hangulat uralkodik, és bőven vannak éttermek. Beültünk az egyikbe, jómagam eléggé csapzottan, így mindenki kitalálhatta, hogy éppen versenyről jövök. S amikor kiderült, hogy olimpiai kvótát szereztem, rengetegen gratuláltak. Hajnali egykor aztán vége lett a partinak, eljött a záróra, de nem is bántam. A fájós lábammal most egy ideig úgysem fogok táncolni.

– Egy hétig viszont pihenhet.

– Ez most nagyon jól jön, és természetesen megyek szurkolni a többi magyar versenyzőnek. A fiúknál szörfben Gádorfalvi Áronnak, a Laser hajóosztályban pedig Berecz Zsombornak is jó esélye van arra, hogy megszerezze az olimpiai kvótát.

– Pekingben a huszonkettedik helyen végzett, Londonra mit irányoz elő?

– Szeretnék bekerülni a legjobb tízbe. Azt hiszem, mondhatom, hogy Peking óta sokat fejlődtem. Korábban inkább csak kisebb szélben tudtam ügyeskedni, most viszont talán a nagy szélben már jobb vagyok. Erősödtem, és az ötvenhét-ötvennyolc kilós testsúlyom a legideálisabb a szörfözéshez, ez a kis szélhez és a nagyhoz is jó. A tíz centivel magasabb, tíz kilóval nehezebb lányoknak csak a nagy szél kedvez. Most vagyok huszonnyolc éves, ez is jó életkor, mi több nálunk igazából harminc fölött érnek be a versenyzők. Az olasz Alessandra Sensini negyvenegy éves, a hatodik olimpiájára készül, négyen érmet szerzett, és azt mondja, hogy még most is folyamatosan tanulja a szörfözést. Pedig ő épp akkor kezdte a versenyzést, amikor én születtem. Rengeteget számít, hogy ki mennyi időt töltött már a vízen.

– S nyilván a Balatonon nem lehet felkészülni a világversenyekre…

– Bizony nem, és sajnos nekünk nincs tengerünk. A vb előtt egy hónapot Franciaországban készültem, Brestben. Ez is kellett ahhoz, hogy megszerezzem a kvótát. Szponzorom, ha édesapámat nem sorolom ide, nincs, de a Magyar Szörf Szövetségnek, a Magyar Olimpiai Bizottságnak és klubomnak, a Balatonfüredi Yacht Clubnak nagy köszönettel tartozom, hogy támogatnak.

– Az miként fordulhatott elő, hogy az 1980-as moszkvai olimpián repülő hollandiban – ikertestvérével, Detre Zsolttal – bronzérmes Detre Szabolcs lánya előbb ritmikus gimnasztikázott és kosárlabdázott, és csak tizenhat évesen ismerkedett meg a szörffel?

– Apám azt mondta, hogy ha bármi affinitást érzek a vízi sportok iránt, akkor örülni fog és támogat, de semmiképp sem akar erővel beültetni egy hajóba. Tizenhat évesen magam döntöttem úgy, hogy elmegyek Balatonfüredre egy vitorlástáborba. Szörföt addig szinte nem is láttam, ám ott azonnal beleszerettem. Sok sportágat kipróbáltam, még a sífutást és a lovaglást is, a szörfözés azonban egyedi életérzés. Semmilyen más sport nem adta vissza azt az érzést, amit az okoz, ha a legvadabb erőket szelídíthetem meg a vízen. Ez valami egészen elképesztő dolog.

(Fotók: Utassy Loránd)