Az 5-ös pályán ugrott a londoni Vizesközpont medencéjébe 200 mellen a szám kétszeres világbajnoka, Gyurta Dániel. Nagy vetélytársai közül a japán Kitadzsima Koszuke a 2-esen, az elődöntő leggyorsabbja, a brit Michael Jamieson a 4-esen vágott neki az alig több mint 2 perces versenynek. 50 méteren Kitadzsima fordult elsőnek, a világcsúcs részidejénél 27 századdal jobb idővel, de még 100-nál is a japán vezetett 11 századdal a vonalon belül. Az ekkor már második magyar 130-nál élre is állt, 150-nél ő vágott a világcsúcs és a teljes mezőny elé, az utolsó 10 méteren viszont szokatlanul szenvedett, és kis híján többen is utolérték, de szerencsére nem. Gyurta Dániel világcsúccsal (2:07.28) lett olimpiai bajnok! (A régi rekordot 3 éve tartotta az ausztrál Christian Sprenger, éppen 3 századdal volt gyengébb a mostani időnél.)
Második helyen a hazai drukkersereg támogatását élvező brit Michael Jamieson (2:07.43) csapott falra, harmadikként pedig az Ázsia-bajnok, de második számú japán, Tateisi Rio (2:08.29). Kitadzsima honfitársa mögött is 6 századdal lemaradva 4. lett.
Gyurta aranyérme több átkot is megtört: 12 éve nem nyertünk aranyérmet úszásban (legutóbb Sydney-ben Kovács Ágnes ugyanebben a számban), férfiarany pedig 16 éve nem született (Atlanta, Czene Attila, 200 vegyes).
AZ ESTE VALAMENNYI SZÁMÁNAK ÖSSZEFOGLALÓJA - CSEH LÁSZLÓVAL, JAKABOS ZSUZSANNÁVAL, BERNEK PÉTERREL és BALOG GÁBORRAL.
Az előzmények - Gyurta útja a csúcsig
Gyurta Dániel azt mondja, az utolsó 20 méteren kiengedett a középfutamban, van benne még tartalék. Szüksége is lesz rá a 20.30-tól 2 percen át; a magyar szempontból leginkább várt úszódöntő következik ugyanis a XXX. nyári játékokon – a 200 méteres férfi mellúszás. Nagyon óvatosan kell bánni a szavakkal, ezért a futam ígérete a következőkben foglalható össze: a magyar aranyérem lehetőségét leginkább magában foglaló úszódöntő. Maga a Jövő SC-s versenyző is többször mondta már, hogy ő nem „helyezéseket”, hanem „időket” tűzött ki célul, az pedig, hogy az adott alkalomra szóló számsor hogyan viszonyul a helyezéshez, mindig a többi hét sportoló teljesítménye dönti el.
A középfutam után azt is elmondta, a 200 mell győztese 2:08-on belüli idővel kell, hogy nyerjen, ebből pedig következtethetünk arra, hogy Gyurta Dániel képes rá. Emlékeztetőül: a „kiengedős” időeredmény 2:08.32, amivel a második helyre, az 5-ös pályára kvalifikálta magát. A legjobb időt a brit Michael Jamieson érte el (12 századdal volt jobb), ő viszont a szurkolók buzdítása közepette úgymond „végigtolta” mind a kétszáz métert, ő talán kisebb eséllyel húz londoni legjobbján, mint a mi fiunk.
Hogy kicsit képben legyünk, érdemes szétnézni a mezőnyön, illetve rápillantani a 100 mellen elért eredményekre, a kettő nagyon is összefügg.
Ugye évek óta másról sem szól a történet a hosszabbik férfi mellúszószámban, mint hogy Kitadzsima vagy Gyurta. Na már most, nevezett japán nem indult el a 2009-es világbajnokságon, így Gyurtát nélküle „koronázták királlyá” a világbajnokságon, de 2011-ben már mindkét nagyság ott volt, Gyurta pedig – a szokásos őrült hajrával – fosztotta meg vélt trónjától is az összetört ázsiait. Kettejük küzdelme a papíron folytatódott: a londoni olimpiára Kitadzsima Koszuke éppen 2 perc 8 másodperccel nevezett be, ezt pedig egy olyan japán válogatón úszta, ahol Tateisi Rióval, illetve két másik sráccal ölre mentek az olimpiai részvételért. Nos, a másik japán is ott van most a döntőben (100-on, Kitadzsimával ellentétben nem volt), és a dolog valahogy úgy történt a középdöntőben, hogy az 1-es, 2-es pályán tempózhatnak majd ők ketten, Gyurta pedig ugye az 5-ösön.
Az jó kérdés, hogy kiszámolták-e, miként kerüljenek egy Gyurtáétól távoli pályára, mindenesetre benne van a pakliban, hogy így kevésbé lehajrázhatónak gondolják magukat. Ez ellen mutat az a tény, hogy a rövidebbik mellszámban Kitadzsima a döntőben is (!) elmaradt Gyurtától, pedig nem volt oka spórolni az erővel, és elvileg 100-on álmából felköltve is jobb volt a magyarnál eddig.
A többi dőljön el a pályán, a két amerikaival reméljük, nem kell számolni.
