A természet így akarta – kiesett a Videoton az El-ből

Még el sem kezdődött, máris befejeződött a Sporting-Videoton El-mérkőzés, a portugál stadion gyepe játékra alkalmatlan volt az eső miatt. Ennél is szomorúbb hír jött azonban Belgiumból.

Hogy mi váltotta ki a játék nélküli búcsút, azért érdemel pár sort, különösen, mert volt magyar szereplője is a sorscsapásnak. Előzőleg tudtuk, hogy a minden korábbi képzeletet felülmúló Videoton-továbbjutáshoz nemcsak a portugáliai győzelem kell, hanem az is, hogy Köteles Lászlóval a gólvonalon a Genk hazai pályán – már a továbbjutás tudatában – legyőzze az életéért küzdő svájci csoportmásodik Baselt. A magyar hálóőr meg is tette a részét, bravúrt bravúrra halmozva tartotta a krumplit az eredményjelzőn az FC Basel felirat mellett, de elöl a társak nem voltak ilyen hatékonyak, a döntetlen – a fogadóirodák szerint amúgy tényszerűen a legvalószínűbb eredmény – így elkerülhetetlen volt.

A Sporting–Videotont pénteken amúgy megrendezik (21.05), kevéssel a magyar–spanyol női kézi-eb-csoportmeccs (18.15) után, annak ellenére, hogy addig is folyamatosan esni fog az eső Lisszabonban, az meg minket talán hadd ne érdekeljen, hogy mi lesz így a szombati portugál szuperrangadóval, a Sporting–Benficával.

Visszatekintés hálával

Amikor kiderült a halasztás, a Videoton játékosai azonnal kitódultak a pálya szélére, odasétálva a magyar szurkolócsapathoz megtapsolni őket az egész őszi szurkolásért. A fehérvári rajongók viszonttapsolták őket, amit a Videoton a kiesés ellenére is maximálisan megérdemel, és nem csak azért, mert aratott két hihetetlen győzelmet az Európa-liga főtábláján előbb Sousa volt csapata, a Sporting, majd a Genknél csütörtök este ikszelő Basel ellen.

Nem csak: a tavalyi magyar bajnokság ezüstérmese olyan hihetetlen és rég nem tapasztalt fegyelmezettséggel, taktikai érettséggel hámozta át magát az ellenfeleken – amelyek közül mindegyik magasabban jegyzett volt nála –, mintha csak a Szegycsontvár II vagy mondjuk a Fradi női ificsapata ellen kellett volna egy-egy kíméletes gyilkosságot végrehajtani.

Emlékszünk még? Ajaj! A magyarok által mindig is rettegett Slovan Bratislava volt az első ellenfél, a szlovák nyelvtörvény revánsának is beillő párharcban idegenben lőtt góllal került ki győztesen a Fehérvár – csoda, ha Orbán Viktor akkora vehemenciával mutogatta a játékosok mozgását a VIP páholyban Robert Fico szlovák kormányfőnek? Aztán jött a belga Gent, amelyet itthon még vékonyan vert (1–0) a Sousa-gárda, de idegenben leiskolázták vendéglátójukat Nikolicsék (3–0), a sima továbblépéssel pedig már csak egy sóhajtásra volt a főtábla. Paulo Sousa – szégyen-e vagy sem – a play-off meccsekre olyan taktikát talált ki, ami valószínűleg egyedüliként eredményezhette a Vidi bejutását a csoportkörbe. Lenullázta ellenfele, a Trabzonspor játékát idegenben, majd itthon is, a tizenegyespárbajban pedig a halálra idegesített törökök nem bírták cérnával, míg egyetlen piros-kék láb sem remegett meg.

A csoportkörben

Kétévnyi Lokinak szurkolás (BL, El) után a magyaroknak megint volt miért élni, de papíron a mezőny szinte legrosszabb csapataként bepottyantak két rendszeres kupaszereplő, a Sporting és a Basel mellé a G jelű kvartettbe, és megkapták még a Genket. Előzőleg arra számíthattunk, hogy minden egyes Vidi-pontszerzés maga lesz a tökély, ahogy ez a Loki esetében is volt a két említett menetelés alkalmával. A kezdet borzasztó is volt, (látszólag) sima 3–0-s vereség Belgiumban, aztán viszont sokáig emlékezetes dolgok következtek! Fehérvárra El-elődöntősként érkezett a nyitókörben ikszelő Sporting, ami miatt azt hihettük, most aztán nagyon éhesek, és széttépik a magyarokat. Ehelyett az történt, hogy végig a Paulo Sousa által megálmodott akarat érvényesült, és gyakorlatilag 100 százalékos helyzetkihasználással 3–0-ra lehozták a meccset. A bátrabbak már ekkor elkezdtek „mégis” számolgatni a továbbjutással, a kevésbé bátrak csak két hét múlva, amikor a Basel vérzett ki a fehérvári kardélen (2–1).

A csoportkör félidejében a második helyen álltak Tóth Balázsék, tudván, hogy két pokolra is alá kell még szállni. Az első leckéből, a bázeli kirándulásból majdnem jól is feleltek, a 79. percig 0–0 volt az állás – ekkor vitte be a továbbjutás szempontjából később végzetesnek bizonyuló találatot a maszkos Marco Streller. A hazai, Genk elleni vereség miatt viszont a legkevésbé sem kell szégyenkezni, ha elhisszük Sousának, amit a csoportkör félidejében mondott: a Genk a legjobb és legfelkészültebb csapat a G csoport versenyzői közül – a táblázatra pillantva látjuk, hogy igaza volt. Az utolsó körben még volt egy halovány esélyünk arra, hogy történelmi tettet végrehajtva továbbjusson a csoportfázisból magyar labdarúgóklub, ez azonban a Basel összeszedettségén elbukott, a Genket meg igazán nem hibáztathatjuk, hogy már továbbjutóként nem vert meg hazai pályán egy feltüzelt, erős európai középcsapatot.

A pénteki plusz játéknapon a szép búcsúért játszik a Videoton. Mindenképpen érezhető, hogy a találkozót érdemes lesz követni. A Videoton ugyanis legalább annyira megérdemli a közfigyelmet, mint a '95-ös „BL-Fradi”, illetve a Herczeg András fémjelezte Debrecen. Paulo Sousa 3 éves tervéből pedig még hátra van a fele, az NB I-ben pedig nincs is messze a nemzetközi kupaszereplést érő helyek valamelyike.