Ez valahogy egy román–magyar sportévad. Az olimpia után rögtön jött az a válogatott labdarúgó-mérkőzés, amin egy maroknyi drukker antiszemita rigmusai miatt, utólagos árulkodásnak hála a FIFA zárt kapussá ítélte – hogy, hogy nem – a soron következő összecsapást, konkrétan a sorsdöntő magyar–románt. Ahogy közeledtünk a mérkőzés időpontjához, szaporodtak Romániában a magyarellenes megnyilvánulások, és árgus szemekkel néztük, miért mennyi „jár” az elkövetőknek, illetve a felelősöknek.
Akkora – 40 ezer eurós – csekk, amit a zárt kapu mellé kaptunk, valahogyan azóta sem ment ki senkinek, hiába égettek magyar zászlót a Kolozsvár–Rapid Bucuresti rangadón. Aztán egyéb fájdalmak is jöttek, egy kis enyhítés itt, egy nagyobb ott, de egyik sem a magyar–románt érintően. A mérkőzés „rendben” lezajlott, és mint helyszíni tudósításainkból kiderült, a Dózsa György úti szurkolás bizony behallatszott az ódon Puskásba, ahol hosszú idő után végre legalább egy pontot sikerült szerezni Mutuék ellen az Egervári Sándor fémjelezte magyar labdarúgó-válogatottnak.
Kézilabdás fronton sem a Győr volt az első, akinek rágós román falat jutott: a mostani elődöntős ellenfél, az Oltchim Valceába a Bajnokok Ligája korábbi szakaszában a Fradinak tört bele a bicskája, az a kudarc vezetett végül a budapesti zöld–fehérek vesztéhez. A csatározások során végül kiderült, az elődöntőben megkapta a BL-trófea első számú várományosát, a Győri Audi ETO KC-t a Valcea, ami felújította a primitív fellépést román oldalon: a keleti szomszéd úgy gondolta, itt az idő, hogy legnagyobb sportolóik megszaggatott, megtaposott Görbicz-mezzel pózoljanak a sajtófotókon – hát ne is csodálkozzunk a szurkolókon, ha a társadalom példaképei, az élsportolók ilyen fellépéssel járnak élen. A MOB-elnök Borkai Zsolt – aki egyáltalán nem mellékesen Győr polgármestere – azonnal tiltakozott az eset ellen, a románokból „bocsánatkérés” gyanánt viszont egy sima „gyorbiczezés” tudott kibuggyanni.
Ami viszont a pályán történt, reméljük, mindennél a leghangosabb: az elődöntő első fordulójában Romániában tudott győzni a Győr 24–22-re, amit egy 13–6-os rohanós kezdés alapozott meg. A két csapat tavaly is a BL-elődöntőben találkozott, akkor viszont a romániai találkozón elszenvedett 4 gólos vereség is elég volt a döntőbe jutáshoz – mint most is, tavaly is Veszprémben volt lehetősége megalapozni a döntőbe jutást a Győrnek, akkor ez egy 8 gólos sikerrel sikerült is. További párhuzam lehet: ugyanúgy délszláv ellenféllel találta magát szembe a Győr a tavalyi döntőben (Podgorica, montenegrói), ahogy erre most is nagy esély van, a Krim Ljubljana ugyanis Norvégiában verte a Larvíkot ugyancsak 24–22-re az odavágón (igaz, Szlovéniában a lelátóról nézik a 60 percet a legjobbak, ugyanis mind sérültet jelentettek).
A Győr most lehet, hogy minden idők legjobb ETO-ja: a bukaresti sikerrel új BL-csúcsot állított fel Ambros Martin hölgykoszorúja zsinórban 13-szor győzve, ezzel a 2007–2008-as Hypo (Németh Andrással és Tóth Tímeával) csúcsát adták át a múltnak.
De vissza a döntőbe jutásról ítélő 60 percre. A hétköznap ellenére nagyobb szurkolói csoport érkezik Veszprémbe a vendégek támogatására, és majdnem a létszámuknak megfelelő rendvédelmi erő áll majd készenlétbe a telt házas (5000 fős) Arénában.
A vendégek sztárja, Katarina Bulatovic azt gondolja, konstruktív izgalommal, fegyelemmel és nyugalommal visszavághatnak az otthoni kudarcért, a győri irányító Kovacsics Anikó és az átlövő Eduarda Amorim viszont amondó, a saját játékukra kell koncentrálniuk és győzni fognak. A pályán lévő győri erőfölényt csökkentheti, hogy aggasztó híreket olvashatnak a román drukkerek szeretett klubjuk anyagi helyzetéről, amit csak akkor tudnának stabilizálni, ha megnyernék a Bajnokok Ligáját. A Győr most azért játszik, hogy tényleg megérdemelje az új kézilabdacsarnokot, ami az ígéretek szerint jövőre elkészül.
