Igazából talán nem is az a gáz, hogy Kuvait ellen játszik a magyar labdarúgó-válogatott június 6-án, mert a nemzeti tizenegy sorsa iránt féltőn aggódó magamfajta focidrukkernek a rajongás szempontjából majdnem (!) mindegy volt, hogy Brazília vagy Antigua és Barbuda az ellenfél. Viszont az, hogy szakmailag érveltek a NNNagy BBBejelentéskor Egervári Sándorék Kuvait mellett, jelesül, hogy ők fognak minket jól felkészíteni az őszi sorsdöntő selejtezőkre (például Románia ellen, Bukarestre...), az eléggé durva volt, és azóta nem hagy nyugodni. Elővettem tehát két listát: az egyik a FIFA-rangsor, a másik a Magyarország eddigi ellenfeleit tartalmazó lajstrom a Magyarfutball.hu-n. Nézzük, melyek azok a válogatottak, akikkel a magyarázkodás évtizedeiben (vagyis 1986-os utolsó vb-részvételünk óta...) egyáltalán nem vagy azelőtt sem csaptunk össze – tehát szakmailag védhetőbb ellenfél lenne, mint Kuvait.
Nézzük: a „sejkland” ugye 113. a ranglistán – ezt már akkor megnéztem, amikor az ellenfélről szóló hírt szerkesztettem. Megjegyzés: nem én, hanem éppen a futballvezetés mutogat folyvást a ranglistára, hogy mennyire királyok vagyunk. Gyanús elsőre csak az volt, hogy lesz talán 7-8 olyan ország, amelyik jobban áll ennél a pozíciónál, de még nem mérkőztünk meg vele. Aztán leszakadt az állam, amikor a bekészített kis jegyzetpapír nem volt elég az országok és a ranglistahelyezések kiírogatására. 45 földrajzi névig meg sem álltam.
Június 6-ai ellenfelünk idén eddig 8 mérkőzést játszott, 5 győzelem mellett 1 döntetlen és 2 vereség díszeleg. Skalpjaik közt van Jemen, Bahrein és Palesztina, de grabancukat elkapta Irak és az Egyesült Arab Emirátusok is. A 2014-es vb előzetes selejtezőit az ázsiai kvalifikációs csoportokban már lejátszották, Kuvait Dél-Korea és Libanon mögött, az emírségek előtt a B-csoport harmadik helyén végzett, így elbúcsúzott a küzdelmektől.
A 80. helyezésnél rosszabbul álló országok között Tádzsikisztán 112., Malawi 109., Etiópia 107., Mozambik 106., Zimbabwe 105., Új-Kaledónia 104., Libéria 103., Omán 102., Niger 100., Benin 99., Irak 97., Dominika 95., Guatemala 94., Angola 93., Uganda 91., Kuba 87., Kongó 86., Trinidad 82., Gabon pedig 81. helyen áll (ceterum censeo: mind jobb Kuvaitnál). Megyünk tovább: Kongóval a 78., a 2002-es vb-n franciákat verő,végül negyeddöntőig jutó Szenegállal a 76., a feltörekvő Zöld-fokkal a 75., a ’94-es és ’98-as vb-n is részt vevő Marokkóval a 74., a 2006-os seregszemlére kijutott Togóval a 72., Guineával a 70. „helyről” nem találkoztunk még. A 68. helyen ácsorgó Egyiptommal igen, de hivatalos találkozó bizony halálosan régen volt már (Puskásék idején), s még náluk is előrébb van Sierra Leone (67.), Üzbegisztán (66.), Líbia (65.), a Közép-Afrikai Köztársaság, (64.), a 2000-es olimpiai bajnok és rendszeres vb-résztvevő Kamerun (62.), Egyenlítői Guinea (61.), Haiti (59.), az 58. Bolívia (szintén régen játszottunk velük), Dél-Afrika (56.), Jamaica (53.), Bahrein és – a 2010-es vb-n szereplő – Honduras (50.), Costa Rica (48.), Zambia (46.), a 2010-es vb-n negyeddöntős Paraguay (44.), a ’86 óta mindig résztvevő, 2002-ben így-úgy, de mégis vb-elődöntős Dél-Korea (42.), a legutóbbi 4 vb közül hárman is szereplő Tunézia (41.), Panama (38.), Venezuela (36.) és a rég nem látott Algéria (35.) is.
Hazánk itt kapcsolódik be a rangsorba, de ami hallatlan, hogy még előrébb is vannak, akiknél fontosabb volt nekünk Kuvaittal találkozni: például Peru (32.), a ’96-os olimpiai aranyérmes és 2010-es vb-résztvevő Nigéria (28.), Mali (26.) a dél-afrikai nyolcaddöntős Chile (23.), a 2010-ben negyeddöntős Ghána (22.), az elődöntős Uruguay (17.), Elefántcsontpart (12.) vagy Ecuador (10.) Rendben, hogy ezek jó részt távolabb esnek Magyarországtól Kuvaitnál (Irak, Marokkó, Egyiptom, Tunézia nem), és egy részük foglalt is az idő tájt, de a magyar futball fejlődése szempontjából Kuvaittal játszani gyakorlatilag értékelhetetlen.
A FIFA-ranglistán 33. csapatunk harcban áll a 2014-es vb-részvételért (a D csoport második helye a miénk Hollandia mögött), amit a románok és a törökök elleni egy-egy döntetlennel, illetve utóbbi itthoni legyőzésével alapozott meg a selejtezők során. Nekünk idén eddig három mérkőzés adatott, mindhármon döntetlent értünk el – a fehéroroszok elleni 1–1-gyel kezdtünk, a románok elleni, zárt kapus 2–2-vel folytattuk, és az isztambuli 1–1-gyel fejeztük be kicsiny sorozatunkat. Augusztusban Csehország igyekszik még visszavágni nekünk a tavalyi fájó vereségért.
Szűkítsük tovább a listát, mert az MLSZ még érvelhet azzal, hogy a kiszemelt FIFA-játéknapon szinte mindegyik válogatott foglalt. Hát jó néhány van, amelyik Kuvaitnál erősebbként „szabad állapotú” június 6-a környékén (plusz-mínusz 3 nap). Megint visszafelé haladunk: rendelkezésre állt a 112. Tádzsikisztán, a 104. Új-Kaledónia, a 100. Niger, a 95. Dominika, a 94. Guatemala, a 87. Kuba, a 72. Togo, az 50. Bahrein, a 35. Algéria és a 26. Mali. Ez tíz ország. További hetet más országok kötöttek le barátságosra június második hetének derekára, ők a 82. Trinidad (ők inkább a románokkal játszanak), a 70. Guinea, a 68. Egyiptom, a 66. Üzbegisztán, a 62. Kamerun, az 59. Haiti és a franciákat választó 17. Uruguay.
Kuvait tehát még akkor is ellenfelünk lesz, ha nála egy kis ügyességgel 17 erősebb csapat ellen is kiállhattunk volna (de minimum tíz ellen), és amikor azt a bizonyos jövő tavaszi visszavágót játsszuk (be van ígérve), újra el fog készülni ez a kis összeállítás a lehetséges erősebb játszópajtásokról. Persze tudjuk, Egervári korábban három esztendőn át a méltán híres kuvaiti labdarúgás felvirágoztatásáért tevékenykedett, és noha szavai szerint „az utóbbi években némi visszaesés tapasztalható eredményeiben, de azt tudja, hogy gyors, technikailag képzett játékosok alkotják a keretét”. Maradva a számoknál: Kuvait a vébék történetében csak az 1982-es tornát látta közelről, de akkor sem ment szinte semmi sem olajozottan: egy döntetlennel és két vereséggel mehetett haza.
