Muszáed Neda, Bader el-Mutava, Júszef Nászer, Valíd Ali. Nem, ezúttal nem alakult új kormány Szíriában, és Pakisztánban sem. Arról, hogy a nevezett három figurát minálunk talán senki nem ismeri, és a nevüket is legfeljebb leírva látta, ne hibáztassuk a hírközlést. Mégis valamiben ma ők a legjobbak: a FIFA világranglistáján Suriname-mal egyformán a 113. helyen álló Kuvait labdarúgó-válogatottjának három leggólerősebb labdarúgója Muszáed, Bader és Júszef.
Mielőtt még elmerülnénk Kuvait labdarúgásának zegzugos rejtelmeiben, induljuk kicsit messzebbről. Nézzük el egymásnak, de nem mindenki tudja még azt sem, hogy ez a gazdag ország a térkép mely részébe lett anno belekasírozva.
Nos, Kuvait az Arab-félsziget csücskében található, Szaúd-Arábiától egy kisebb, Iraktól egy nagyobb tengerparti szakaszt elvéve. Fővárosa Kuvaitváros, államformája sejkség. Lakossága 2 millió fő, és területileg is nagyjából ötöde Magyarországnak. Gyakorlatilag egy nagy forró síkság, és van a tengerben 9 szigete, amiből 8 lakatlan. Az országban egyetlen természetes tó vagy patak sincsen, ami nem is csoda, hiszen az év felében a napi átlag 30 fok, sok eső pedig nem esik (harmadannyi, mint nálunk). A ’91-es öbölháborúban felrobbantott kutak olaja homokkal keveredve betonszerű felszínt hagyott maga után, az ország egy része emiatt lakhatatlanná vált... egy szó, mint száz, a XVI. században alapított ország négyévente népgyűlést választ, de a sejké mindig az utolsó szó mindenben. Izgalmas adat, hogy Kuvaitban az átlagéletkor 26 év (a férfiak élnek tovább), 65 év fölött pedig alig él valaki az országban – összehasonlításképp: nálunk a felnőttkorú lakosság majdnem fele 60 év fölötti.
Az országban dolgozók 80 százaléka egyébként nem is kuvaiti állampolgár. Az ország első számú sportolója egy Fehaid al Deehani nevű sportlövő, aki 2000-ben és 2012-ben is elhozott egy bronzot az ötkarikás játékokról, de rajta kívül senki nem rendelkezik igazán kiugró nemzetközi sikerekkel (téli olimpián természetesen még nem voltak).
Jó kérdés, hogy a fociválogatott korábbi egy-két fellángolása mennyire számít annak, de itt se rohanjunk előre. Az ország akkor ismerkedett meg a labdarúgással, amikor Puskás Ferenc ujja köré csavarta az egész világot – 1952 óta van náluk „MLSZ”, a nemzetközi vérkeringésbe pedig 10 évvel később kapcsolódtak be. Először a ’74-es világbajnokságra próbáltak meg kijutni, de ebbél próbálkozásukat csak 1982-ben koronázta siker (első és utolsó kuvaiti vb-részvétel; Spanyolországban egyetlen döntetlenre futotta erejükből). Az Ázsia-kupán ez idő tájt 3 érmet is szereztek, ’76 és ’84 közt mindegyik színűből egyet.
A Magyarország ellen készülő keretükben – no lám – egyetlen ismerős név sincs, a cikk elején említett gólfelelősökön kívül viszont megemlítendő Háled er-Rasídi, aki az angol másodosztályú Nottingham Forestnél véd. Abd el-Azíz el-Masaán a válogatott másik légiósa, ő Csehországban az 1. FK Príbram alkalmazásában áll és középpályás. A mostani bő keretből 8 futballista az al-Kádiszíja csapatában focizik. Kimondható, hogy a válogatott mélyponton van (de ezen már lamentáltunk egy külön cikkben), pedig ’98-ban előfordult a FIFA-rangsor 24. (!) helyén is. Idei teljesítményük miatt nem kell nagyon szégyenkezniük, a szerb Goran Tufegdžić irányította alakulat verte Jement, Szaúd-Arábiát, Bahreint, Thaiföldet és Palesztinát, miközben Iraktól, az Arab Emirátusoktól csak minimális különbséggel kapott ki, Iránnal pedig ikszelt. Az már ismert volt: Egervári kapitány is dolgozott az országban mint futballszakember.
Hogy a magyarországi túra (és a végleg megmagyarázhatatlan 2014-es visszavágó) mi célt szolgál nekik arra talán választ kaphattunk volna, ha kegyeskednek szíveskedni nem lemondani a szerdai győri sajtótájékoztatót. Hát, úgy tűnik, nem mindenkinek fontos ez a találkozó – legyen nekünk a leginkább az: 20.30-tól kövessék percről percre az MNO-n!
