Jó kérdés, hogy a fociválogatott korábbi egy-két fellángolása mennyire számít annak, de itt se rohanjunk előre. Az ország akkor ismerkedett meg a labdarúgással, amikor Puskás Ferenc ujja köré csavarta az egész világot – 1952 óta van náluk „MLSZ”, a nemzetközi vérkeringésbe pedig 10 évvel később kapcsolódtak be. Először a ’74-es világbajnokságra próbáltak meg kijutni, de ebbél próbálkozásukat csak 1982-ben koronázta siker (első és utolsó kuvaiti vb-részvétel; Spanyolországban egyetlen döntetlenre futotta erejükből). Az Ázsia-kupán ez idő tájt 3 érmet is szereztek, ’76 és ’84 közt mindegyik színűből egyet.
A Magyarország ellen készülő keretükben – no lám – egyetlen ismerős név sincs, a cikk elején említett gólfelelősökön kívül viszont megemlítendő Háled er-Rasídi, aki az angol másodosztályú Nottingham Forestnél véd. Abd el-Azíz el-Masaán a válogatott másik légiósa, ő Csehországban az 1. FK Príbram alkalmazásában áll és középpályás. A mostani bő keretből 8 futballista az al-Kádiszíja csapatában focizik. Kimondható, hogy a válogatott mélyponton van (de ezen már lamentáltunk egy külön cikkben), pedig ’98-ban előfordult a FIFA-rangsor 24. (!) helyén is. Idei teljesítményük miatt nem kell nagyon szégyenkezniük, a szerb Goran Tufegdžić irányította alakulat verte Jement, Szaúd-Arábiát, Bahreint, Thaiföldet és Palesztinát, miközben Iraktól, az Arab Emirátusoktól csak minimális különbséggel kapott ki, Iránnal pedig ikszelt. Az már ismert volt: Egervári kapitány is dolgozott az országban mint futballszakember.
Hogy a magyarországi túra (és a végleg megmagyarázhatatlan 2014-es visszavágó) mi célt szolgál nekik arra talán választ kaphattunk volna, ha kegyeskednek szíveskedni nem lemondani a szerdai győri sajtótájékoztatót. Hát, úgy tűnik, nem mindenkinek fontos ez a találkozó – legyen nekünk a leginkább az: 20.30-tól kövessék percről percre az MNO-n!
