– Mi is történik mostanság Diósgyőrben, csak hogy az olvasó, a szurkoló is értse?
– Új korszak kezdődött Diósgyőrben, nem a 2010. szeptemberi tulajdonosváltás a határvonal, hanem a nyári edző- és koncepcióváltás. Amikor 2010 derekán Leisztinger Tamás többségi tulajdont szerzett a Diósgyőr FC Kft.-ben, megvalósítottuk a konszolidációt, visszajutott a csapat az NB I-be, de a következő lépést azóta sem sikerült megtennünk, az élcsapattá válást jelentő küszöböt nem tudtuk átlépni. Rájöttünk, ha a régi úton haladunk tovább, nem is tudjuk átlépni. Márpedig többre vágyunk. Most egy lépést visszalépünk, hogy aztán előrelépjünk kettőt.
– Több vagy kevesebb pénzből gazdálkodnak, mint 2011-ben és 2012-ben?
– Kevesebből, de azon vagyunk, hogy új forrásokhoz jussunk. Az aktív marketingtevékenységünk ezt a célt szolgálja.
– Azt tudja, hogy lehet itt DVTK-sör, DVTK-kávé, még akár DVTK-nyalóka is, de a szurkolót csak egyvalami érdekli: legyen sikeres a csapat.
– Ez nyilvánvaló. De ahhoz, hogy sikeres legyen a csapat, kellenek a marketingmunka révén előteremtett forintok.
– Beszéljünk konkrétumokról: igaz-e, hogy múlt hétfőn Tomiszlav Szivics az öltözőben az egész csapat füle hallatára kijelentette az éppen a válogatott edzőtáborában tartózkodó Elek Ákosról, hogy NB II-es képességű labdarúgó?
– Nem voltam jelen, de azt le kell szögeznem, hogy ami az öltözőben elhangzik, az ott is marad. Az edző olyan módszerekkel motiválja a játékosokat, amilyennel jónak látja. Tomiszlav Szivicsben töretlenül bízik a klubvezetés. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolga, és ezt neki is megmondtuk.
– Ebben nem is tévedtek, az biztos Mit szól Luque azon megjegyzéséhez, hogy ön három éve csöppent a futball világába, azelőtt köze sem volt a labdarúgáshoz?
– Ezt most bóknak vagy kritikának vegyem? Különben is, én csak egy kis porszem vagyok a Diósgyőr életében. De félretéve a tréfát, nem tudom, kinek állhat érdekében, hogy összehangolt támadás induljon a DVTK ellen, itthonról és külföldről egyaránt.
A teljes interjút a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
(Ch. Gáll András)
