A Forma–1-es szezon majd csak március 16-án indul az Ausztrál Nagydíjjal, de a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) egyik újítása, miszerint a pilóták erre a szezonra maguk választhattak rajtszámot, máris megpezsdítette az életet a száguldó cirkuszban. A FIA múlt pénteken hozta nyilvánosságra a majdnem komplett nevezési listát (a Caterhamnél még kiadók a helyek), és az azóta eltelt néhány napban meglettek a válaszok arra, ki mi alapján döntött. A „szabály” szerint a regnáló világbajnoknak továbbra is jár az 1-es, ha kell neki, és a tavaly sorrendben negyedik elsőségét behúzó Sebastian Vettel meg is tartotta a Red Bullján. Amennyiben idén nem őt koronázzák meg, akkor jövőre az 5-ös kerül az autójára. A német versenyzőt ehhez is szép emlékek fűzik, 2001-ben még zöldfülűként, 14 évesen ezzel a rajtszámmal lett gokartban junior Európa-bajnok. S nyilván az is nyom a latban, hogy az első Forma–1-es vb-címét (2010) ugyancsak ehhez a rajtszámhoz köti.
Lényeges kitétel volt, hogy ha ketten ugyanazt a számot nézik ki maguknak, akkor az kapja, aki tavaly előrébb végzett a végelszámolásnál. A Vettel mögött második, kétszeres világbajnok Fernando Alonso (Ferrari) ugyancsak a gokartos sikeréveibe révedt, amikor a 14-est jelölte meg. „Ez a szám mindig szerencsét hozott nekem. Tizennégy évesen nyertem meg a junior gokart-világbajnokságot, mégpedig 1996. július 14-én egy 14-es rajtszámú autóval” – indokolt a spanyol pilóta.
Rajta kívül a szép gokartos évek miatt választotta Lewis Hamilton (Mercedes) a 44-est, Daniel Ricciardo – aki az új idényben Vettel csapattársa lesz – a 3-ast, Sergio Pérez (Force India) pedig a 11-est. Holott Hamiltontól adta volna magát a 22-es, amikor 2008-ban behúzta az eddigi egyetlen vb-címét, a McLarenjén ez virított. Ám azt is mérlegelte, hogy a negyvennégy az kétszer huszonkettő Hamilton a választásnál elsőbbséget élvezett volna Jenson Buttonnal szemben, aki örömmel vitte el a 22-est, arra emlékezve, hogy ő pedig 2009-ben lett vele világbajnok; az akkor még létező Brawn csapat színeiben. Tudjuk, hogy a Lotustól a Ferrarihoz visszaigazoló Kimi Räikkönen nem szentimentális típus, ő a 2007-es vb-címét 6-ossal nyerte a maranellóiakkal, s most könnyen megkaparinthatta volna, de marad a 7-esnél. Ahogy rezignáltan fogalmazott: ha tavaly jó volt neki, idén is megteszi. Nico Rosbergnek (Mercedes) ugyanakkor nagyon kellett a 6-os, mert édesapja, Keke Rosberg ezzel lett világbajnok 1982-ben egy Williamsben.
Adrian Sutil (Sauber) frappáns magyarázatot adott arra, miért a 99-es kellett neki: mindig a maximumra törekszik, és ennél nagyobb számot nem lehetett választani. Mondhatnánk, hogy Valtteri Bottasban (Williams) egy reklámgrafikus veszett el, tudniillik ő azért lett a 77-es, mert a 7-es szinte egy „t” betű, és a nevét így akár úgy is lehetne írni, hogy „Bo77as”. A finn pilóta becsületesen bevallotta, hogy ez nem az ő agyszüleménye, de tetszik neki. Szólni kell a kultikus 27-esről is, ami 1981 és 1995 között egy szezont leszámítva a Ferrarié volt – amikor a csapatok állandó rajtszámmal rendelkeztek, és a maranellóiak nem tudtak vb-t nyerni –, most Nico Hülkenberghez (Force India) került. A németet a jelek szerint nem nyomasztja, hogy a legendás Gilles Villeneuve 1982-ben a 27-es Ferrariban vesztette életét.
A végére hagytuk a legizgalmasabb számot, a 13-ast, amit elvitt a csöppet sem babonás Pastor Maldonado. 1976-ig sem sok autón láthattuk, akkor pedig kivonták a forgalomból. Ismerve a venezuelai hebehurgya természetét, a 13-as inkább azoknak hozhat balszerencsét, akik majd vele összeakadnak.
S a múltba révedve említsük még meg, hogy a Forma–1-ben már a 0-s rajtszám is előfordult. Amikor Nigel Mansell az 1992-es vb megnyerése után egyből átigazolt az IndyCarba, az 1-est nem kaphatta meg senki, a következő szezonban a Williamsnél Damon Hill a 0-ssal, Alain Prost 2-essel versenyzett. Prost lett a világbajnok, és visszavonult, így 1-es rajtszámú autó 1993-ban sem futott, Hill pedig megtarthatta a 0-st. Nagyon úgy néz ki, hogy ő volt az utolsó „nullás”.
