Szabó Franciska és Gercsák Szabina nyakig nagykabátban vacog, utóbbi még sapkát is húzott a fejére, előbbi pedig hatalmasat tüsszent, amikor létrejön a több ezer kilométert áthidaló internetes videókapcsolat Budapest és Cukuba között. Holott a lányok az egyetemi kollégium halljában tartózkodnak. Az U23-as Európa-bajnok, a 23 éven aluli korosztályból éppen kinövő Szabó Franciskától elöljáróban megtudjuk, wifi csak itt van, fűtés viszont kizárólag a szobában.
– Elsőre úgy tűnik, nem éppen irigylésre méltó környezetbe csöppentek!
– Itt a hallban hozzávetőleg két fok lehet a hőmérséklet, és azon sem csodálkoznék, ha odakint több lenne. Az viszont nagyobb probléma, hogy sajnos a közös zuhanyzót sem fűtik, így reggel mindig megfázom, napközben rendbe jövök, és másnap reggel ugye, megint megyek zuhanyozni... S őszintén szólva nekem a japán ételek sem jönnek be a sok rizzsel és hallal, no meg szójával. Jobb híján mikrózott spagettin élek.
– Ezek után azon se lepődnék meg, ha éjjelente többször is földrengés ugrasztotta volna ki az ágyából, elvégre arrafelé ez nem szokatlan.
– Földrengés éppenséggel nem volt, pedig egy kisebbre kíváncsi lennék, milyen átélni. Hangsúlyozom, csak egy kisebbre, nem olyanra, hogy a tető ránk szakadjon.
– Tulajdonképpen hogy kerültek ki Japánba?
– A Magyar Olimpiai Bizottság támogatásával. Versenyzők hárman vagyunk, kettőnkön kívül itt van Sárecz Márton, Szabinával együtt ő is indul majd a nyáron az ifjúsági olimpián.
– Arra nyilván nem panaszkodhatnak, hogy a cselgáncs őshazájában lagymatag edzéseken kell részt venniük.
– Mielőtt kijöttünk Japánba, ahol Szabinával először járunk, ott voltunk Ausztriában a mittersili nemzetközi edzőtáborban is. Ott sem lazsáltunk, de amikor itt a délelőtti erősítés után megvolt az első délutáni két és fél, háromórás edzésünk, azt mondtuk, hogy ez nem európai embernek való. Pihenő nélkül egymás után tizennyolc ötperces küzdelmet vívni éppen a duplája annak, mint amihez otthon a válogatott keretedzéseken hozzászoktunk. Arról nem beszélve, hogy bele kellett szoknunk az itteni dzsúdóba. A japánoknak hihetetlenül jó az ütemérzékük, elég egy rossz mozdulat, és máris kirúgják a lábunkat. Éppen ezért az elején csak arra törekedtünk, hogy erőből lefogjuk őket, így azonban nagyon görcsösen dzsúdóztunk. Megesett, hogy küzdöttem egy lánnyal, és örültem, hogy kihúztam döntetlenre, pedig ő ötvenhét kilós én pedig hetven. Idővel aztán felvettük a stílust, és bírjuk a tempót is. Azt amúgy még nem is mondtam, hogy legalább négy-öt világbajnok van itt, vagyis elég jó a felhozatal az edzőpartnerek tekintetében. Így a negatívumok dacára nagyon hasznos ez az edzőtábor.
– Leghamarabb hol hasznosíthatják, amit most tanulnak?
– Február elején mindketten indulunk a párizsi Grand Slam-tornán, remélhetőleg már ott. Szabinának azonban az év fő versenye az ifjúsági olimpia, elsőéves juniorként a felnőttek között ő még ráér bizonyítani. Én viszont idén már kinövöm a huszonhárom éven aluli korosztályt, és szeretnék a felnőtt mezőnyben is valami szép eredményt elérni.
