– Hogy tetszett az Eb az olimpiai ezüstérmes, világbajnok jégtáncosnak, más részről pedig az ISU, a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség sportigazgatójának?
– Mivel a Papp László Budapest Sportaréna foglalt volt, egy koncert közbeszólt, a magyar szövetségnek a SYMA csarnokban kellett otthont találnia a rendezvénynek, de talán így jobban is jártunk. Itt sokkal bensőségesebb Eb-t rendezhettünk, a versenyzők gyakorlatilag végig zsúfolt lelátók előtt korcsolyázhattak, karnyújtásnyira a nézőktől, ami fantasztikus élmény volt nekik és a közönségnek is. Az ISU-ban hárman képviseljük pici hazánkat, Sallak György, a magyar szövetség ügyvezető igazgatója, az elnökségbe is beválasztott Martos György, valamint jómagam, és mindhárman rengeteget dolgoztunk annak érdekében, hogy nálunk lehessen ez az esemény. Egy Európa-bajnokság rendezésének az elnyerése mindig sportdiplomáciai siker, s ha az Eb-re három héttel az olimpia előtt kerül sor, mint most, még nagyobb jelentőséggel bír. Így mondani sem kell, mennyire fontos volt, hogy jól vizsgázzon a szövetség rendező csapata.
– Kár, hogy a versenyzőinknek nem sok sikerélmény jutott, mert a 21. és a 30. helyeinket nehéz lenne sikertörténetként elkönyvelni. Legalább a jégtáncosaink jutottak volna be a legjobb húszba, és akkor bemutathatják a kűrjüket
– A Turóczi Dóra, Major Balázs kettős hosszú, kitartó munkával kivívta az Eb-indulás jogát; és roppant pechesek voltak, hogy legelsőként kellett bemutatniuk a rövid programjukat. Tudásuk legjavát adva inkább a középmezőnyhöz álltak közelebb. Hiába mondjuk, hogy a futási sorrendnek nem lenne szabad befolyásolnia a pontozókat, ők is emberből vannak, és a verseny legelején még nem mernek magas pontszámot adni. Dóriék azonban még fiatalok, szép jövő előtt állnak, és a gálán végül is előadták a kűrjüket.
– Annak idején persze önök, Sallay Andrással, amikor már a legjobbak közé tartoztak, rendre az utolsó csoportban korcsolyáztak. De ott inkább az elején vagy a végén szerettek kimenni a jégre?
– Az utolsó csoportra már csak öten maradnak, és sokan arra szavaznak, hogy legjobb másodiknak, harmadiknak sorra kerülni, mert a bemelegítés után akkor még melegek az izmok. Mi viszont szerettünk utolsóként, a közönségnek korcsolyázni, a szívünket ezüsttálcán odanyújtani.