Általános rosszallás szokta övezni, ha egy ismert sztár, politikus, sportoló súlyos állapotát, rosszabb esetben haláltusáját percről percre követi a sajtó, és ezáltal a nagyvilág. Elfogadható érvnek tűnik az a mindenkori erkölcsi alapelv, mely szerint egyik ember élete sem ér többet a másikénál. A közszereplők súlyos balesetei mégis minden alkalommal külön elbánásban részesülnek a médiumokban, nincs ez másként Michael Schumacher esetében sem.
Minden idők legeredményesebb Forma–1-es pilótája Meribelnél síelt néhány nappal szilveszter előtt. Nem tudni miért, de egyik pályáról készült átcsúszni a másikra, majd az átvezető sziklás szakaszon szerencsétlenül elesett, beverte a fejét és súlyos sérülést szenvedett. A grenoble-i kórházba szállították, és két műtétet is végrehajtottak rajta. A baleset napja óta kómában van.
Az esésről készült felvételt alaposan elemezte a francia rendőrség és az ügyészség, de ezek alapján egyelőre nem állapítható meg, hogy kit lehetne elővenni az ügyben. Valljuk be, aki látta a terepet, ahol Schumacher haladt, és húzott már valaha sícipőt, az tudja, egy ilyen balesetnél szinte lehetetlen felelőst keresni. A német rutinos síelő, bizonyítottan lassan haladt, és a pályaszakasz sem volt életveszélyes, amin keresztülcsúszott. A felelős utáni kutatás jelen esetben egyértelműen Schumacher személyének, és a vele kapcsolatos hírekre éhes közvéleménynek, rajongók millióinak szól.
A híréhség érdekes módon teljesen elnyomta a baleset részletei iránti kíváncsiság hevét. Az információk döntő többsége csupán arról szólt, hogy életveszélyes-e a sportoló állapota, és meddig lehet kómában. Pedig egyáltalán nem mellékes, hogy mi is történt pontosan az esés pillanatában, hiszen ez alapjaiban meghatározhatja, hogy szenvedett-e visszafordíthatatlan sérülést az agya, és ha igen, milyen mértékben. Ez akár azt is eldöntheti, hogy mi történhet, amikor felébresztik a mélyaltatásból.
Dr. Csókay András nemzetközi hírű idegsebész napokkal a balesetet követően felajánlotta Schumacher orvosainak a segítségét. A szakember az általa korábban kifejlesztett éralagút-technikát ajánlotta, aminek a lényege, hogy ha kritikusra fordul a beteg állapota, nagyméretű koponyatető-elvételt követően az ereket alagúttal védik meg az elzáródástól.
– Abban a pillanatban, amikor Schumacher beverte a fejét, kontrakúpsérülést szenvedett – magyarázza portálunk kérdésére Csókay. Ennek lényege, hogy nem csak az ütés pontos helyén éri nagyobb nyomás az agyat, de a koponya átellenes oldalán is. A sérülés nem károsította az agy legfontosabb részeit, ez lehetett az oka, hogy a pilóta nem egyből veszítette el az eszméletét, még tudott beszélni a sérülést követően. Ezután viszont megkezdődött a gyors ödémásodás, majd a duzzadás. Az agyban hatalmas nyomás alakult ki.
Csókay András betegeinek egyike 3 év után ébredt fel a mélyaltatásból, ő túlélte az agyi sérülést. Toller László, Pécs egykori MSZP-s polgármestere 2006 nyarán szenvedett súlyos autóbalesetet. Koponyatörése volt. Megműtötték, majd éber kómába került, és négy éven át élte így az életét, 2011-ben hunyt el. A hétfőn eltemetett Ariel Saron volt izraeli elnök még 2006 januárjában kapott agyvérzést, kómába esett, de soha többé nem sikerült felébreszteni.
Az orvos szerint egyelőre nem lehet tudni, hogy lehetnek-e máshol is bevérzések az agyában, de az biztos, hogy rengeteg agysejtje elhalhatott a hatalmas ütés nyomán. Schumacher akkorát esett, hogy kettétört a sisakja, de ha nem viselte volna, az nem „osztja el” a fejére mért ütést, és nem élte volna túl a balesetet.
Hasonló a helyzet, mint amikor rácsukjuk az ajtót az ujjunkra. Eleinte csak bevérzés látszik, majd elkezd duzzadni a sérült testrész. Az agyi ütés esetében a duzzadást azonban gátolja a koponyacsont. Ezért kellett kétszer is felnyitni a német koponyáját, és eltávolítani a bevérzést. Az agyödéma miatt Schumacher testét elkezdték lehűteni, mélyaltatásba helyezték, vagyis mesterséges kómában tartják.
A hatszoros világbajnok a felvételek tanúsága szerint nem ment gyorsan, és mivel nem most kezdett síelni, nem világos, hogyan eshetett ekkorát, még ha szűzhavas részen siklott is a bukás pillanatában. Csókay, aki maga is rutinos síző, iszonyú szerencsétlen mozdulatnak nevezte az esést. „Egészen elképesztő, hogy eshetett ekkorát ilyen sebesség és ilyen pályaviszonyok közepette” – véli a sebész. Sajnos lefelé csúszásnál a test felgyorsul, akár körpályát is leírhat a baleset közben, a fej pedig a test csúcspontja, így az egyik legveszélyeztetettebb testrész a zuhanás pillanataiban.
Az, hogy visszafordíthatatlan-e Schumacher sérülése, az ébresztéskor dől el, no meg hogy milyenek az úgynevezett funkcióromok. Utóbbi az agyi károsodás mértékére utal, vagyis hogy hogyan lehet újraépíteni az agy által irányított testmozgást. Csókay szerint előfordulhat, hogy Schumacher nagyon hirtelen felébred majd, és tökéletesen kommunikál a környezetével. Rosszabb forgatókönyv esetében lassan tér magához, és testrészeit sem tudja majd megfelelően mozgatni, esetleg bénulás is bekövetkezhet. A legpesszimistább jóslat szerint az orvosok hiába hozzák ki a kómából a volt pilótát, nem fog magához térni, és csak gépekkel lehet majd életben tartani.
A hosszú mélyaltatás veszélyekkel jár, károsíthatja az agyat, így ha nem jár komoly vegetatív viharokkal, akkor a balesetet követő két-három hétben meg kell próbálni felébreszteni Schumachert. Ez, bár jelentős kockázattal bír, minden bizonnyal napokon belül bekövetkezhet.
