Általános rosszallás szokta övezni, ha egy ismert sztár, politikus, sportoló súlyos állapotát, rosszabb esetben haláltusáját percről percre követi a sajtó, és ezáltal a nagyvilág. Elfogadható érvnek tűnik az a mindenkori erkölcsi alapelv, mely szerint egyik ember élete sem ér többet a másikénál. A közszereplők súlyos balesetei mégis minden alkalommal külön elbánásban részesülnek a médiumokban, nincs ez másként Michael Schumacher esetében sem.
Minden idők legeredményesebb Forma–1-es pilótája Meribelnél síelt néhány nappal szilveszter előtt. Nem tudni miért, de egyik pályáról készült átcsúszni a másikra, majd az átvezető sziklás szakaszon szerencsétlenül elesett, beverte a fejét és súlyos sérülést szenvedett. A grenoble-i kórházba szállították, és két műtétet is végrehajtottak rajta. A baleset napja óta kómában van.
Az esésről készült felvételt alaposan elemezte a francia rendőrség és az ügyészség, de ezek alapján egyelőre nem állapítható meg, hogy kit lehetne elővenni az ügyben. Valljuk be, aki látta a terepet, ahol Schumacher haladt, és húzott már valaha sícipőt, az tudja, egy ilyen balesetnél szinte lehetetlen felelőst keresni. A német rutinos síelő, bizonyítottan lassan haladt, és a pályaszakasz sem volt életveszélyes, amin keresztülcsúszott. A felelős utáni kutatás jelen esetben egyértelműen Schumacher személyének, és a vele kapcsolatos hírekre éhes közvéleménynek, rajongók millióinak szól.
A híréhség érdekes módon teljesen elnyomta a baleset részletei iránti kíváncsiság hevét. Az információk döntő többsége csupán arról szólt, hogy életveszélyes-e a sportoló állapota, és meddig lehet kómában. Pedig egyáltalán nem mellékes, hogy mi is történt pontosan az esés pillanatában, hiszen ez alapjaiban meghatározhatja, hogy szenvedett-e visszafordíthatatlan sérülést az agya, és ha igen, milyen mértékben. Ez akár azt is eldöntheti, hogy mi történhet, amikor felébresztik a mélyaltatásból.
Dr. Csókay András nemzetközi hírű idegsebész napokkal a balesetet követően felajánlotta Schumacher orvosainak a segítségét. A szakember az általa korábban kifejlesztett éralagút-technikát ajánlotta, aminek a lényege, hogy ha kritikusra fordul a beteg állapota, nagyméretű koponyatető-elvételt követően az ereket alagúttal védik meg az elzáródástól.