Ötezer helyi néző látta 1922. július 13-án a helsinki Pallokenttä Stadionban, hogy a déli rokonok válogatottja futball-leckét ad a hazaiaknak az első finn–magyar találkozón. Két ferencvárosi, Schwarz Ernő és Pataki Mihály duplázott, büntetőből a legendás újpesti bekk, Fogl Károly is betalált, Hjalmar Kelin gólja csak a szépítéshez volt elég (5-1). Az 1923-as Üllői úti visszavágón sem kellett izgulnunk, itt az MTK-s Braun József volt kétszer eredményes, no meg Hirzer Ferenc, illetve Aarne Linna egyszer (3-1). Az I. világháború utáni kirekesztettség – a központi hatalmakhoz tartozva Magyarország sem szerepelhetett például az 1920-as antwerpeni olimpián – kezdett feloldódni a sportbarátok segítségével, s a finnek kétségkívül azok voltak. 1943 szeptemberében, a második világégés alatt szintén, hiszen szovjetellenes bajtársként fogadták a mieinket, akik 3-0-s győzelemmel mondtak köszönetet (két nagyváradi játékos lőtt gólt, Tóth III Mátyás kettőt, illetve Spielmann Ferenc).
Az ötvenes évekre minden szempontból megváltoztak a viszonyok, miközben a magyar fölény nyomasztóvá vált. 1951 novemberében a már-már teljesen kialakult Aranycsapat 8-0-ra gyalulta a Megyeri úti gyepbe az északiakat, Hidegkuti Nándor háromszor, Puskás Ferenc és Kocsis Sándor kétszer, illetve Czibor Zoltán volt eredményes. 1952 júniusában a helsinki Olimpiai Stadionban (de még nem az olimpián) 6-1 lett ide Kocsis mesterhármasával, illetve Puskás, Bozsik József és Palotás Péter góljaival, Kalevi Lehtovirtáé ellenében. 1955 májusára is jutott egy 9-1-es idegenbeli diadal (Palotás háromszor, Tichy Lajos és Csordás Lajos kétszer, illetve Puskás a Tóth II József talált be, a szépítés Matti Hiltunen érdeme).
Szegény finneknek elég rosszul eshettek ezek a hatalmas pofonok, mert bő három évtizedig felénk se néztek – no meg a világversenyes kvalifikációk sorsolása is így hozta. Aztán 1978 szeptemberében jött a váratlan hideg zuhany, a helsinki Eb-selejtezőn az argentínai világbajnokság után eleve megtépázott magyar gárda belefutott az első (s az eddigi utolsó) vereségbe. A helyi tatár származású Atik Ismail, illetve Seppo Pyykkö is megrezegtette Gujdár Sándor hálóját, Tieber László válasza kevésnek bizonyult (1-2). Az 1979. októberi, debreceni visszavágón a most elhunyt újpesti kiválóság, Fekete László duplájára, valamint a diósgyőri Tatár György góljára csak Miika Toivola felelt (3-1).
