Klein Dávid Erőss Zsolt nyomába szegődött

Beírná magát a hegymászók történelemkönyvébe, oxigénpalack nélkül indul a Csomolungmára.

„Viharos a kapcsolatunk.” Klein Dávid nem csűrte-csavarta, három szóban összefoglalta hétfői sajtótájékoztatóján, mit érez a Csomolungma iránt, melynek csúcsát már majdnem 15 éve próbálja meghódítani. Illetve inkább ostromolja, ő legalábbis ezt a megjelölést jobban kedveli. Április 6-án reggel még elszalad szavazni, aztán pedig útra kel, hogy először végre felkapaszkodjon a földkerekség legmagasabb pontjára.

Van egy-két olyan dolog, amit máshol nem lehet átélni, csak odafönt – magyarázza portálunknak a 13 éves kora óta mászó Klein. A halálzónában, 7500 méter fölött egyre kevesebb az oxigén, lelassul a véráramlás, az ember nem kívánja az ételt, és vizet is alig iszik, pedig utóbbi hiánya végzetes lehet. Ezt az átlagember számára elviselhetetlen fizikai érzést élvezi a hegymászó, no meg azt, hogy csak a jég, a hó, csak a letisztult formák veszik körül „néhány lépésnyire” a világűrtől. Ahogy Klein Dávid mondja, sálban, sapkában – miképp az előző hét alkalommal is – szeretne felmászni a Csomolungmára, és ha mindez a terveknek megfelelően, oxigénpalack nélkül sikerül, akkor a magyar mászótörténelem egyik legnagyobb alakjává válik. Nem mintha eddigi karrierje ne adna erre alapot, de a Csomolungma palack nélküli teljesítése eddig még egyetlen honfitársunknak sem sikerült.

A laikusok szemében valószínűleg a nyolcezresek számítanak nagy halnak – mindössze 14 van belőlük a világon –, a magashegyi mászók számára viszont nem a magasság az elsődleges szempont. Klein Dávidnak sem: ő nem a rekordokat vadássza. Egy új, technikás út megmászása, felderítése 6-7 ezer méteren, mint a Tiricsmirben 1998-ban (Hindukus-hegység, Pakisztán), legalább akkora kihívás, mint meghágni a világ legmagasabb pontját. Ráadásul a Himalája-turizmus egészen elképesztő méreteket kezdett ölteni az elmúlt években. 2006-ig több mint kétezren mászták meg a hegyet. Ami ennél is mellbevágóbb: a sportolók közel tíz százaléka lelte halálát a Csomolungmán, sokuk holttestét máig nem tudták lehozni az alaptáborba.

A mászók legnagyobb része oxigénpalackkal próbálkozik, Klein Dávid viszont a tiszta mászás híve. Persze ha 8600 méteren úgy érzi, nem bírja tovább pluszoxigén nélkül, elképzelhető, hogy szippant majd egyet a palackból, de mint mondja, a cél e nélkül felérni a csúcsra.

A 2005-ös Csomolungma-expedíción szembevérzése miatt kellett visszafordulnia, de ekkor akár palackkal is megpróbálkozott volna a csúcstámadással. Most biztosan nem indulna el Budapestről, ha ilyen segítséget kellene igénybe vennie.

Klein Dávid a terveknek megfelelően április 6-án – parlamenti voksa leadását követően – vesz búcsút Budapesttől, és egy isztambuli kitérővel érkezik meg Katmanduba. Bár a Csomolungma északi oldalán fog mászni, a normál tibeti úton (Kína), inkább Nepálban kezdi a túrát, mert itt sokkal egyszerűbb beszerezni a szükséges felszerelést. Öt nap alatt érik el az alaptábort, a 2012-es expedíció képei szerint egy gleccserbe vájt úton áthaladva, aztán irány az előretolt alaptábor jakkaravánnal.

Itt egy szorgos kis faluba csöppen majd Klein, ugyanis az északi alaptáborból vélhetőleg több százan próbálkoznak majd a mászással. A kötélzet kiépítését a különböző expedíciók együtt végzik, így klasszikus szólózás nem lesz, de az akklimatizációs mászások és a csúcstámadás idején Klein minden felszerelését maga tervezi cipelni. Mint az MNO-nak kifejtette, a túra részleteit intéző ügynökségen keresztül ismeri az expedícióhoz csatlakozó serpákat, de nem kívánja igénybe venni a segítségüket.

A „bemelegítő túrák” lényege az lesz, hogy a hegymászó teste hozzászokjon a megszokhatatlanhoz, a magashegyi, oxigénhiányos körülményekhez. Ilyen helyzetben alig lehet pihenni, ezért az alaptáborban töltött órák rengeteget jelentenek majd Klein Dávidnak. Főleg akkor, amikor 7000 méter fölött jóformán a gondolkodás is nehezére esik majd. Itt maximális koncentrációra, brutális állóképességre lesz szüksége, amit az elmúlt hetek edzései biztosítanak számára.

Klein 2007-ben „Konyival”, azaz Várkonyi Lászlóval már a csúcsgerinc egyes lépcsője fölött található Gomba-szikláknál járt, amikor vissza kellett fordulniuk. 200 méterrel voltak a csúcs alatt, ami még körülbelül ötórányi utat jelentett volna. Egyszerűen kifutottak az időből. Két évvel korábban egy skót csoporttag vesztette életét az ítéletidőben, a szél nagyjából 100 kilométeres óránkénti sebességgel fújt, így nem tudták folytatni a túrát.

A számára legtragikusabb kimenetelű expedícióra 2010 áprilisában került sor. Örökös mászótársával, Konyival már lefelé tartottak a hegyről, amikor egy jégomlás elsodorta Kleint. A kötél megtartotta, és a serpák vissza tudták húzni, Várkonyit viszont maga alá temette a jég, és soha többé nem került elő.

Ami biztos, hogy Klein nagyjából 7050 méterre tervezi az egyes tábort, a kettest pedig bő 8-900 méterrel följebb, oda, ahol ki tudnak kotorni maguknak sátorhelyet. A 3-as tábor a világ legmagasabb pontján lévő hármasa lesz, valahol 8300 méter környékén, közvetlenül a csúcsgerinc alatt. Innen indul majd a csúcstámadás valamikor este tíz és éjfél között egy izgalmas májusi végi, június eleji napon. Ezután jön a monszun, ami szinte lehetetlenné teszi a további mászótevékenységet.

Klein Dávidnál két jelzőeszköz is lesz. A műholdas telefont végig magánál tartja, ezzel tud majd kommunikálni az alaptáborral és Budapesttel is. Szerinte viszont sokkal fontosabb szerepe lesz annak a műholdra jeleket sugárzó pici eszköznek, a szpotnak, amelyet nem kell be- és kikapcsolni, az akkumulátorával sem lehet gond, és hajszálpontosan követni lehet rajta a sportoló útját.

„Meg fogom látogatni azt a dombot, ahonnan Konyi nézi a hegyet, és viszek neki egy kavicsot” – feleli kérdésünkre Klein. A jelek szerint nem feledkezett meg a barátjáról, és ellátogat majd a nevét viselő kis emléktáblához.

A 39 éves hegymászó gyerekkorától kezdve foglalkozik szeretett sportágával, tudását idehaza és az Egyesült Államokban is csiszolta. Miután a Tátrában elvégezte a magashegyi tanfolyamait, 1998-ban Pakisztánban próbálkozott először komolyabb hegycsúcs megmászásával. Nyáron, ősszel és télen is nekivágott magashegyeknek, a leghidegebb hónapokban többször az alaszkai Denalit ostromolta. 2004-ben járt először a Himalájában, ekkor a Cso-Oju volt a célpont. A Csomolungmán összesen hét alkalommal mászott, legutóbb 2012-ben.