Tavaly szeptemberben a budapesti birkózó-vb-n Sastin Marianna és Barka Emese nagyot alakított a Papp László Sportarénában: előbbi az 59 kg-os súlycsoportban aranyérmes, egyszersmind a női szakág első felnőtt magyar világbajnoka lett, Barka Emese pedig parádés birkózással bronzérmet szerzett. Női válogatottunk a múlt héten Japánban edzőtáborozott, majd részt vett a tokiói csapatvilágkupán – a nem hivatalos csapat-világbajnokságon –, s ezen a hetedik helyen végzett úgy, hogy a földkerekség legjobbjai közül Japán, az Egyesült Államok és Kína csapatától kikapott, Ukrajnát azonban legyőzte. A súlycsoportok átrendezése után a 30 éves Sastin a 60 kg-ban csak egy meccset nyert, a 24 esztendős Barka viszont az 55 kg-ban könyöksérülése és több mint három hónap kihagyás után is remekelt, háromszor győzött, kétszer tussal, és a japán ellenfelétől is csak úgy kapott ki, hogy a 2–2-re végződött mérkőzésen az ázsiainak magasabb értékű akciója volt.
– Jobban nem is nagyon sikerülhetett volna a visszatérése. Egyetért? – indítottuk a beszélgetést Barka Emesével, a Vasas versenyzőjével.
– Igazság szerint a kínai lányt is majdnem két vállra fektettem, de sajnos elkövettem egy kis hibát, így ellene be kellett érnem a pontozásos győzelemmel. Szó se róla, tényleg jól sikerült számomra a verseny, és előtte az edzőtábor is nagyon hasznos volt, mert a kiutazás előtt egy héttel kezdtem újra birkózni. Addig csak futottam és erősítettem. Tavaly november közepén egy hazai edzésen ugrott ki a bal könyököm, s ugyan nem kellett megműteni, három-négy hétig gipszben volt, utána pedig még két hétig rögzítőkötést viseltem.
– Feltételezem, így nem hogy birkózni, még aludni sem nagyon lehet
– Azért ezt megoldottam. Háton fekve tudtam rendesen aludni, csak oldalt ki kellett párnáznom magam, hogy legyem hova tenni a könyökömet. De ez volt a legkisebb problémám. Az sokkal jobban zavart, hogy nem birkózhatok. S az is csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy egyáltalán utazhatok Japánba. Már ennek is rettenetesen örültem, az pedig, hogy jól is szerepeltem, hatalmas pluszt jelent most lelkileg is. Elvégre a vb óta nem versenyeztem, áprilisban pedig már itt az Európa-bajnokság. A télen végig az járt a fejemben, hogy ott akarok lenni az Eb-n, de tudtam, hogy mindez a könyököm függvénye. Kondicionálisan nem állok rosszul, és amíg nem birkóztam, a mentális felkészülésre helyeztem a hangsúlyt, és ennek köszönhetően, úgy érzem, fejben is erős vagyok. A birkózásomon persze még kell csiszolgatni, az Eb-ig azonban még van egy kis időnk, ezalatt megpróbálok mindent megtenni. A válogatottal keretedzéseken készülünk, de mindennap beszélek az edzőmmel, Diletta Giampiccolóval is. A pluszmunkát, az erősítést, valamint a birkózásom technikai és taktikai részét vele beszélem meg, és azt teszem, amit ő mond, vakon megbízom benne.
– A budapesti vb-n a megnyert bronzmeccse után megható volt, ahogy együtt örült az olaszok korábbi vb-ezüstérmesével, kétszeres Európa-bajnokunk, Ritter Árpád feleségével.