A múlt héten a Demokratikus Koalíció tartott nagygyűlést a Syma-csarnokban, ahol az átlagéletkor hozzávetőleg most, a hatodik atlétikai veterán-világbajnokságon is ugyanannyi. Decens portugál öregúr csoszog előttem, a hovatartozását onnan tudom, hogy makulátlan válogatottmelegítőt visel, azt azonban nehéz kitalálni, melyik versenyszámba nevezett. Még az itteni slágerszámot, a gyaloglást sem merném bátran mondani.
A hetven országból közel négyezer indulót felvonultató, s médiát az Egyesült Államokból és Ausztráliából is vonzó, vb-n szerdán délelőtt éppen világcsúcsra esek be, nagy az üdvrivalgás: egy 45 éves brit hölgy, Irie Hill rúdugrásban 355 centire javítja korosztálya, a 45–50 évesek legjobb eredményét. Ezzel egy hónappal ezelőtt ugyanitt alig maradt volna le a magyar bajnoki dobogóról, amire persze mi nem lehetünk büszkék
Kora délután aztán Olga Kotelko is korosztályos világrekordot jegyez, női magasugrásban 78 centit, és erre se legyintsünk, mert a Kanadába bevándorolt ukrán matróna 95 esztendős. Alighanem ő a földkerekség legkorosabb celebje, a BBC külön stábot repített miatta Budapestre; azt azonban most sem árulja el, hogy mi a hosszú élet titka. Nem elveszett ember a néni, hamarosan megjelenik az önéletrajzi könyve, abban ez is benne lesz – jegyzi meg. Azt azért büszkén újságolja, hogy egy komplett orvosi vizsgálat kimutatta, a szervezete harminc évvel fiatalabb annál, mint az életkora alapján várható lenne. S jó példával szolgálhat azoknak, akik még nem adták a fejüket az atletizálásra, hogy soha sem késő: ő is 77 évesen vágott bele, előtte szoftballozott.
Ha pedig már 78 centit tud ugrani magasba, akkor nem aggódhatunk amiatt, hogyan kerül fel a dobogó tetejére. A veterán-vb-n ugyanis valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag az eleve külön emelvényre épített méretes dobogó legfelső foka valósággal égbeszökő, megmászása komoly kihívás. Ajkler Zitát (nyitóképünkön) mindenesetre nem kell féltenünk ettől az erőpróbától azután, hogy a 35–40-esek között 12,13 méterrel megnyeri a hármasugrást. (Az idei magyar bajnokságon negyedikként zárt volna ezzel az eredménnyel.) Az 1998-as budapesti Eb-n távolugrásban hatodik helyezett, Universiade-bronzérmes, két olimpiát is megjárt versenyzőnk két éve felhagyott az élsporttal, de miután értesült arról, hogy idén Budapest rendezi a veterán-vb-t, a kétszer műtött bokájával is újból nekidurálta magát.
„Az agyam tudja, mit kell tenni, a szívem is visz előre, a gond csak az, hogy a »karosszériám« már nem a régi. Januárban a bokámra rá is sérültem, egy hónapig jobbára csak sántikáltam, ám mindenképpen indulni akartam. Tizenkét méter felett szerettem volna ugrani, s mivel ez nagyon jó pálya, úgy gondoltam, hogy ha minden összejön, akkor 12,50-ig is eljuthatok. Ez nem sikerült, de ettől függetlenül nagyon boldog vagyok, hogy életem utolsó hármasugróversenyét meg tudtam nyerni. Megsimogattam a szöges cipőmet, és ha jó a lábára, majd odaadom Schmelcz Fannynak, ő is ilyenben ugrik, és ez azért nem könnyen beszerezhető. S ha én be is fejezem, a cipőm legalább még tovább versenyezhet. Fanny Dömötör Balázs tanítványa, aki nekem is segített felkészülni a vb-re, így ezzel a gesztussal is megköszönném a munkáját. És bár örülök, hogy győztem, sokkal fontosabb, hogy pénteken a távolugrást megnyerjem. Jó lenne arannyal zárni, itthon himnusszal, nagy ajándék lenne a sorstól, ha már idáig eljutottam” – böki ki Ajkler Zita, aki már jó ideje kolléga. S pénteken este egyedi módon hangol majd a 20 órakor kezdődő utolsó versenyére: előtte az Eurosporton ő közvetít a műkorcsolya-világbajnokságról.
