Egy kisember, aki a müncheni olimpián a legnagyobb lett

Földi Imrének a negyedik olimpiáján jött össze az arany. A Nemzet Sportolóját 76. születésnapja előtt köszöntjük.

„Amikor nyomásban nem tudtam megelőzni Nasszirit, nem sokan hittek abban, hogy nyerhetek. Az előző két olimpián a nyomás után hiába vezettem, mégis kikaptam. Most úgy készültem, hogy ez ne következzék be. Az elmúlt négy év alatt megtanultam szakítani és lökni is. S amikor kilöktem a 142,5 kilót, tudtam, hogy olimpiai bajnok leszek. A vetélytársaim arcán láttam a megdöbbenést és a kétségbeesett elszántságot. Olyan feladatot kellett vállalniuk, amit már nem tudtak teljesíteni. Mégis valami furcsa és megfoghatatlan érzés volt várni, amíg Nassziri és Csetyin kísérletezik. Ezerszer felötlött bennem: és ha sikerül valamelyiküknek? Az öltözőben rágyújtottam egy cigarettára, ültem és vártam. Amikor behallatszott a közönség csalódott moraja, mindig szívtam egyet a cigarettán. Nem vagyok babonás, de most azt néztem, hogyan ég a cigaretta. Ha felparázslott, akkor bizakodtam, ha csak úgy felvillant, elcsüggedtem. Szívtam, szívtam, de ennyire rosszul még akkor sem esett a dohányzás, amikor életemben először gyújtottam rá. A többire már alig emlékszem. Folyvást csak az járt a fejemben, hogy kétszer csak álmodtam a győzelmet, s talán most sem igaz” – nyilatkozta a Földi Imre a győzelem másnapján a Képes Sportnak.

S álljanak itt a versenyzőtárs, de a müncheni olimpia idején Tatabányán már edzősködő Veres Győző találó szavai az ünneplés közepette: „Imre az egész életét alárendelte a sportnak, az eredményeknek. Ha a sport nem is kegyeli túlságosan egyes embereket, végül meg kell, hogy hajoljon egy következetes, hosszú ostrom hatására. A sors nagy igazságtalansága lett volna, ha egyszer enélkül a legnagyobb siker nélkül kellett volna Imrének abbahagynia. Így most már bármi történjék is, az ő sportpályafutása szép, kiteljesedett egész” – fogalmazott a magyar súlyemelés első világbajnoka, a kétszeres olimpiai bronzérmes, három éve Ausztráliában elhunyt Veres Győző.

Földi – akinek a világcsúcsa a nyomás eltörlésével örök érvényű lett – nem hagyta abba a versenyzést, elindult az 1976-os montreali ötkarikás játékokon is, és itt 38 évesen az ötödik helyen végzett. Úgy, hogy lökésben a 140 kg-os eredménye a harmadik legjobb volt a mezőnyben. Földi Imre az első súlyemelő lett, aki öt olimpián vett részt. (Ezt még két német mondhatja el, Ingo Steinhöfel és Ronny Weller, ők 1988 és 2004 között jegyezték a sorozatunkat.) Hatszoros világ-, tízszeres Európa-bajnok, és huszonnégy világrekord fűződik a nevéhez. Az első magyar bajnokságát 1957-ben, az utolsót 1976-ban nyerte.

Annak idején vájárnak tanult, de a Tatabányai Szénbányáknál végül lakatosként állt munkába. Erejével naponta nyűgözte le munkatársait. Jellemző történet róla a visszaemlékezésében: „Egyik nap egy 130 kilós munkadarabot hoztak teherautón a műhelybe. Alig tudták mozdítani, mire valaki szólt, hogy próbáljam feltenni az esztergapadra. Megragadtam, és oda tettem, ahová kérték.”

1976-ban a Testnevelési Főiskola továbbképző intézetében középfokú edzői oklevelet szerzett, edzőként azonban nem teljesedhetett ki, és ez nagy szívfájdalma maradt. „Nem az eredmények döntöttek, hanem az, kinek van nagyobb hangja. Menők helyett csak kicsikkel foglalkozhattam, amit nem becsültem le, de valahogy furcsa volt, mennyire óvtak attól, hogy edzőként is reflektorfénybe kerüljek ” – mondta a ’90-es évek végén. Mindenesetre sokáig egyengette lánya, Földi Csilla pályafutását, aki ötszörös Európa-bajnok lett összetettben, s tizenhat Eb-aranyat szerzett 1989 és 1996 között.

A 2000-es évek aztán Földi Imre számára is elhozták a megbecsülést. 2002-ben megkapta az olimpiai érdemrendet, 2003-ban Tatabánya díszpolgára lett (vajon miért kellett erre eddig várnia?!), 2005-ben a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség az évszázad legjobbjának választotta, 2007. január 31-én pedig ő került be a Nemzet Sportolói közé a Puskás Ferenc halálával megüresedett helyre. „Nagyon jó, hogy bent vagyok, anyagilag és erkölcsileg egyaránt. 2004-ben, az első választáskor kicsit csalódott voltam, hogy akkor még nem lettem a Nemzet Sportolója, most viszont roppant boldog vagyok” – mondta akkor. 2009-ben róla nevezték el a felújított tatabányai sportcsarnokot, tavaly év elején pedig a helyi önkormányzat sportösztöndíjat alapított a nevével fémjelezve. Ha valakinek, Földi Imrének a pályafutása igazán ösztönző lehet.