Előfordulhat, hogy az egygólos előny is elég, mint ahogyan az is, hogy a nyolcgólos is kevés. A lengyelek 25–24-gyel kezdtek Németországban, és ott is nyertek 29–28-ra, a szerbek ellenben 23–15-ről rajtoltak Csehországban, és iszonyatos, 33–21-es verésbe szaladtak bele. Így aztán végképp semmi támpontot nem jelentett az egy héttel korábbi, veszprémi 25–22, illetve ahogyan Mocsai Lajos szövetségi kapitány fogalmazott, 0–0-ról kezdhetünk.
Az elmúlt napokban többször is felidéztük, hogy a 2012-es londoni olimpiai elődöntő felé az első lépcsőfokot a 2010. júniusi, szintén Szlovénia elleni vb-selejtező jelentette, ám akkor hazai pályán vívhatták a visszavágót fiaink; ezért jelen helyzetben több bátorítást ad a 2002 kora nyári emlék, amikor a mostanihoz hasonló módon, szintén két gól fórt vitt magával együttesünk Kijevbe, ahol 26–21-es diadallal indult meg a portugáliai vb és az athéni olimpia felé. Velenjében, ebben a nem egészen 35 ezer lelket számláló iparvárosban persze beértük volna szolidabb, mondjuk egygólos sikerrel is. Na jó, egye fene, ilyen különbségű vereséggel is.
A tavalyi, spanyolországi vb-n 4. házigazda ezúttal benevezte az első összecsapáson mellőzött jobbszélsőjét, a Celjéből Veszprémbe szerződő Gasper Margucot (aki kispadozott Gajic mögött), a januári, Ukrajna elleni bunyó miatt eltiltottak viszont még mindig nem térhettek vissza. Magyar oldalról az „odavágón” ujjsérülést szenvedett Gulyás Péter hiányzott, de a többieket komoly üdvrivalgás fogadta, amint negyven perccel a meccs megkezdése előtt kivonultak melegíteni.
A helyi drukkerek stílusban és hangerőben is azt a vélekedést erősítették, hogy Szlovénia már legalább annyira alpesi, mint délszláv ország, a kétezres befogadóképességű velenjei csarnok egyébként sem keltette oroszlánbarlang érzését. A kék mezesek pedig végképp nem tűntek veszélyes ragadozóknak. Válogatottunk 3–0-lal nyitott – azaz három perc után máris öt gólra nőtt az összesített előny –, 10–6-nál ért az első félidő csúcspontjára, és magunkban ekkor megkockáztattuk: a vetélytárs továbbra sem mutat semmi rendkívülit, ha fiaink sem teszik azt ellentétes előjellel, nagy baj nem történhet. A szünetbeli 16–13 is ezt táplálta, még akkor is, ha Harsányi, csakúgy mint egy hete, ismét megsérült.
