Történelmi távlatból szemlélve a nyolcadik fináléjukra készülő németek esélyesként még nem vesztettek el, az ötödik csúcstalálkozójuk előtt álló argentinok viszont esélytelenül még nem nyertek döntőt. Persze a futballtörténelemből bőségesen citálhatunk példát arra, hogy az efféle okoskodás hiábavaló.
Éppen a labdarúgás legfontosabb mérkőzései, a világbajnoki döntők cáfolnak rá Gary Lineker közismert tételére, miszerint a futballt huszonkét ember játssza, és a végén mindig a németek nyernek. Németország eddig hétszer jutott el a fináléig, de „csak” háromszor diadalmaskodott. Igaz, csupán kétszer számított favoritnak, mindkétszer Beckenbauer vezérletével, aki 1974-ben csapat-, 1990-ben pedig szövetségi kapitányként koronáztatott meg. Nekünk, magyaroknak aztán végképp nem kell megmagyarázni, hogy legelső vb-győzelmük alkalmával, 1954-ben nem nekik állt a zászló.
Miként négy vereségük alkalmával sem. 1966-ban hazai pályán a Bobby Charlton, Jimmy Greaves, Geoff Hurst fémjelezte angol válogatott joggal bízhatott a végső győzelemben – különösen azután, hogy a magyarok és a portugálok eltakarították a címvédő Brazíliát az útjából. 1982-ben a többek között a brazilok és az argentinok testén át a döntőbe jutott olaszok tulajdonképpen csak beváltották a papírformát. 1986-ban Diego Maradonát egyszerűen nem lehetett megállítani, a 2002-ben világbajnok brazil válogatott pedig a futballhistória egyik legkiválóbb alakulata.
Hasonló megközelítésben az argentinok eddigi négy döntős szereplésük alkalmával hozták a kötelezőt. 1930-ban Uruguay primátusához nem férhetett kétség, miként 1990-ben a németek is erősebbek voltak náluk. 1978-ban, ha másként nem ment volna, hatalmi befolyás, 1986-ban pedig Maradona mellett „Isten keze” is segítette őket.
A két csapat párharcai közül a már említett két döntő, az 1986-os és az 1990-es kívánkozik az élre. Ám a legutóbbi két összecsapásuk nagyobb hatással lehet a jelenre. Németország és Argentína az előző két világbajnokságon egyaránt a negyeddöntőben találkozott, s mindkétszer a németek nyertek. 2006-ban 1-1-es döntetlen után emlékezetes büntetőpárbajban, amikor Jens Lehmann kottából védte az argentin tizenegyeseket, s kétszer is hárított, 2010-ben pedig lehengerlően, 4-0-ra. Ami azért is érdekes, mert a két csapat négy év alatt szinte semmit sem változott.
Mindkét oldalon pontosan tudják, mi a helyzet. Az elődöntők után a németek nem csináltak különösebb ügyet a brazilok megalázásából, úgy viselkedtek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az argentinok, akik a világbajnokságon eddig igazából egyszer sem villogtak, talán még Nigéria ellen mutatták a legmeggyőzőbb teljesítményt, viszont úgy ünnepelték a hollandok feletti sikert, mintha már teljesítették volna a küldetésüket. Alejandro Sabella szövetségi kapitány és Lionel Messi is azt hangoztatta, az volt a céljuk, hogy bejussanak a döntőbe; a németek véletlenül sem mondtak effélét.
A múlt, a jelen egyaránt a németek mellett szól, posztról posztra haladva a keretük is erősebb – leszámítva Messit. Aki az egyenes kieséses szakasz eddigi három mérkőzésén nem tudott gólt rúgni, s úgy általában adós a jó játékkal; nem lehet, nem is szabad az 1986-as Maradonához mérni. Ám megvan benne a képesség arra, hogy akár egyedül eldöntse a világbajnoki döntőt. Ilyen játékosa Joachim Löwnek nincsen. „Csak” roppant erős és egységes csapata.
A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy megismétlődik az 1990-es finálé koreográfiája. A német gépezet bedarálja a már jóllakott argentin sereget.
Döntő: Argentína–Németország, Rio de Janeiro, vasárnap, 21.00
Várható csapatok:
Argentína: Romero – Zabaleta, Demichelis, Garay, Rojo – Mascherano, Biglia – Di María, Messi, Lavezzi – Higuaín
Németország: Neuer – Lahm, Hummels, Boateng, Höwedes – Khedira, Schweinsteiger – Özil, Kroos, Müller – Klose
