Még csütörtökön délután a krilatszkojei evezőspályára kisebb vihar csapott le mennydörgéssel, villámlással, és ennek a parakenusok itták meg a levét, mert a versenyszámaikat péntekre halasztották. A K-1 200 méter A sérültségi kategória – paralimpiai versenyszám – döntőjét azonban érdemes volt kivárnunk. Az idei Eb-n ezüstérmes Rozbora András esélyesként indult, és meg is nyerte a versenyszámát, egyszersmind az első aranyérmünket szerezve a vb-n!
„Az utolsó tíz méteren láttam, hogy jön az angol ellenfelem, mindenképpen szerettem volna visszavágni neki azután, hogy az Európa-bajnokságon kikaptam tőle. Szerencsére most egy hajszálnyival sikerült legyőznöm. Életem legjobbját nyújtottam, boldog vagyok, hogy ez összejött, és nagyon köszönöm az edzőmnek, Pruzsina Istvánnak a felkészítést” – nyilatkozta az eredményhirdetés után a 36 éves, mindössze három éve kajakozó Rozbora András, a magyar parakenusport második olyan versenyzője, aki világbajnoki címet szerzett.
A péntek délelőtti előfutamokból az olimpiai számokban női K-2 500-on a Szabó Gabriella, Csipes Tamara, férfi K-4 1000-en pedig a Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel egység futamgyőztesként egyből döntős lett; és bár négyesünk Londonban ezüstérmes volt, most nem kis tettet hajtott végre. Simán megverte az olimpiai bajnok ausztrál négyest, ez éles meccs volt, mert csak az első helyezett juthatott be rögtön a fináléba. Az elnyűhetetlen Kammerer az utolsó öt méterre már letette a lapátot, és diadalmasan öklözött a levegőbe. „Hétszázötven méternél visszavertük az ausztrálok támadását, jó pályát mentünk, ilyen kell, vagy inkább még jobb a döntőben is” – fogalmazott utóbb vezérevezősünk. Ebben a számban az oroszok a címvédők, ők is megnyerték az előfutamukat, azonban neccesen verve a fehéroroszokat, vagyis nem tartalékolhattak, mégis közel három másodperccel gyengébb lett az idejük a mieinkénél. Ám azt se hallgassuk el, hogy tegnap a leggyorsabbak a Londonban bronzérmes csehek voltak. Az olimpia óta Kammererék csak egy árva Eb-bronzot nyertek, de úgy tűnik, újra a régiek.
A Szabó, Csipes duó az idei Eb-re állt újra össze, Brandenburgban győzött, és most az előfutamában is erődemonstrációt tartott, a célba érkezés után jöhetett a pacsizás. „Biztató a döntőre nézve, hogy háromszáz méter után könnyedén el tudtunk lépni a fehéroroszoktól” – jegyezte meg Szabó Gabriella. Egységünk az Eb-n a lengyelek és a szerbek előtt nyert, s halkan mondjuk, hogy papíron most sincs nehezebb dolga, mert ebben a számban Európa a világ. És azt se bánjuk, hogy most nincs ütőképes német egység.
Magyar viszont szinte minden fronton akad. Női K-1 500-on Kozák Danuta az olimpiai, a világ- és az Eb-címvédő, ahogy ilyen rangok és címek birtokosához illik, délelőtt az előfutamában, délután pedig a középfutamában is tönkreverte a mezőnyt. De nagyjából ugyanezt a koreográfiát követve lett döntős C-2 1000 méteren a regnáló világ- és Európa-bajnok Vasbányai Henrik, Mike Róbert kettős is.
Kozák mindenesetre nem volt maradéktalanul elégedett: „A rajtom nem sikerült tökéletesre, és a táv közepén némileg lelassultam, szóval még maradt bennem. A döntőben gyorsabb leszek” – ígérte meg. Később 200-on a lebonyolításból adódóan csak a középfutamba juthatott be, ez is rutinfeladat volt számára, de sprintben tovább lépett Dudás Miklós (K-1) és a Molnár Péter-Bán Kristóf (K-2) páros is. Ami a nem olimpiai számokat illeti, döntős a férfiaknál K-1 500-on Dombvári Bence, C-1 500-on Khaut Kristóf, K-2 500-on a Dombi Rudolf-Boros Gergely, C-2 200-on a Lantos Ádám-Nagy Péter duó, a nőknél K-2 200-on a Kárász Anna-Vad Ninetta, C-2 500-on a Lakatos Zsanett, Takács Kincső egység.
„Amit eddig kötelezően kellett hozni, azt gyakorlatilag hozta mindenki, de látszik, hogy az ellenfeleink is jól felkészültek. Így azt még nem lehet megjósolni, hogy a végén kik lesznek a leggyorsabbak. Bár természetesen tíznél több éremesélyt is látok, továbbra is azt mondom, hogy ha lesz tíz dobogós helyezésünk, és ebből öt-hat olimpiai számokban születik, akkor az már jó szereplés” – nyilatkozta Storcz Botond vezetőedző.
