Moszkvát is meghódították kajak-kenusaink

Válogatottunk a vb-n hat aranyat, öt ezüstöt és hat bronzot szerezve zárt az éremtábla élén.

Azután, hogy versenyzőink szombaton egy aranyat, két ezüstöt és négy bronzot nyertek a krilatszkojei pályán, vasárnap reggel nem kezdhettek volna jobban, mint ahogy tették. Tudniillik rögtön az első döntő magyar győzelemmel zárult, amit csak titokban remélhettünk. Igaz, női C–2 500-on a Lakatos Zsanett, Takács Kincső kettős megnyerte a brandenburgi Eb-t, és tavaly a duisburgi vb-n ezüstérmes lett, de a mezőnyben ott voltak a címvédő új-zélandiak is. Most viszont a fehéroroszok igyekeztek meglépni, féltávnál vezettek, de a második kétszázötvenen a még csak 19 esztendős Lakatos és a rutinos öreg rókának ugyancsak nem nevezhető, egy évvel idősebb Takács fantasztikus hajrát vágott ki, és kisvártatva már világbajnokként ünnepelhetett és fotózkodhatott a vb kabalakacsájával.

„Fantasztikus érzés, hogy világbajnokok vagyunk, most érzem igazán, hogy megtérült a befektetett munka. Technikában és állóképességben is sokat fejlődtünk, nem hiába edzettünk rengeteget. A döntőben meglepetett, hogy nem az új-zélandiakkal kell meccselnünk, velük számoltunk, de láttuk, hogy féltávnál a fehéroroszok vannak az élen. Arról azonban szó sincs, hogy megijedtünk volna, bíztunk magunkban, és most nagyon boldogok vagyunk! Persze még nincs vége az évnek, jön az országos bajnokság, de az biztos, hogy utána megyek nyaralni Horvátországba” – mosolygott Takács Kincső.

Szinte rögtön ezután jött a női K–1 500, vasárnap az első olimpiai szám döntője, benne az olimpiai, világ- és Eb-címvédő Kozák Danutával, no meg a manapság legnagyobb riválisának számító új-zélandi Lisa Carringtonnal, de figyelnünk kellett a német Franziska Weberre is. Utóbbira azonban csak hozzávetőleg két másodpercig, olyan szörnyen rajtolt. Kétszázötven méternél Carrington hajója siklott elöl, de a táv második felében Kozák ellenállhatatlan volt, ahogy megszoktuk tőle, és fél másodperc előnnyel zúdult be a célba.

„Végig azt éreztem, hogy higgadt vagyok és összeszedett, de a vége azért nagy meccs volt. Tudtam, hogy Lisára kell figyelnem, szerintem az elejétől a végig egymás idegein feszültünk, és az utolsó két-háromszáz métert nagyon keményen meg kellett nyomnom. Amúgy az éjjel alig aludtam, és a verseny előtt is nagyon ideges voltam, de abban a két percben, amikor oda kellett tennem magam, akkor meg tudtam csinálni” – mondta el Kozák Danuta.

Haladva az időrendben, a nem olimpiai szám K–1 500-on Dombvári Bence ezüstérmet szerzett, C–1 500-on Khaut Kristóf a hatodik helyen zárt, K–2 500-on a Dombi Rudolf, Boros Gergely kettős második lett, majd az ötkarikás játékok műsorán levő női K–2 500-on folytatódott a „magyar nőnap”: az idei Eb-re újra összeállt, s Brandenburgban győztes Szabó Gabriella, Csipes Tamara párost is megkoronázták. Féltávnál itt sem a mi hajónk vezetett, mi több, a szerbek igencsak megléptek, ám a lényeg az, hogy a célban ők is csak a lányaink hátát látták. Akik megkönnyezték a sikerüket.

„Ilyenkor az ember átgondolja az egész éves munkáját, hogy egész évben ezért az egy pillanatért dolgozik, és aztán ott állni a dobogó tetején az elég jó érzés. Ilyenkor kijön a feszültség Előfordul, hogy azt mondjuk, ha megkergetnek, akkor még van bennünk, de ez nem ilyen verseny volt. Azzal mindenképpen számoltunk, hogy szerbek nyomnak egy kemény első kétszázötvenet, mert nekik ez az egyetlen esélyük, mi viszont végig bírjuk, mi nem kétszázas páros vagyunk. Mondhatjuk, az a mi specialitásunk, hogy az utolsó méterig a maximumon pörgünk” – fogalmazott az ausztráliai kalandjából idén hazatalált Csipes Tamara.

Szabó Gabira is lecsaptunk: „Én azért hatódtam meg a dobogón, mert a párosunknak van közös múltja, ebben voltak hullámhegyek, hullámvölgyek, s most újra sikerült győznünk. Úgy, hogy ezt az aranyat szinte a sírból hoztuk vissza, azzal együtt, hogy tudtuk, minden az utolsó száz méteren dől el. Nagyon nehéz versenyezni ilyen kamikaze stílusú ellenfél ellen, fejben nem feladni, és csak arra koncentrálni, hogy tudjuk, a végén mi vagyunk a jobbak” – mondta el az eredményhirdetés után a parton, ahol aztán együtt kiszurkoltuk, hogy férfi K–4 1000 méteren az olimpiai ezüstérmes Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel négyes a világelitben visszataláljon a dobogóra, ezúttal a harmadik fokára. Örültek is ennek mind a négyen.

Férfi C–2 1000 méteren a Vasbányai Henrik, Mike Róbert duó címvédőként ezüstrémes lett a féltávnál már két hajó előnnyel meglógott románok mögött. Vasbányai Henrik a dobogó második fokán állva sem volt csalódott: „Sajnos hátszeles a pálya, szembeszélben, úgy érzem, utolértük volna a románokat. De nincs semmi gond, az ezüst is szép eredmény, és nyerni majd a riói olimpián kell.”

A 200-as döntőkben Kozák Danutának nem sikerült a rajtja, hatodik lett, de emiatt azért nagyon nem kell bosszankodnia, s kenuban az úgyszintén hatodik Lakatos Zsanettnek sem azután, hogy reggel világbajnokok lettek. Férfi K–2-ben a Molnár Péter, Bán Kristóf egység a kilencedik, C–2-ben a Lantos Ádám, Nagy Péter kettős ötödik lett. A délelőtti program zárását a női K–2-sprint jelentette, és ez tényleg remek csattanó volt a végére számunkra, mert a Kárász Anna, Vad Ninetta páros ért be elsőként a célba.

„Kétszáz méteren van a legnagyobb jelentősége annak, hogy ki tud a legjobban koncentrálni, maximális erőt beleadni minden húzásba, hogy tökéletesek legyenek. Ugyan a rajtunk most éppen nem volt tökéletes, szerencsére azért így is tudunk nyerni” – mondta mosolyogva Kárász Anna. „Nagyon erős volt a mezőny a fehéroroszokkal, az angolokkal, a németekkel, tőlük tartottunk a legjobban; de miket is beszélek, nem tartottunk senkitől, mert bíztunk benne, hogy meg tudjuk csinálni! Úgy keltünk fel reggel, hogy nyerünk” – nevette el magát Vad Ninetta.

S volt okunk széles jó kedvre: a délutáni váltóversenyek előtt öt aranyéremmel, öt ezüsttel és öt bronzzal álltunk a világbajnokságon.

A váltóversenyben kora mindhárom magyar egység bejutott a döntőkbe. A kajakosoknál a Dudás Miklós, Tótka Sándor, Hérics Dávid, Nádas Bence összeállítású férfi staféta megnyerte előfutamát, a női négyes Vad Ninetta, Kárász Anna, Lucz Dóra, Tóth Dzsenifer összeállításban a második helyen lépett tovább. A kenus Nagy Péter, Lantos Ádám, Hajdu Jonatán, Korisánszky Dávid egység „biztonsági” harmadik hellyel jutott a legjobb kilenc közé.

S bár a férfi kajakosok döntőjében stafétánkból a papíron legjobb emberünk, Dudás haloványan kezdett, a társai szinte emberfeletti teljesítménnyel rukkoltak ki, s így meglett a vb-n a hatodik aranyérmünk! Majd kisvártatva a hatodik bronzunk is a kenusok jóvoltából. A legvégén női kajakosaink lecsúsztak a dobogóról, negyedikek lettek, de világbajnokság éremtábláján így is Magyarország végzett az élen hat arannyal, öt ezüsttel és hat bronzzal – soha rosszabbat!