S bár Rio de Janeiro (2016) és Tokió (2020) után jó eséllyel Európa következhetne a rendezők sorában, Észak-Amerika, az Egyesült Államok is mozgolódik – a nagy érdeklődésre való tekintettel házon belül is előválogatót rendeznek, hiszen minden országból csak egy város jelentkezhet –, kontinensünkről pedig Berlin, Párizs, Róma és Isztambul is ott lehet a kőkemény riválisaink között. „Már sok hír felröppent, aztán sok el is szállt. Róma például jelezte az érdeklődését, majd elállt a rendezéstől, a legfrissebb információk szerint viszont mégis versenybe szállt” – ezt már Nagy Zsigmondtól, a MOB nemzetközi igazgatójától tudjuk meg. S azt is, hogy még semmiről sem késtünk le:
„A NOB a 2024-es nyári olimpia pályázati kiírását még nem hozta nyilvánosságra, de erre várhatóan októberben vagy novemberben sor kerül. Az pedig a pontos dátumok ismerete nélkül is tudható, hogy több lépcső egymásra épülésével miként zajlik majd az egész folyamat” – mondja Nagy Zsigmond.
Eszerint a jelentkezőknek kilenc évvel a játékok előtt, vagyis 2015 nyarán kell benyújtaniuk közös szándéknyilatkozatot a kormányzat, a város és a nemzeti olimpiai bizottság részéről, ezzel válik hivatalosan is jelentkezővé az adott országból kiválasztott város. Rá egy évre, 2016-ban kell első körben beadni a pályázati dokumentumokat, és a NOB ezután szűkíti a rendezni vágyók listáját. Azok a városok, amelyek átmennek az első rostán, a jelentkező városokból pályázó városokká válnak, az angol terminológia szerint applicant cityből candidate city lesz.
„A kettő között óriási a különbség a jogok és a kötelezettségek szempontjából is, például az olimpiai öt karikát is csak a pályázó város használhatja – említi Nagy Zsigmond. – Ekkor kell elkészíteni a tényleges pályázatot, a szigorú, minden részletre kiterjedő kritériumoknak megfelelően immár több ezer oldalon. Ez már jogi kötőerővel is bíró dokumentum, ez kerül a NOB közgyűlése elé, amely hét évvel a játékok megkezdése előtt kizárólagos illetékességgel és hatáskörrel jelöli ki a rendezőt.”
