Európa futballja rohamosan fejlődik – legalábbis változik –, és a szovjet blokk, majd Jugoszlávia felbomlásával az országok száma is nőtt, de nem olyan ütemben, mint az Eb mezőnye: 1976-ig mindössze négy csapat vett részt a végjátékban, 1980-tól nyolc, 1996-tól tizenhat, 2016-tól pedig huszonnégy. Annyi, amennyi az 1986 és 1994 közötti világbajnokságokon. Így az eddigi 31 helyett 51 mérkőzést fognak rendezni, hat négycsapatos csoportban, a nyolcaddöntőktől – ahová a négy legjobb harmadik is bejut – egyenes kieséses rendszerben, de ez legyen a házigazda és egyelőre egyetlen biztos induló franciák gondja.
A többiek, különösképpen a mieink, akik 1972 óta nem jártak kontinenstornán, egyelőre jobban teszik, ha a selejtezőre összpontosítanak. Az 53 benevezett válogatottat nyolc hatos és egy ötös csoportba sorsolták, egyenes ágon lép ki az Eb-re minden első és második, valamint a legjobb harmadik, a további nyolc harmadik párharcot vív a maradék négy kvótáért. Mielőtt azt gondolnánk, alapvetés, hogy csupán kontinensünk egyletei indulhatnak, ne feledjük, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország és Izrael is a rajtot várja, pedig előbbi négy ország Európa és Ázsia határán, utóbbi egyértelműen Ázsiában fekszik. Tekintsük ezt földrészünk szövetsége, az UEFA gesztusának, amelynek hozadéka eddig csekély, kockázata bezzeg jóval nagyobb, hisz a befogadottak némelyikéhez látogatni felér egy lőporos hordóban töltendő hétvégével.
Földrészközi összevetésben érdemes megjegyezni, hogy a Copa Americára nem is selejteznek, mind a tíz dél-amerikai jelentkező állandó résztvevő, újabban kiegészülve két meghívottal, legutóbb Japánnal és Mexikóval, az Afrikai Nemzetek Kupáján és az Ázsia-kupán pedig egyaránt tizenhatos a főtábla. Igaz, sehol nincs annyi potens válogatott, mint Európában, bár a legjobbak számára nem sokat számít a tizenhatról huszonnégyre ugrás. Ők így is, úgy is kijutnak, a harmatgyengék pedig így se, úgy se, rajtuk talán a negyvennyolcas létszám segítene. A változást az úgynevezett középmezőny érezheti meg leginkább, amelynek tagjai eddig bravúr árán csusszanhattak ki az Eb-re, mostantól azonban elég lehet akár beváltaniuk a papírformát.
Az 1996 és 2012 közti öt 16-os kontingensű kontinensviadal mindegyikén ott volt Spanyolország, Olaszország, Németország, Franciaország, Hollandia, Portugália és Csehország, csupán egyszer hiányzott Anglia, Oroszország, Horvátország, Dánia és Svédország. E tizenkét csapat tekinthető tehát a törzsgárdának; egyelőre tét nélkül, félénken jegyezzük meg, hogy közülük egy sem található az aktuális magyar érdekeltségű csoportban. E 1996 és 2012 közötti listán 27 náció tűnik fel legalább egy megjelenéssel, közülük az Eb-n egyszer vagy kétszer jártak számára kínál különleges esélyt a franciaországi huszonnégy. No meg talán az „örök” lemaradóknak is, akikből több a legfrissebb FIFA-világranglista első ötven helyezettje közé is befér: a 19. Bosznia-Hercegovina, a 34. Magyarország, a 41. Wales, a 45. Szlovákia, a 46. Izland és a 49. Montenegró.
Nagyjából mégis két részre oszthatók a kvalifikációra készülők: az első kasztba azok tartoznak, akik magától értetődő természetességgel jelentik ki, hogy elvárható a továbbjutás, a másodikba azok, akiktől hasonlóan határozott optimizmust köznevetség fogadna. Illetve létezik a harmadik, átmeneti kategória, ahol akár azt mondják az érintettek, továbbjutunk, akár azt, nem jutunk tovább, a köznevetség a legvalószínűbb reakció. Ide egy együttest, illetve nációt sorolhatunk. Vajon melyiket?
