„Kedves Judósok! Összefogásra kérlek fel benneteket! Bizonyára többen értesültetek már róla, hogy a magyar judosport egyik legeredményesebb edzője, az idén hetvenhat esztendős Moravetz Feri bácsi súlyos betegséggel küzd, a gyógykezelését pedig már csak nagy nehézségek árán tudja finanszírozni. Kérlek benneteket, segítsünk neki, hogy minél tovább köztünk lehessen, s jó egészségben szurkolhasson az utódok sikereiért!” – áll Tóth László, a Magyar Judo Szövetség (MJSZ) elnökének felhívása a magyar szövetség honlapján.
Moravetz Ferenc 1958-ban kezdett dzsúdózni a Lőrinci KISZ-ben, amelyből hamarosan Lőrinci Sportiskola, majd Építőgépgyár lett, hogy aztán 1963-ban a Budapesti Spartacus átvegye az egész szakosztályt. „Tizenhárom éven át versenyeztem, hatszor voltam a bajnokcsapat tagja, egyéniben sajnos nem sikerült aranyat szereznem, de volt ezüst és bronz, meg a Népköztársaság-kupából három. 1969-ben lettem hivatalosan edző, de már előtte kaptam Króner Feri bácsitól megbízást. Ráérzett, hogy van ehhez érzékem, és amikor nem ért rá, engem bízott meg az edzések vezetésével. 1969-ben aztán megkaptam az ifi- és a junior csapatot” – idézte fel ezt az időszakot egy korábbi beszélgetésben Moravetz Ferenc.
1974-től öt éven át már ő volt a magyar utánpótlás-válogatott edzője, s közben a Magyar Judo Szövetség szakfelügyelőségével is megbízták. Az 1980-as moszkvai olimpiától 1987-ig már szövetségi kapitányként dolgozott, közben 1982-ben szakedzői végzettséget szerzett, majd 1985-ben mesteredzői címet kapott. 1986-tól a Honvéd vezetőedzőjeként tevékenykedett, s egyúttal 1991-ben újra kapitánnyá nevezték ki. Irányításával az 1992-es barcelonai olimpián válogatottunk elkápráztatta a világot: Kovács Antal olimpiai bajnok, Hajtós Bertalan – vitatható bírói döntéssel – ezüstérmes, Csák József ugyancsak ezüstérmes, Csősz Imre bronzérmes lett, Wágner József az ötödik, Gránicz Éva pedig a hetedik helyen végzett súlycsoportjában.
Moravetz Ferenc 1995-től 2003-ig újabb eredményes időszakot töltött el a Honvéd-Kipszer élén. A hetedik danos mester a Magyar Judo Szövetségben volt elnökségi tag és az edzőbizottság vezetője is – páratlanul sikeres pályafutás, ám nem tudna kiemelni egyet a sok közül:
„Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem a dzsúdót, hogy ebben a sportágban dolgozhattam, az egész életemet bearanyozta, függetlenül attól, hogy az évek során voltak hegyek és völgyek is. Nagyon boldog és szerencsés ember vagyok, hogy egy ilyen sportágban kitűnő munkatársakkal, edzőkkel, versenyzőkkel dolgozhattam együtt, érhettünk el szép sikereket. Ma is a dzsúdóval kelek és fekszem, attól függetlenül, hogy a hétköznapjaim egy kicsit eltávolodtak a tatamik világától. Akkor vagyok végtelenül boldog, ha jelen lehetek egy olyan eseményen, versenyen, ahol összefuthatok a régiekkel. Ez mindig ünnep számomra, talán a korral jár, hogy az ember szívesen nosztalgiázik ” – nyilatkozta Moravetz Ferenc korábban.
