London, Párizs és Madrid mögött New York csak negyedik lett a 2012-es olimpia rendezéséért folytatott versenyfutásban, és utána Chicago sem járt jobban. Amikor a NOB-tagság 2016-ról döntött – 2009-ben – Rio de Janeiro, Madrid és Tokió is megelőzte a Michigan-tó parti szeles várost. Az Egyesült Államok ezután a sebeit nyalogatta, 2020-ra nem kandidált, ám most újra csatasorba állt, és a nagy érdeklődésre való tekintettel még házon belül is előválogatót kellett tartani. Los Angeles, San Francisco és Washington is bejelentkezett, a helyi olimpiai bizottság (USOC) azonban pénteken Boston mellett tette a garast. A döntés egyhangú volt, az elnökség mind a tizenöt tagja Bostonra szavazott.
„A bostoni olimpia lenne az egyik leginnovatívabb, legfenntarthatóbb és legizgalmasabb a történelemben” – ígér máris fűt-fát John Fish, a pályázati bizottság első embere. A város mellett szólt, hogy a tervek szerint mindössze 4,5 milliárd dollárt emésztene fel a rendezése, amely jóval szerényebb költségvetés Peking 43, illetve Szocsi 51, de még London 14,4 milliárd dolláros büdzséjénél is. S a NOB reformcsomagja szerint immár az olcsóság és a fenntarthatóság is kívánatos. Szintén Boston javára írható, hogy a meglevő 51 ezer szállodai szoba mellett 30 ezer kollégiumi férőhelyet is felszabadíthatna a játékokra, továbbá a város keleti parti fekvése kedvez a televíziós közvetítések időrendjének. A pályázat erőssége továbbá, hogy a versenyhelyszínek többsége a városközpontban lenne, és a tervezett beruházások többsége az olimpia nélkül is megvalósulna.
Nem lényegtelen az sem, hogy Boston azon kilenc amerikai város egyike, amelyekben a profi kosárlabda (Celtics), a jégkorong (Bruins), az amerikaifutball (New England Patriots) és a baseball (Red Sox) is a legmagasabb nívót képviseli, a maratonjáról (nyitóképünkön) már szóltunk – kevesebb pezsgőbb sportéletű város akad a földkerekségen. Larry Probst USOC-elnök a denveri döntés után okkal fogalmazott úgy, hogy meggyőződésük szerint Boston hihetetlenül erős partner lesz a nemzetközi pályázaton. Mondani sem kell, ezt a Boston Globe című napilap is így látja, hozzátéve, hogy Párizs, Róma, Isztambul, Budapest, valamint a németektől Hamburg vagy Berlin erős ellenfél, s beszállhat a versenybe Doha, Baku és a Dél-afrikai Köztársaság valamelyik városa is. Eszerint tehát velünk máris ellenfélként számolnak, de a MOB majd csak a február 6-i rendkívüli közgyűlésén dönt arról, hogy valóban jelentkezünk-e.
Megjegyzendő, hogy az Egyesült Államok eddig négyszer rendezett nyári olimpiát: 1904-ben St. Louisban, 1932-ben és 1984-ben Los Angelesben, legutóbb pedig 1996-ban Atlantában, vagyis az Atlanti-óceán keleti partján, a legnagyobb népsűrűségű területén még soha, és a játékok 28 év után térhetnének vissza hozzá. S amennyiben Amerikát nem összefüggő kontinensként kezeljük – de miért is tennénk? –, bizony nem állíthatjuk, hogy a rotáció alapján London, Rio de Janeiro és Tokió után újra Európának kellene lennie a soros házigazdának.
Még ha mi ezt is szeretnénk.
