Szerződésszegés – nem kap olajat a pozsonyi finomító a horvát Janaftól

Veszélybe került a régió üzemanyagellátása: a horvát Janaf váratlanul leállította a Szlovákiába irányuló olajszállítást, amit a pozsonyi Slovnaft szerződésszegésként értékelt. A háttérben szankciók, politikai érdekek és műszaki kifogások keverednek. Eközben pedig Magyarország és Szlovákia energiaellátása bizonytalanná vált.

Illusztráció Forrás: AFP

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter erről úgy fogalmazott: „ezért nem tudják felpumpálni Magyarország irányába a kőolajat, mondván, hogy hát az sajnos elmegy a másik irányba, mert ott nincs egy dugó, ezért most arra próbálnak rákényszeríteni minket, hogy vegyük meg azt az olajat is, amivel eldugítanánk a szerb vezetéket, hogy ők tudjanak nekünk küldeni. Gondoljunk bele, amikor ilyen műszaki problémákat nem tudnak megoldani, mint negyvenezer tonna kőolaj felküldése egy dugó hiánya miatt, akkor erre a kőolajvezetékre akarjuk alapozni Magyarország ellátását kizárólag. Hát ez nevetséges” – véleményezte a külügyminiszter a Harcosok órája legutóbbi adásában.

Az Adriára kellene támaszkodni?

Mindezek után joggal merülhet fel az aggodalom a jövőbeni olajszállítmányokat illetően. Az orosz fél ugyanis mindig pontosan teljesítette a szerződésekben foglaltakat, a Janaf pedig – a Slovnaft közlése alapján – előzetes figyelmeztetés nélkül szegte meg a megállapodást. Eközben pedig nemcsak Brüsszel, de már Washington felől is erősödik a nyomás Magyarországra és Szlovákiára, hogy az Oroszországból érkező Barátság-kőolajvezetéket zárják el, és helyette a horvát Adria-vezetéken teljesítsék alternatív források segítségével az igényeket. A keddi esemény azonban kevés bizakodásra ad okot annak ellenére, hogy a megoldási lehetőségekről nemrégiben a legfelsőbb szinten is zajlott egyeztetés , Orbán Viktor miniszterelnök tárgyalt Andrej Plenkoviccsal. Az egyeztetésre az is okot adott, hogy a Janaf már akkor számolt a NIS miatt kieső bevételével, és úgy tűnt mégis engedne a most az egekben lévő tranzitdíjakból a magyar fél számára – de csak nagyobb szállítási mennyiség esetén.

Azonban az Adria-vezetékről pedig továbbra sem tudni, hogy pontosan mennyi olajat képes folyamatos üzemelésen szállítani. A Mol és a Janaf által közösen végzett tesztek alapján a magyar és a szlovák finomítók igényeit nem lenne képes hosszú távon kielégíteni.

Mindenképp drágább lenne

De ha engedne is a horvát fél a tranzitdíjból, amely jelenleg az európai átlag ötszöröse, és ha megfelelő volna is a kapacitás, akkor sem járnánk jobban, ha kizárólag az Adria-vezetéken múlna a magyar és a szlovák ellátás. A vezetékhez ugyanis tengeri úton érkeznének az olajszállítmányok, amelyek törvényszerűen drágábbak a vezetékes szállításnál. Ezen felül az orosz Urals típusú olaj hosszú távú adatok alapján általában ötödével olcsóbb az európai Brentnél vagy az amerikai WTI-nél, tehát maga az áru is drágább lenne, amire rárakódnának a plusz költségek. Ezen felül a finomítókat is át kell állítani, hogy optimálisan működhessenek a nyugati vagy arab típusú olajfajtákkal is. Az átállítás évek óta zajlik százhalombattán, de hosszadalmas és igen költséges folyamat.

Mindezeket a költségeket pedig végső soron a térségbeli állampolgároknak kell megfizetniük.