Szerződésszegés – nem kap olajat a pozsonyi finomító a horvát Janaftól

Veszélybe került a régió üzemanyagellátása: a horvát Janaf váratlanul leállította a Szlovákiába irányuló olajszállítást, amit a pozsonyi Slovnaft szerződésszegésként értékelt. A háttérben szankciók, politikai érdekek és műszaki kifogások keverednek. Eközben pedig Magyarország és Szlovákia energiaellátása bizonytalanná vált.

Illusztráció Forrás: AFP

Azonnal veszélybe került a térség üzemanyagellátása azt követően, hogy kedden a horvát Janaf vezetéküzemeltető technikai okokra hivatkozva leállította a Szlovákiába irányuló olajszállítást. A Slovnaft álláspontja szerint ez szerződésszegés, mert a Janaf előzetes figyelmeztetés nélkül és az érvényes megállapodás ellenére tartotta vissza a mennyiséget. Azt is közölte a vállalat, hogy a cseh, osztrák és lengyel piacot is ellátó finomítóban éppen az októberi és novemberi hónapokra tervezték, hogy feldolgozásukban a nem orosz eredetű kőolaj aránya elérheti az ötven százalékot. A mintegy ötvenmillió dollár értékű áru Arab Light típusú olaj, amelyet a finomító külföldi vásárlói igényeinek kielégítésére használ, miután az Európai Unió megtiltotta az orosz kőolajból származó termékek kivitelét.

A technikai lépés miatt áldozták be a Mol-szállítmányt

A Janaf a kilencvenezer tonna kőolajat azzal az indokkal tartja vissza a pozsonyi Slovnaft olajfinomítótól, hogy ezt a mennyiséget műszaki okokból a vezetékben kell tartania, miután felhagyott az olajszállítással a szerb NIS számára, amely az orosz tulajdonosa miatt amerikai szankciók hatálya alá esik – közölte a Mol szlovákiai leányvállalata. Az indoklás jól szemlélteti a kereskedelmi korlátozások célt tévesztő negatív hatását.

Az amerikai szankciók eredményeképpen ugyanis a NIS sem vásárolhat orosz olajat, márpedig a Janaf bevételeinek harminc százaléka a szerb társaságtól származott. A horvát vállalatnak meg kellett szüntetnie a szerb irányú szállítást, de a rendszerében maradt a még szerb tulajdonban lévő, vagyis a szerbek által még a szankció előtt megvásárolt mennyiség – mutatott rá írásában Tóth Máté energiajogász. Mint folytatta, e mennyiség leszállításához, iparági szlengben az áttoláshoz kellett a pozsonyi finomítóba szánt, a Mol-csoport által már megvásárolt olaj. A magyar, illetve a pozsonyi volument használta a Janaf a szerb tételek áttolásához, technológiai célra. Vagyis beindult a kereskedelmi szankciók dominóhatása, amely nemcsak az oroszokat érinti, hanem a szerbeket, a horvátokat, a magyarokat és a szlovákokat, majd pedig az egész térség piacát.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter erről úgy fogalmazott: „ezért nem tudják felpumpálni Magyarország irányába a kőolajat, mondván, hogy hát az sajnos elmegy a másik irányba, mert ott nincs egy dugó, ezért most arra próbálnak rákényszeríteni minket, hogy vegyük meg azt az olajat is, amivel eldugítanánk a szerb vezetéket, hogy ők tudjanak nekünk küldeni. Gondoljunk bele, amikor ilyen műszaki problémákat nem tudnak megoldani, mint negyvenezer tonna kőolaj felküldése egy dugó hiánya miatt, akkor erre a kőolajvezetékre akarjuk alapozni Magyarország ellátását kizárólag. Hát ez nevetséges” – véleményezte a külügyminiszter a Harcosok órája legutóbbi adásában.

Az Adriára kellene támaszkodni?

Mindezek után joggal merülhet fel az aggodalom a jövőbeni olajszállítmányokat illetően. Az orosz fél ugyanis mindig pontosan teljesítette a szerződésekben foglaltakat, a Janaf pedig – a Slovnaft közlése alapján – előzetes figyelmeztetés nélkül szegte meg a megállapodást. Eközben pedig nemcsak Brüsszel, de már Washington felől is erősödik a nyomás Magyarországra és Szlovákiára, hogy az Oroszországból érkező Barátság-kőolajvezetéket zárják el, és helyette a horvát Adria-vezetéken teljesítsék alternatív források segítségével az igényeket. A keddi esemény azonban kevés bizakodásra ad okot annak ellenére, hogy a megoldási lehetőségekről nemrégiben a legfelsőbb szinten is zajlott egyeztetés , Orbán Viktor miniszterelnök tárgyalt Andrej Plenkoviccsal. Az egyeztetésre az is okot adott, hogy a Janaf már akkor számolt a NIS miatt kieső bevételével, és úgy tűnt mégis engedne a most az egekben lévő tranzitdíjakból a magyar fél számára – de csak nagyobb szállítási mennyiség esetén.

Azonban az Adria-vezetékről pedig továbbra sem tudni, hogy pontosan mennyi olajat képes folyamatos üzemelésen szállítani. A Mol és a Janaf által közösen végzett tesztek alapján a magyar és a szlovák finomítók igényeit nem lenne képes hosszú távon kielégíteni.

Mindenképp drágább lenne

De ha engedne is a horvát fél a tranzitdíjból, amely jelenleg az európai átlag ötszöröse, és ha megfelelő volna is a kapacitás, akkor sem járnánk jobban, ha kizárólag az Adria-vezetéken múlna a magyar és a szlovák ellátás. A vezetékhez ugyanis tengeri úton érkeznének az olajszállítmányok, amelyek törvényszerűen drágábbak a vezetékes szállításnál. Ezen felül az orosz Urals típusú olaj hosszú távú adatok alapján általában ötödével olcsóbb az európai Brentnél vagy az amerikai WTI-nél, tehát maga az áru is drágább lenne, amire rárakódnának a plusz költségek. Ezen felül a finomítókat is át kell állítani, hogy optimálisan működhessenek a nyugati vagy arab típusú olajfajtákkal is. Az átállítás évek óta zajlik százhalombattán, de hosszadalmas és igen költséges folyamat.

Mindezeket a költségeket pedig végső soron a térségbeli állampolgároknak kell megfizetniük.