Feleszméltünk, de Ázsia mögött kullogunk

Júniusban Baku lesz a házigazdája az Európai Játékoknak, ami akár egy miniolimpia is lehetne.

Az Európa Játékokat illetően ez nem is volt kérdés. Itt a program a következőképpen néz ki: asztalitenisz, atlétika, birkózás, cselgáncs, íjászat, kajak-kenu, kerékpársport (országúti, hegyi, BMX), kosárlabda, ökölvívás, sportlövészet, úszás, szinkronúszás, műugrás, röplabda (strandröplabda), tékvandó, tollaslabda, torna, ritmikus gimnasztika, gumiasztal, triatlon, vívás, vízilabda, valamint öt nem olimpiai sportág: aerobik, sportakrobatika, strandlabdarúgás, karate, szambo. Meg kell említeni, hogy integrálva őket a mezőnybe a paralimpiára készülő látássérült dzsúdósoknak külön versenyt rendeznek.

A kínálat impozáns, ám több sebből vérzik. Kezdve azzal, hogy az Európai Atlétikai Szövetséggel nem sikerült zöld ágra vergődni, így a vadonatúj, 65 ezer fős Nemzeti Stadionban majd a kontinens harmadik vonala (!) fut, ugrik és hajigálja a kalapácsot. S borítékolhatóan az andorrai, luxemburgi, máltai, de még az osztrák és a szlovák atléták sem hozzák majd tűzbe a közönséget. Szerencse, hogy a házigazdák is az Európa Liga második osztályában érintettek – az elit a Szuper Ligában versenyez –, így teljes érdektelenségbe talán nem fullad a mindössze kétnapos program; csak csapatversenyben hirdetnek végeredményt. A mindenkori olimpiák másik csúcspontját képező úszóversenyek sem a kontinens legjobbjainak randevúját hozzák, a férfiaknál 18, a nőknél 16 év az indulók felső korhatára. Miként vízilabdában is utánpótlástornát rendeznek. Derék dolog, hogy teret adnak az utánpótlásnak, de talán ezúttal nem erre lenne igény a nagyközönség részéről.

Ugyanakkor sportlövészetben nem gyerekcipőben járnak, itt garantált a nívó, olimpiai kvótákat is osztanak, jó eséllyel várhatunk világcsúcsokat, a cselgáncsverseny a legfrissebb hírek szerint az olimpiai kvalifikációs sorozat állomása lesz, és például kajak-kenuban szintúgy megjelenik a krém – válogatottunk is az első vonallal képviselteti magát –, hatalmas tehát a kontraszt. Az azeriek birkózásban, ökölvívásban a világelitbe tartoznak, ezeken a versenyeken biztosra várható a telt ház, kérdés viszont, hogy milyenek lesznek a mezőnyök. Nagy talány a torna és a vívás is. Másfél évvel vagyunk az olimpia előtt, s például vívásban a kvótához versenyek sokaságán kell helytállni, így itt célravezetőbb inkább a második vonalat kiküldeni Bakuba.

Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy rengetegen fogalmazzák meg kételyeiket az Európai Játékokkal kapcsolatban, hangsúlyozva azt, hogy szakmailag nehéz lesz levonni a tanulságokat. Kétségkívül az összesített éremtáblázat is csak egy hatalmas katyvaszról ad majd torz képet. (Megjegyzendő, hogy amikor az Európai Olimpiai Bizottság döntött a játékok megrendezéséről és az irányelvekről, a németek kézzel-lábbal tiltakoztak, mindhiába.)

Az viszont egészen biztos, hogy a létesítményekkel nem lesz gond. Baku bejelentkezett a 2020-as nyári olimpia rendezésére, és hogy jó képet alakítson ki magáról, idejekorán nekifogott az építkezéseknek. Az új Nemzeti Stadionról már szóltunk, de ennél is impozánsabb a 2012 áprilisában átadott Kristálycsarnok, ami viszont nem a 2013-ban elbukott ötkarikás pályázathoz köthető. Hanem ahhoz, hogy a 2011-es Eurovíziós Dalfesztivált Düsseldorfban nem kis meglepetésre egy azerbajdzsáni duó, Ell és Nikki nyerte meg a Running Scared című számával, így a 2012-es eseménynek automatikusan az azeriek lettek a házigazdái. És erre kilenc hónap alatt átszámítva mintegy 35 milliárd forintból felhúztak egy 25 ezer fő befogadóképességű csarnokot. Ami építészeti remekmű, a reflektorok fényében gigantikus, csillogó, villogó kristály benyomását kelti. Olyan nagy, hogy részekre osztva egy időben az ökölvívás, a tékvandó és a röplabda versenyeit is lebonyolíthatják benne. Az EOC úgy látta, eljött az idő, hogy Ázsia, Amerika és Afrika után Európának is legyen végre egy nagy multisportrendezvénye, Baku pedig jobb híján beérte a miniolimpiával, és a felek egymás tenyerébe csaptak.

A 2011-es Eurovíziós Dalfesztivál győztes azeri produkciója:

Ázsia jóval előbb kapcsolt. Már 1913 és 1934 között megtartottak tíz Távol-keleti Játékokat, amelyeken Kína, Japán és a Fülöp-szigetek sportolói mérték össze erejüket – a kilencedikre még India, a tizedikre Holland Kelet-India, a mai Indonézia is beszállt –, és igazságosan, váltakozva rendezték meg. Az idillnek aztán Mandzsúria japán megszállása, a második kínai–japán háború véget vetett. 1951-ben, Újdelhiben azonban beindultak az Ázsiai Játékok, 1954-ben Manila volt a második házigazdája, és azóta négyévente jön a következő. Legutóbb tavaly Dél-Koreában, Incshonban 45 ország 9500 sportolója vetélkedett, a versenyzői létszám tehát alig maradt el az olimpiák 10 500 fős limitjétől. (Nyitóképünk a záróünnepségen készült.) Ám amíg a 2012-ben a londoni ötkarikás játékokon 302 aranyérmet osztottak ki 26 sportágban, a XVII. Ázsiai Játékokon a részt vevő 45 ország reprezentánsai 439 aranyat célozhattak meg 36 sportágban. Itt azért volt tülekedés a rendezésért, Incshon éppen Újdelhi elől happolta el, és valóban egy nem is olyan kicsi ázsiai „olimpiát” rendezett, kabalafigurákkal, fáklyafutással, lánggyújtással, ahogy kell. Az éremtáblán Kína, a Koreai Köztársaság és Japán foglalta el az első három helyet, a versenyeken pedig nem kevesebb, mint tizennégy világcsúcs született, zömében súlyemelésben, de sportlövészetben és íjászatban is dőltek meg rekordok. Ám máshol sem érthette szó a ház elejét.

Érdekesség, hogy az első Pánamerikai Játékokat is 1951-ben rendezték, Buenos Airesben, legutóbb, 2011-ben a mexikói Guadalajara volt a házigazda, idén pedig júliusban Toronto várja 41 ország valamivel több mint 6 ezer versenyzőjét. Az étlap itt is bőséges 36 sportág 364 versenyszámával. Az Afrika Játékok kevésbé ismert, pedig ebből is megvolt már tíz, és szóljunk a Csendes-óceáni Játékokról is, ebből ebben az évben már a tizenötödikre kerül sor, Pápua Új-Guineában, Port Moresbyben. Gyanítjuk, meglepő információval szolgálunk: a földgolyó átellenes végében Új-Kaledónia az első számú sportnagyhatalom, megelőzve Francia-Polinéziát és Fidzsit. S hogy hol van Ausztrália és Új-Zéland? Idén először jelennek meg a játékokon, de csak vitorlázásban, hétfős rögbiben, tékvandóban és súlyemelésben indulhatnak. A kis szigetországok eddig be sem fogadták őket maguk közé, nehogy elrontsák a játékukat azzal, hogy mindent megnyernek.
Vannak furcsaságok arrafelé is, nem csak nálunk, Európában.