A következő évben még kijutott a vb-re a négyessel, újabb ötödik helyet szerezve, utána azonban hiába nyert még idehaza országos bajnokságot egyesben, világversenyen már nem szerepelt többet.
„Az előző idényben még adtam magamnak egy esélyt, 2013 őszén csatlakoztam Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportjához, de a várt eredmény elmaradt. Nem Kati néni tehet erről, hiszen a többiek jól teljesítettek, nekem azonban nem fekszik az az edzésmódszer, hogy már szinte rögtön vízre szállás után keményen hajtunk, én rendre az idény vége felé lendülök formába. A nyáron abba akartam hagyni a kajakozást, Gyökös Lajos [korábbi világbajnok, aki néhány éve hirtelen eltűnt a magyar kajak-kenu porondjáról, a tavalyi vb-n török színekben láttuk viszont – a szerk.] beszélt a török lehetőségről. Nem tagadom, anyagi megfontolásból vágtam bele. Két kisgyerekem van, idehaza a kajakozásból nem tudok megélni, s harminchárom évesen nehéz fejest ugrani a civil életbe” – beszélt a döntése hátteréről Bozsik.
Mesés megélhetésre ne gondoljunk, a kajakos nem keres annyit Törökországban, mint amennyi idehaza a Gerevich-ösztöndíj maximuma. S ezért még jelentős áldozatot vállal, hiszen kétlaki életet él, heteket Antalyában tölt el, majd néhány napra hazajön a családjához. Mind mondja, akkor érné meg a kaland, ha sikerülne olimpiai kvótát szereznie, de férfikajakban a legjobbak sem mehetnek biztosra. „Gazdaságilag nekem összességében biztosan ráfizetés a kajakozás, olimpiai érmet kellett volna szerezni, hogy ne így legyen. Ezzel együtt nem bántam meg, nem pénzért csináltam. Talán kicsit hamarabb kellett volna gondolni a sport utáni életre.” Bozsik Gábor maga mondta ki a mindenkinek megszívlelendő tanulságot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!