Németországban targoncázik Eb-bronzérmes bokszolónk

Ungvári István, a legjobb magyar 49 kilós bokszoló München mellett egy tejipari vállalkozásnál fizikai munkás.

Ungvári István 25 éves, élsportolóként, bokszolóként a legjobb korban van. Sorra nyerte az országos bajnokságokat a 48, majd a súlycsoport-módosítások után a 49 kilóban, a legutóbbit tavaly decemberben Kecskeméten.

Több világversenyt is megjárt, 2008-ban Liverpoolban Eb-bronzérmet szerzett, 2013-ban Minszkben pontozói csalás fosztotta meg az újabb medáltól, pedig leiskolázta a kontinensbajnok és olimpiai harmadik ír Paddy Barnest. A kislégsúlyú bunyós idén februárban szerepelt a debreceni Bocskai István-emlékversenyen is, majd fogta magát, és nem hazai klubjába, Hajdúsámsonba, vagy a válogatottal a tatai edzőtáborba ment edzeni, amint az logikus lett volna, hanem vissza Németországba. Közel egy éve ugyanis München környékén, egy helyi tejipari vállalkozásnál végez kemény fizikai munkát.

Érdeklődésünkre így mesélt erről: – Egyszerűen nem tudtam megélni. Korábban itthon is dolgoztam a boksz mellett, egy maszek kőművesnél, estére jól elfáradtam, úgy azért nehéz volt edzeni. A bátyám már régóta kint van a németeknél, úgyhogy tavaly én is nekivágtam. Az edzőm néha hazacsábított versenyezni, egy ilyen túra 90 ezer forintomba kerül München mellett dolgozom, Erdingben, de Landshutban lakom, úgyhogy mindennap meg kell tennem ötven kilométert oda-vissza. A bérelt lakásban van egy külön szobám, most itt a barátnőm, ő is munkát keres. A többiek is hajdúságiak, megértjük egymást. Árufeltöltő, targoncás vagyok, tejet, joghurtot pakolok. Reggel hatkor lépek ki a lakásból, s általában este hétre érek vissza. Egy héten hat napot dolgozom, egy nap a pihenő.

A bunyós elmondta, hogy egyelőre marad a németeknél, mert itthon nincs hasonló lehetősége. A sportból nem tud megélni, amikor Eb-bronzérmes lett, fél évig kapott ösztöndíjat, hajdúsámsoni kis klubja képtelen „eltartani”. Ungvári mindezt így kommentálta: „Az edzőm próbál valamire jutni a szövetséggel, de én nem akarok könyörögni. Az presztízskérdés, hogy hazajöttem az ob-ra, ám mivel kint edzeni nem tudtam, csak időnként futni, hiányzott az erőnlétem, úgyhogy így alakítottuk ki a taktikát: ki kell hagyni a harmadik menetet, nem mehetnek végig a meccseim! Sikerült, a döntőben is kiütéssel nyertem. A Bocskain ez már nem jött be, de ott is csak 2–1-es pontozással kaptam ki a végső győztes angoltól. Ha rendesen fel tudnék készülni, ott lehetnék az élmezőnyben, s a súlyommal sincs gond, egy-két kilót kellene fogyasztanom.”

Trénere, Máté Attila ehhez annyit tett hozzá: „Ha hívom Pistát, jön, de meg kell élnie valahogy. Tizenegyen mentek ki dolgozni Németországba, kérdezték a kintiek, minek hozták ezt a vékony kis gyereket. Aztán kiderült, ő bírja a legjobban. Valamit megpróbálok intézni a szövetségnél, de lehet, erre nincs pénz.”

Érdeklődésünkre Csötönyi Sándor, a MÖSZ elnöke azt mondta, meg kell oldani a helyzetet, mert Ungváriban van még lehetőség, Kovács László szövetségi kapitány pedig így fogalmazott: „Magyar bajnok, tehát nincs nála jobb az országban, de csak a felkészüléséhez tudunk minden feltételt biztosítani, külön fizetést nem, akkor a többi kerettagnak is kellene adnunk. Márpedig most a legmagasabb színvonalat csak Varga, Harcsa és Bacskai üti meg.” Akkor marad a bajorországi targoncázás.

Ungvárihoz hasonló cipőben jár a kétszeres Eb-bronzérmes, vb-negyeddöntős Darmos József, annyi különbséggel, hogy úgy néz ki, kategóriájában már nem ő a legjobb itthon. A harmincéves, nyolcszoros magyar bajnok nehézsúlyú kiválóság a győri Audi gyárban vállalt munkát, három műszakban autóhengerek furatait készíti, eközben profikarrierről álmodik. Ez egyelőre még nem indult be, de mint mondta, teamvezetője, Tövis Viktor minden segítséget megad neki az esetleges folytatáshoz.