– Merre jár? Itthon, otthon vagy valamerre a nagy világban?
– Itthon, Svédországban. Immár kilenc éve, másfelől viszont csak néhány napja. Krakkóból Budapestre jöttem a csapattal, utána Stockholmba repültem, majd két hetet Thaiföldön pihentem. Hétfőn pedig már meg is kezdődött a felkészülés a következő idényre.
– Hol is?
– Leksandban. Ez egy városka, pontosabban inkább község Stockholmtól balra fölfelé, – hogy is mondják? – igen, északnyugatra. A következő idényben itt játszom majd. Nyugis hely, nagyon tetszik, szemben mondjuk Stockholmmal, amelyet nem kedvelek, noha ott élnek a szüleim. Különösen szezon közben sokkal jobb egy ilyen településen élni. Minden és mindenki közel van egymáshoz, a csapattársakkal könnyen össze lehet jönni. Leksand ráadásul kimondottan szép környezetben, egy tó partján fekszik.
– Ahogy kiveszem a szavaiból, a jégkorongélet vérkeringésébe még nem rázódott vissza.
– Egyelőre csak módjával. Tíz héten át csak száraz edzések lesznek, ebből hat hét a csapattal, majd négy egyénileg, utána megyünk jégre.
– A világbajnokságot azért követte?
– Inkább csak a végét, a negyeddöntőktől.
– S melyik csapatnak drukkolt? Vagy ez eleve buta kérdés?
– Természetesen a svédeknek, de nem olyan vérmesen, mint ahogy a magyar szurkolók nekünk Krakkóban. Megnézem a meccseiket, örülök, ha nyernek, de akkor sem vagyok vigasztalhatatlan, ha kikapnak, mint ezúttal az oroszoktól.
– Mi a véleménye a Kanada–Oroszország döntőről?
– Száz százalékig biztos voltam benne, hogy Kanada magabiztosan győzni fog. Ha a kanadaiak erős csapattal állnak ki, akkor rendre átgázolnak az oroszokon. Most is ez történt. Az oroszoknak van néhány kiváló játékosuk, de csapatként a kanadaiak sokkal jobbak, négy lényegében egyformán erős soruk van.
– Az alsóházat mennyire figyelte?
– Őszinte leszek, nem nagyon. Tudom, hogy jövőre kik lesznek az ellenfeleink. Nekünk nyilván nem Kanadát, az Egyesült Államokat és Finnországot kell legyőznünk, de még csak nem is Szlovákiát és Fehéroroszországot. A franciák és a németek ellen lehet keresnivalónk. Természetesen nem mi leszünk az esélyesek, de egy meccsen bármi megtörténhet.
– Tehát öt mérkőzést kicsit lazábbra kell venni, és ezen a kettőn megfeszülni?
– Szó sem lehet erről. Egy magyar jégkorongozó életében nem sokszor adatik meg, hogy világbajnokságon Kanada ellen szerepeljen. Nekem például ez lesz az első ilyen alkalom, szeretném megragadni. Két hét alatt hét meccset ki kell bírni, de tény, az említett kettőnek kiemelt jelentősége lesz.
– Svédországban nőtt az ázsiója a krakkói siker óta?
– Szerintem az én megítélésemet nem befolyásolja lényegesen a feljutás, a magyar hokiét azonban mindenképpen. Persze a svédek még mindig azt hiszik, én vagyok az egyetlen magyar jégkorongozó Természetesen nagyon örülök a sikernek, de valahol szerintem ez volt a papírforma. Véletlenül sem akarom megbántani az elődeinket, de a jelenlegi magyar válogatott lényegesen erősebb, mint a hét évvel ezelőtti, 2008-ban még tényleg bravúr volt az A csoport elérése.
