F1 – a számok tükrében

Minden tekintetben a Mercedes éve volt az idei esztendő a száguldó cirkuszban.

A Renault-motorokat használó csapatok közül a Toro Rosso igazán bánhatja, hogy idén még nem a Ferrari-erőforrásokkal versenyzett, ugyanis nem kevesebb, mint 10 alkalommal estek ki technikai hiba miatt, az esetek nagy többségében a motor adta meg magát. A Red Bull versenyben 10 481 kilométerig jutott, Daniel Ricciardo háromszor is a leggyorsabb kört futotta meg, többször is ott álltak egy nagy bravúr kapujában, ám végül futamgyőzelem nélkül maradtak, amire emberemlékezet óta nem volt példa.
Ennek ellenére még sem ők bukták a legnagyobbat, hanem a McLaren és a motorszállítója, a Honda. A már említett rajthelyes büntetések mellett a wokingi alakulat lett a legmegbízhatatlanabb csapat – 13 kiesés, valamennyi műszaki hiba miatt –, ráadásul Alonso nem kevesebb, mint 12 erőforrást használt el. Ez önmagában is siralmas, ám ha hozzátesszük, hogy tavaly ilyenkor a McLaren tette meg a legtöbb versenykilométert (11 248 km), és lett az év legmegbízhatóbb csapata, bizony beláthatjuk, nem ok nélkül ostorozta saját istállóját a két korábbi világbajnok.

Ugyanakkor abban sincs semmi meglepő, hogy a legtöbb balesetet a Lotus szenvedte el, hiszen a roncsderbi-király, Pastor Maldonado is az anyagi gondoktól szenvedő csapatot erősítette. Alig akadt olyan versenyhétvége, amikor a venezuelai ne pördült volna meg, ne ütközött volna. Igaz, az idei sebességrekord is a nevéhez fűződik, hiszen a Mexikói Nagydíjon 366,4 km/órás végsebességet mértek nála. Tán mondanunk sem kell, a Lotus is Mercedes-motort használt.

És ezzel el is érkeztünk ahhoz a rangsorhoz, ami a versenyek sava és borsa: az előzésekhez. Mert a sebesség az egy dolog, de a pályán biztonságosan leelőzni a másikat, az pedig egy másik dolog. Sajnos nem véletlenül panaszkodnak egyre többen, hogy unalmasak a futamok, és ezt bizony az előzések számának visszaesése is igazolja. Tavaly például a 19 viadal alatt összesen 636 előzési manővert regisztráltak, míg idén ez a szám mindössze 509, azaz legalább 20 százalékkal visszaesett az előzések száma. És erre az sem magyarázat, hogy a Caterham kiesése miatt két autóval kevesebb volt a mezőnyben.

A Pirelli idei statisztikájából kiderül, hogy a Maláj Nagydíjon hatvan alkalommal előztek a versenyzők, míg például Melbourne-ben az idénynyitón mindössze tizenegy helycserét láthattak a nézők, míg az esős austini futamon összesen 39 pozíciócsere került be a statisztikába. Aki viszont mindent megtett azért, hogy a futamokról ne hiányozzon a látvány, az nem más, mint a 18. születésnapját nemrég betöltő Max Verstappen gondoskodott a maga 49 előzésével, míg egy futamon belül a legtöbbet a német Vettel jött előre, amikor Kanadában 13 előzést mutatott be.

A rajtok királya mindeközben Fernando Alonso volt: a gyakran hátrasorolt bajnok az indulásoknál összesen 28 helyezést javított az idény során. Azért az is árulkodó adat, hogy a két Mercedest összesen három-három alkalommal zárt hátrébb az év során, mint a saját rajtpozíciója

Feltétlenül minimum az érdekességek kategóriájába tartozik, hogy 2014-hez képest 14 százalékkal csökkent idén a kerékcserék száma (817-ről 706-ra esett vissza), míg a versenyeken jellemző átlagos kiállásszám 2,02 helyett 1,88 lett. A versenyek alatt a csapatok összesen 17 580 abroncsot használtak el (ebből 16 288 száraz pályás gumi volt), ami 2448-cal kevesebbet, mint a múlt esztendőben.

Mára már az is kiderült, a csapatoknak mennyi nevezési díjat kell majd fizetniük az idei eredmények alapján. A konstruktőri cím elhódítójának pontonként 6194 dollárt kell fizetnie a szövetség számlájára (Mercedes), miközben minden más csapat 5161 dollár/pont tarifa alapján fizet. Mindez a több mint félmillió dolláros alapdíjhoz hozzáadva teszi ki aztán az istállók következő évi nevezési díját.