Elek–Martín tandem irányítja a nőket, a férfikispad üres

Dujsebajevet elküldték, a női válogatottat 4 meccsre veszi át a duó.

Az új kapitány személye még bizonytalan, Marosinak – mint Kocsis Máté elnök elmondta – több név is van a fejében.

A kézilabda-szövetség keddi tájékoztatóján nem Talant Dujsebajev távozása volt a legnagyobb meglepetés, hanem a női szakággal kapcsolatos bejelentés. A szövetségi kapitányi posztot Pálinger Katalin javaslatára ugyanis Ambros Martín és Elek Gábor vette át. Segítőjük Siti Bea lesz. A megbízatásuk viszont mindössze a négy Európa-bajnoki selejtezőre szól, utána hosszabb távra keres majd kapitányt az MKSZ. A döntés annyira friss volt, hogy az újságírói kérdésre, miszerint ki dönti majd el, hogy ki lesz például a kapus, Elek nem tudott válaszolni. Ambros Martín meg sem tudott jelenni a sajtótájékoztatón, ugyanis bajnoki mérkőzésre készült, így levélben üzent. Elek is hamar lelépett, mert szintén videós felkészülést kellett tartania. Róla azért még nem árt elmondani, hogy amikor Németh András lemondása után felvetődött a neve kapitányként, több alkalommal ellenmondást nem tűrően utasította el a lehetőséget. Ambros Martín és ő is marad Győrnél és a Ferencvárosnál, klubmunkájuk mellett irányítják majd a válogatottat a selejtezőkön.

A szövetségi kapitányi bejelentések előtt a szövetség több igen meglepő, úgynevezett elvi állásfoglalást fogalmazott meg a jövőre nézve. Az egyik, melynek alapján egyébként Dujsebajev is automatikusan alkalmatlanná vált a feladatra, hogy innentől kezdve csak olyan szövetségi kapitányt lehet a válogatott élére választani, aki életvitelszerűen Magyarországon él.

Az üzenet természetesen annak szól, hogy a kirgiz–spanyol tréner a lengyel Kielce edzője is, ott él, és csak időnként látogatott hazánkba, hogy a nemzeti csapattal legyen. Azzal viszont nem számol a szövetség, hogy így sokkal kevesebb trénerből lehet majd válogatni, sokan ugyanis nem akarnak országot váltani csak azért, hogy az év néhány hetében a válogatottal tréningezzenek. Jó példa a román válogatott, melynek a svéd Tomas Ryde a kapitánya, aki csak időnként látogat Romániába, a vébén viszont mégis bronzérmet szerzett csapatával.

A szövetség második határozati pontja arról szól, hogy még tavasszal ki kell dolgozni a magyar és külföldi játékosok arányáról szóló szabályozást a hazai bajnokságban. Kérdésre persze azonnal kiderült, hogy a Veszprémet, a Szegedet, illetve a nőknél a Győrt és a Ferencvárost nem érheti emiatt versenyhátrány, erre odafigyelnek majd, hiszen Magyarországnak szereznek nemzetközi megbecsülést eredményeikkel. Így viszont nem egészen világos, hogyan is gondolták ezt a szövetség vezetői, hiszen annak már nincs túl nagy jelentősége, hogy a Ceglédben vagy épp Mezőkövesden mennyi a légiós (amúgy nem sok). Ezek a (férfi)csapatok ugyanis nem a nemzetközi kupákban edződnek, csak magyar csapatok ellen mutathatják meg, mit tudnak, így nem nagyon képesek komoly fejlődésre. A Bundesliga középcsapatai ellenben például most is vannak olyan erősek, mint egy-egy gyengébb BL-klub, ott a bajnokság hátsó régiójában tanyázóknál is többet lehet előrelépni egy magyar játékos számára. Ezt megmutatta az Eb-győztes német csapat példája is. Ha a Veszprémnek és a Szegednek nem kell majd betartania a légiós limitet, akkor ennek a szabálynak nem igazán lesz értelme.

Az MKSZ a fentieken túl újjá akarja szervezni az edzői és utánpótlás-bizottságot, a válogatottnak több hétközi összetartást akarnak szervezni (lásd Pintér Attila), létre szeretnének hozni egy tudományos munkacsoportot a Testnevelési Egyetemmel karöltve a „háttérben zajló munkák” tökéletesítésére, és végül valamilyen módon kötelezni akarják majd a klubokat, hogy több pénzt fordítsanak utánpótlásképzésre.

Az összetartásokra a jövőben sem feltétlenül lesz sokkal több idő a zsúfolt versenynaptár miatt, az utánpótlásra fordítandó összeget pedig nem biztos, hogy a kis csapatok elő tudják majd teremteni. A tudományos munkacsoport és az edzői és utánpótlás-bizottság megszervezésével nagy gond nem lehet.

Portálunk a tájékoztató végén azért feltette a vélhetően sokakat izgató kérdést: az idősebb játékosok (Császár Gábor, Nagy László, Iváncsik Gergő) vállalják-e a továbbiakban a válogatottsággal járó plusz fizikai és egyéb terheket. Nagy László válaszában úgy fogalmazott: a többiek nevében nem beszél, de amíg hívják, ő jönni fog.