„A Fradiban nagyon érdekes és jó életem volt, Gerendás Gyuri papája, idősebb Gerendás György volt az egyik edzőm, a másik edzőm meg Bakó Jenő. Nagyon jó csapatunk volt, Kiss Laci, Várszegi, Lantos. Sajnálatos módon a Fradit tönkretették, de előtte, ’61-ben egyszerűen nem volt Magyarországon valódi ellenfelünk.” Így jellemezte az akkori állapotokat a Ferencváros úszószakosztálya háza táján Törös Károly a Forrás folyóirat tavalyi nyári számában olvasható interjúban, aki sportolói karrierje végeztével külföldön és idehaza is komoly elismertségre tett szert trénerként. Nem mellesleg pedig csapattársa volt a három, nemi erőszak miatt elítélt úszónak.
Mint azt portálunk is közölte, kedden a Privátkopó és a Fullánk.com eredeti bírósági dokumentumokra hivatkozva írta meg, hogy Lantos László, Várszegi Lajos és a 21 éves Kiss László 1961. júliusában Várszegi lakásán megerőszakolt egy nőt. Kiss Lászlót tettéért első fokon öt év, másodfokon három év letöltendőt kapott, a nagyfai fegyintézetben töltötte büntetését, de jóval hamarabb kiengedték – portálunk információi szerint egy, a politikával jó kapcsolatot ápoló pártfogónak köszönhetően.
„Három úszót kizártak
A Ferencvárosi Torna Club elnökségének fegyelmi bizottsága Várszegi Lajost, Kiss Lászlót és Lantos Lászlót – mindhárman úszóversenyzők – a margitszigeti Sportuszodában elkövetett, sportemberhez méltatlan, törvénybe ütköző erkölcstelen cselekmény miatt, az egyesületből kizárta.
A klub elnöksége mindent elkövet, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő. Ezért minden esetben a legszigorúbban fog eljárni azokkal a sportolókkal szemben, akik a Magyar Népköztársaság törvényeit megszegik, vagy erkölcsi téren szocialista sportemberhez méltatlan magatartást tanúsítanak. Az elnökség megfelelő intézkedéseket tesz a szakosztályok nevelő munkájának megjavítása terén is.”
Az ügyről a távirati iroda és a Magyar Nemzet is írt 1961 nyarán, az akkori beszámolók a margitszigeti Sportuszodában történt erkölcstelen cselekményről szólnak. Az elsőfokú ítélet pedig a Magyar Nemzetben jelent meg októberben.
Mint Törös szavaiból kiderül, a három úszó a legjobbjai közé tartozott, szüksége volt rájuk a Ferencvárosnak, és persze a magyar válogatottnak is. A nemzeti csapat sikerei pedig az akkori ideológia szerint arra voltak hivatottak, hogy tovább erősítsék a szocialista szellemet és a rendszer megbecsültségét. Ebből kiindulva akár logikusnak is tűnhet, miért nem töltötték ki büntetésüket az úszók. Kiss 1963-ban már szabadult, akkor már Lantos László is kint lehetett.
Az Index szemlézte a Sportmúzeum című portrésorozat egyik adását, melyben Kiss László arról mesél, hogy 1963 szeptemberében Markovics László, a Budapesti Spartacus első embere ajánlott neki edzői munkát a klubnál, így indult el tréneri pályáján 23 évesen. 1965-ig azért még úszott, de úgy tűnik, aktív élsportolóként nem szerették volna mutogatni szabadulása után, ezért inkább elrejtették a szélesebb nyilvánosság elől.
Lantosnak a Válogatott.blog.hu-n olvasható rövid életrajzában az olvasható, hogy a többszörös magyar bajnok úszó „1961-ig az FTC, 1962 és 1965 között pedig a Bp. Spartacus sportolója volt”. Az erőszak '61 júliusában történt, a fullánk.com-os periratrészletből pedig az derül ki, hogy a sportolókat október 12-én helyezték előzetes letartóztatásba. Lantos 4 év letöltendőt kapott, így ha '62-től már a Spartacusban úszott, akkor pár hónapnál többet szinte biztosan nem töltött rács mögött. Az első fokú büntetési tételek egyébként így néztek ki: Kiss 5 év, Lantos, Várszegi 3 év. Ezt enyhítették másodfokon Kiss esetében 3, Lantosnál 3 év két hónap, Várszeginél pedig 2 évre.
Az Elnöki Tanács 1963. évi 4. számú rendelete (amnesztiarendelet) alapvetően az '56-os politikai foglyokra vonatkozott, de két pontja is van, amelyek befolyásolhatták Kissék sorsát. Az I. rész 2. paragrafusának b. pontja szerint az amnesztia nem vonatkozik azokra, akiket a bíróság 5 éven belül (vagyis 1958 és 1963 között) bármely bűntett miatt már előzően szabadságvesztés büntetésre ítélt. Ez alapján tehát az úszóknak rács mögött kellett volna maradniuk. A b. pont utáni rész viszont azt mondja ki, hogy ha az elítélt egyénileg kéri az Elnöki Tanácsot, hogy kegyelmezzen meg neki, akkor a tanács ezt megteheti „különleges méltánylandó okokból”. A megbecsült sportolói múlt simán értelmezhető ilyen oknak.
A három tehetséges úszó bűnügye finoman szólva nem növelhette a párt szemében a Ferencváros iránti szimpátiát. Az Aetas, 2015/4. számában Takács Tibor történész azt írja a Weidemann-ügy című tanulmányában, hogy az FTC szurkolóira az állambiztonság régóta ellenséges személyként tekintett, akik italboltokban, eszpresszókban a rendszer ellen izgatnak. A zöld-fehérek táborára antiszemitaként, fasisztaként tekintett a hatalom, az „FTC-probléma” pedig természetesen ráégett a vezetőségre, sőt minden bizonnyal sportolóira is. A 60-as évek elején tisztogatásba is kezdtek. Az egyik fő célpont a klub elnökhelyettese, Weidemann Károly volt, őt '61 novemberében tartóztatták le, '63 márciusában viszont már ő is kint volt. Az 1961 októberében lefolytatott belügyi vizsgálat – az MSZMP Titkársága elé tárt jelentés szerint – 45 „reakciós, fasiszta szemléletű, büntetett előéletű”, illetve erkölcstelen életet élő személyt talált az egyesületben. Őket el kellett távolítani a Ferencvárosból. (Mint a keretes Magyar Nemzet-cikkben is olvasható, a három úszót erkölcstelen cselekmény miatt zárták ki klubjukból.)
A kronológia szerint ekkor zajlott Kissék ügye is: őket októberben helyezték előzetesbe. Persze arra egyelőre nem utal semmi, hogy ezeknek az eseményeknek közük lenne egymáshoz. Kiss László csütörtökön kiadott lemondó nyilatkozatában ugyanakkor koholt vádakról és koncepciós perről beszél, és tagadja, hogy megerőszakolta volna az áldozatot. Hozzáteszi: mindezt be is fogja bizonyítani.
Kedd óta minden figyelem az időközben lemondott Kiss Lászlóra összpontosult, de érdemes vetni egy pillantást Lantos további életútjára is. Ugyanis nem csak a volt szövetségi kapitánynak sikerült fátylat borítania múltjára. Lantos életrajza szerint 1962-től 1965-ig a Bp. Spartacus színeiben úszott. Visszavonulását követően úszóedzőként dolgozott tovább, emellett sportújságírással foglalkozott. Facebook-profilja szerint 2011 óta az FTC alkalmazottja. Korábbi pályafutásából arra következtettünk, hogy az úszás közelében maradt, de a Ferencváros úszószakosztályának elnöke megkeresésünkre azt mondta, évtizedek óta nem dolgozik náluk Lantos, a Facebookon fellelhető link nem a Fradira mutat.
Várszegi Lajosról annyit sikerült megtudnunk, hogy sportolói pályafutása végeztével egy szövetkezetben töltött be vezető beosztást, majd nyugdíjba vonult. Megpróbáltuk megszólaltatni a nemi erőszakkal kapcsolatban, de nem állt kötélnek.
(A kutatómunkában nyújtott segítségért köszönet kollégámnak, Bittner Leventének.)
