Érdemes először is néhány szót vesztegetni arra, hogyan jutott ki februárban a riói olimpiára a magyar férfipárbajtőr-válogatott, bonyolultabb, mint egy nyolcperces bepillantás a Trónok harcába
Szóval az történt, hogy a Boczkó Gábor, Imre Géza, Rédli András és Somfai Péter alkotta csapat úgy szerezhette meg a kvótát, ha a vancouveri világkupaverseny során
A verseny aztán még izgalmasabb lett: a magyar–cseh nyolcaddöntőben nyertünk, Egyiptom pedig ugyanekkor elvérzett. Korea az észtekkel szemben hasalt el a tizenhat között, a németek viszont még versenyben voltak. A nyolc között mi a világranglistát vezető franciákat egyetlen tussal vertük (39-38), majd jöttek a németek, akikkel szemben az ukránoknak kellett drukkolni – történt mindez sikerrel. Azonban hiába teljesültek a feltételek, meglepetésre Észtország és Kazahsztán is ott volt a legjobb négy között, ami úgy meglódította olimpiai ranglistapontjaik számát, hogy eléjük is kellett kerülnünk. Idegesítő párbajban 15-14-re gyűrtük le Észtországot az elődöntőben, és mivel az ukránok még egy szívességet már nem tettek, Kazahsztánt a döntőben kellett ledöfni. Ez is sikerült: horrorisztikus tusában, 25-24-re nyert a magyar csapat, a lehető legalaposabban megdolgozva a kvótáért.
Ezzel az is kiderült, a vívósport felfelé javítja majd az olimpián részt vevő csapat létszámát – háromról kilenc plusz egyre – a párbajtőrcsapat három fővel plusz egy tartalékkal utazik a játékokra. További jó hír, hogy a kijutásért jutalmul egyéniben is rajthoz állhat három legjobb versenyzőnk, és nem is esélytelenek: a világranglistán a negyven év fölött járó, de ennél sokkal fontosabb, hogy regnáló világbajnok Imre Géza a harmadik, Boczkó Gábor a negyedik, a világkupaverseny hajrájában parádézó, az olimpiai részvételre huszonegy éve váró Rédli a negyvenhetedik, a tartalék Somfai Péter pedig az ötvenegyedik – jegyezzük meg: a magyar országos ranglistán a második hely az övé. A csapatrangsorban a hatodik helyen állunk.
Tőrcsapatunk nem vesz részt az olimpián.