Ugyanezt támasztotta alá Fábián László, a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója. – Nagy lett a lemaradásunk az elmúlt évtizedekben, folyamatosan jelen kell lenni az új módszerek figyelésénél. Fontos a továbbképzés, a tanulás helyszínei az egyetemek mellett a kis műhelyek és a nagy edzők környezete.
Mint a konferencián elhangzott, innovációvá akkor válik valami, ha egy kreatív ötlet megvalósul. Kiemelten kellene itthon kezelni a mentális képzést, a sportpszichológiát, ez még mindig hiányzik Magyarországon, pedig a rendszerváltás óta eltelt huszonhat év mulasztásait pótolni kell.
Konkrét példával a biomechanikával foglalkozó Rácz Levente szolgált. Ha egy gátfutó mérnökien sík talajon kibillen az egyensúlyából, arra rámehet a versenye, miközben a természetben, göröngyökön vágtázó gepárd könnyedén korrigál egy bizonytalan lépést. Ezért is fontosak az elmúlt 10-15 évben kifejlesztett, instabil ingereket adó sporteszközök. Látványos fejődést hozott az együttműködés Csonka András paralimpikonnal. Az asztaliteniszező oxigénhiánnyal született, sérült oldalán egy másodpercig sem tudott megállni, de most már hatvannál tart.
