De ki hanyagolta el az öttusát? A kormánypárt ezek szerint nyilván nem, az öttusában is immár milliárdokkal lehet számolni. Csak el is kellene számolni velük. A 2002 és 2010 közötti szocialista időszak miniszterelnökeitől, Medgyessy Pétertől, Gyurcsány Ferenctől, Bajnai Gordontól nem emlékszünk Orbán Viktoréhoz hasonló gondolatokra, pedig Gyurcsány sportminiszterként kezdte – nem a sport iránti rajongása miatt. Nem fürösztötték milliárdokban az öttusát sem, a versenyeket sokszor gyalázatos körülmények között tartották meg: volt olyan magyar bajnokság, amelyen az indulók a futás végén a Puskás Ferenc Stadion kerítése melletti, térdig érő gazban értek célba, ott, ahol a futballmeccsek szüneteiben sok szurkoló a dolgát végezte.
És mégis, a magyarok ezekben a sanyarú időkben csodálatos eredményeket produkáltak. Vörös Zsuzsanna 2004-ben olimpiai bajnok lett, és megvédte világbajnoki címét, 2007-ben Horváth Viktor, 2009-ben Marosi Ádám nyerte a vb-t. Ehhez képest 2012 óta az aktuális év legfontosabb versenyén még csak érmet sem nyertek sportolóink. Pedig volt miből és volt hol felkészülni, elég a riói, a barcelonai vagy a pireneusokbeli magaslati edzőtáborozásokat említenünk.
Marosi Ádám szerint: „Eddig az volt a baj, hogy nem volt pénz, most pedig az a baj, hogy túl sok van.” Ami hiányzik, az a törődés. A szövetség nem figyelt oda a versenyzőkre, akik a maguk útját járták, és nem a jó irányba mentek. A szakmai és pénzügyi felügyelet jól működő rendszeréről az állam nem gondoskodott, ez nyilvánvalóan a Magyar Olimpiai Bizottság feladata is lett volna; a szervezet költségvetését és jogkörét nemrég alaposan meg is kurtították. Az öttusázás új elnökkel, a hatvan éve a sportágban dolgozó Bretz Gyulával vág neki a következő olimpiai ciklusnak, de ha a szervezet csak pénzt osztogat felügyelet nélkül, a magyar öttusa eltűnik.
