– A Londontól Rióig című MOB-értékelésből kiderül, egyes sportágak érthetetlenül túlértékelték teljesítőképességüket a 2016-os játékok előtt, és a közelében sem voltak az általuk kitűzött célnak. Az öttusa például érmeket remélt, de még pontot sem szerzett. Az olimpiai bizottságnak is súlyos felelőssége van ebben?
– Semmiképp sem szabad egyetlen sportágra kihegyezni a sikertelenség okát, mi is az összes sportág teljesítményét vizsgáltunk, és mondtunk véleményt arról, hogy reálisnak látjuk a célkitűzésüket vagy sem. A szakmai munkát a szövetségek végzik saját műhelyeikben, ők közölték velünk a várakozásaikat, elindult egy vita erről, és végül eldőlt, hogy mi mihez, mennyi pénzügyi támogatást tudunk nyújtani. Mi ezenfelül a versenyzők riói elhelyezését, ellátását, és persze az olimpiai felkészülését biztosítottuk.
– De akkor, a szövetségeknek tulajdonképpen érdekük, hogy rendkívüli, akár irreális olimpiai célokat tűzzenek ki versenyzőik elé, hisz így komolyabb pénzhez juthatnak a MOB-tól, nem?
– Nem hiszem. A túlzott várakozás fakadhat abból is, hogy a versenyzők rendkívül optimisták és nem feltett kézzel mennek az olimpiára. Nem akkora baj, ha valaki túlértékeli magát, persze, ha kudarcot vall, az rossz érzés. Persze, ha extrém módon túlértékeli egy szövetség a teljesítőképességet, az baj, mi is jeleztük, ha szakmailag nem értettünk egyet a célkitűzésekkel.
– Ezek szerint az olimpiai bizottság is érezte, hogy voltak egyes esetekben túllőtt célok.
– Igen, nem is egyszer. De attól még nem dől össze a világ, hogy különbözik a véleményünk olykor. Viszont, ha a kitűzött cél közelébe se jut egy szövetség, akkor újra kell gondolni az elképzeléseket, ebben a MOB segít.
– Érdeklődtünk önöknél korábban, hogy mikor érkeznek meg az olimpiai érmesek pénzjutalmai, de pár hete még nem volt biztos dátum. Kell még várni?
– Állami forrásból érkezett az összeg, volt egy kis késés, de december 7-én a MOB elutalta az érintett sportolóknak.
– Az új sporttörvény nyomán az olimpiai bizottság szerepe leértékelődik, többek között a pénzosztási feladat visszakerül a minisztériumba. Amikor erről tudomást szerzett, csalódott, kudarcként fogta fel a változtatást, vagy számított erre?
– Úgy éltem meg, hogy az a szolgálat, amit eddig tettünk, az visszaáll abba a rendszerbe, mint 2012 előtt, amikor elkezdtem a MOB elnökeként dolgozni. Balog miniszter úr azt mondta, amikor erről egyeztettünk, hogy nem személyi kérdésről van szó, hanem szeretné, ha egy kézbe kerülne a finanszírozás. Legyünk őszinték: nem volt egycsatornás a rendszer. A tao-pénzek jó része például nem a MOB-on keresztül folyt, de a kiemelt edző programok összegei sem nálunk voltak, és a többi. Én megértettem, elfogadtam, hogy az állam szeretné saját magánál tudni a teljes finanszírozást. Annak örülök, hogy a szakmai munkánkra ugyanúgy számítanak, mint eddig.