Hosszú Katinka-szintű akciónak azért nem neveznénk, de újabb „facebookos támadást” indított egy kiválóságunk a szövetsége ellen. Ezúttal a sportág a birkózás, az alany pedig az Európa-játékok-győztes Barka Emese. A szabadfogásúak 60 kilogrammos kategóriájában versenyezve vasárnap még bronzérmet nyert a nem olimpiai súlycsoportok budapesti birkózó-világbajnokságán, s szinte még le sem vette a nyakából a medált, amikor hétfő este posztolta sérelmeit, amelyeknek középpontjában az erőltetett központi felkészülés áll.
A konkrétumokért közvetlenül is megkerestük a Csepel birkózóját. Azzal kezdte, hogy muszáj megjelennie a válogatott felkészülésein, mert csak az kerülhet be a csapatba, aki részt vesz a közös edzéseken. Ami elsőre természetesnek hangzik, csakhogy, állítja, ezek a tréningek még a válogatóversenyeket is megelőzik. – Miközben én a klubomban az edzőmmel úgy dolgozom, hogy kifejezetten rám szabja a feladatokat, itt azt kell csinálni, amit ők mondanak, s nem veszik figyelembe az egyéni igényeket. Ráadásul ilyenkor nincsen megfelelő partnerem, azokkal gyakorlok, akiket a klubomból hívnak be, mert nem akad más, velem egy súlycsoportú versenyző. Így aztán sokkal egyszerűbb volna, ha maradhatnék a Csepelben. Nemegyszer előfordult, hogy összesen négyen-öten voltunk egy ilyen edzőtáborban.
Barkának tavasszal az 58 kilósok között nem sikerült kvalifikálnia magát az olimpiára, így viszont újra a klubjában tréningezhetett. – Hónapokon át tudtam a saját edzőmmel készülni, ennek is az eredménye a vasárnapi bronzérem. De október közepétől ismét be kellett vonuljak az edzőtáborba, ha viszont befejezem a megkezdett munkát, könnyen lehet, hogy még jobb eredményt érek el.
A 27 éves birkózónőnek a külföldi edzőtáborokkal is nehézsége támadt. – Az utóbbi időben nem tudtam nőkkel birkózni, márpedig amikor egy vb-n a világ legjobbjai ellen kell bizonyítani, ez visszaüt – mondta. A Facebookon a női nem gondolkodásmódjának ismeretét is hiányolja a vezetők részéről, erre is rákérdeztünk. – Sokszor nem látják, velünk másképp kell bánni, nem érzem, hogy eléggé toleránsak és empatikusak volnának. Ha elmondom, milyen igényeim vannak, gyakran nem veszik komolyan, s ez nálunk másként csapódik le, mint a férfiaknál – állította. Hozzátette, nem szeretne személyeskedni, csak azt, hogy egyéni edzésterv szerint készülhessen. De nem titkolta, hogy bár ez csak az ő véleménye, tudja, nem mindenkinek tetszik a központosított rendszer.
Gulyás Istvánt, a szabadfogásúak novemberben kinevezett szövetségi kapitányát is megkerestük, ő csupán úgy reagált, hogy a munkáját szeretné elvégezni, amiért a fizetését kapja, s nem akar nyilatkozatháborúba belemenni. A Rióban ötödik Lőrincz Viktor viszont úgy fogalmazott lapunknak, teljesen meg van elégedve a szövetség munkájával, és számára pont előnyös a klubján kívül készülni, mivel Cegléden nincs partnere.
„Kizárólag a sportág szeretete tartja bennem a reményt” – posztolta Barka Emese, s nem is tagadja, hogy megfordult a fejében: befejezi. – Úgy érzem, ha így folytatódik, ugyanaz lesz a vége, mint az olimpiai kvalifikációs sorozatnak – mondta a Magyar Nemzetnek. – Előtte több fontos versenyt megnyertem, majd jött ez a drasztikusabb szemléletmód, s nem tudtam a saját munkámat folytatni, sem úgy birkózni, ahogyan korábban. Kiábrándít ez a helyzet, s fogalmam sincs, hogyan jutottam el odáig, hogy amit a legjobban szeretek, ne élvezzem.
