Néhány perccel később is színpadra állhatott volna. Az év csapata díjat ugyanis Claude Makélélé, a francia BL-győztes futballista adta át, aki meg is próbálta magyarul kimondani: férfi labdarúgó-válogatott. A csapatkapitány Dzsudzsák Balázs távollétében Gera Zoltán vette át az elismerést, aki rendkívül sportszerűen utalt rá, hogy lehetséges, a Rióban győztes női kajak négyes vagy a páros legalább ennyire megérdemelte volna az elismerést: „Szeretnék gratulálni a jelölteknek, akik olimpiát nyertek, kicsit kellemetlen számomra, mert mi nem nyertünk Európa-bajnokságot. De jól szerepeltünk, talán ennek köszönhető a címünk.”
Szabó Gabriella sem rejtette véka alá érzéseit:
Az év edzője Shane Tusup, Hosszú Katinka mestere lett. Köszönőbeszédében méltatta Magyarországot, segítőit, s így szólt: „Őszintén mondom, nagyon sokat jelent ez az elismerés.” (A vicces jelenet kedvéért mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az egyik műsorvezető, Kovács Kokó István a kategória másik jelöltjét így nevezte meg: Hertai Pál.)
Az év fogyatékos csapata a női kerekesszékes vívóválogatott lett, akik két érmet hoztak haza a paralimpiáról. Ezután is – miként már többször a gála műsora folyamán – zenés műsorszámmal szakították meg a díjátadók sorát, ám a Kowalsky meg a Vega fellépése egészen különleges volt, hiszen a daluk végén a háttérben megjelent közel száz, tavaly utánpótlás-világversenyeken érmet szerzett sportoló, azaz a jövő reménységei.
Csányi Sándor, a szervezet elnöke adta át az MLSZ életműdíját, amelyet a 62-szeres válogatott, olimpiai bronzérmes, kétszeres Közép-európai kupa-győztes Göröcs János kapott.
Az Év férfi sportolóját díjazták ezután. Nem történt meglepetés, az egyetlen riói aranyérmes, Szilágyi Áron kapta az elismerést, aki a színpadon olimpiai címvédését követő első nyilatkozatára utalva így szólt: „Nem csak azért vagyok áldott ember, mert olimpiai bajnok lehettem.” Menyasszonyát, edzőit, segítőit is említette, majd azt mondta: „Őszintén azt gondolom, hogy nemcsak én vagyok áldott, hanem áldott Magyarország is.”
