Az 1980-as olimpia bajnoka, Wladár Sándor a Nemzeti Sportban ma megjelent interjúban bevallotta, hogy amikor az úszók egységesen felléptek, le akart mondani az elnökségi tagságáról. „Ezt megosztottam néhány elnökségi tagtársammal is, akik úgy nyilatkoztak, ha ezt megteszem, ráadásul elsőként, megemelik a kalapjukat előttem. Hargitay András miatt nem tettem meg.”
Hozzátette: a szövetségi kapitánnyal ápolt barátságuk sérült az elmúlt időszakban. „Nemigen beszéltünk mostanában [ ] Részemről nincs akadálya annak, hogy helyreálljon minden, úgy érzem, ő gondol rólam valami olyat, ami nem is igaz, ez pedig falat emel közénk.”
Egyértelműsítette: ő nem akarta mindenképpen, hogy Gyárfás Tamás mondjon le. „Ha ezt akartam volna, akkor lemondok én, és eltűnök a sportágból.” Csalódásként definiálta, hogy a magyar úszósport az elmúlt húsz évben Szabó Tündén kívül nem tudott kinevelni egyetlen olyan embert sem, akiből akár elnök is lehetett volna. „Ez a Gyárfás-éra bűne.”
Nem tagadta azt sem, hogy megkeresték, induljon az elnöki székért, de ő még nem érezte magát felkészültnek erre.
Arról, hogy miként élte meg az elmúlt két hónap történéseit, így szólt: „Sajnos lelkileg a kelleténél sokkal jobban megviselt. Nem szeretem a Monopoly-típusú játékokat, itt pedig ilyen zajlott Ha szakmai érdekeket ez nem sért, nem foglalkozom vele, de sokszor éreztem, hogy bizony sért.”
Elmondta még, hogy nem érezte jól magát a sportágban korábban. „Minden átláthatatlan volt, olyan háttérmegállapodások születtek, amelyekről nekünk fogalmunk sem volt.”
