Érdekes pályaívet ír le az édesanyja révén magyar gyökerekkel bíró Alex Giorgetti véleménye a magyar vízilabdázásról. Amíg olasz válogatott volt, és futott a szekér – 2011-ben például világbajnok is lett –, könnyen vélekedett lefitymálóan a magyar pólós legényekről, illetve tündökölt hatalmas olasz hazafiként, azonban amint fenéken billentette az olasz csizma, máris „gyerekkora óta arról álmodozik”, hogy nálunk játszhasson.
– Volt már, hogy elgondolkodtam rajta – nyilatkozta még 2013-ban arra a magyar újságírói kérdésre, hogy nem kívánna-e a magyar csapatban szerepelni, majd így folytatta akkor: – De mivel Olaszországban éltem és nevelkedtem, ott lett belőlem pólós, a magyarok pedig nem érdeklődtek, nem volt igazán kérdés, hogy melyik válogatottban szerepeljek. Akkor dobog igazán a szívem, ha az olasz himnuszt hallom. Nekik köszönhetem, hogy idáig eljutottam, és ezt tiszteletben kell tartanom.
Talán nem csoda, hogy így gondolkodott egy évvel azok után, hogy 2012-ben Olaszország a londoni olimpia negyeddöntőjében tett pontot a Kemény-korszakra Alex Giorgetti tevékeny részvétele mellett. Arra viszont, amit a 2015-ös világbajnokság számunkra megint vereséget hozó magyar–olasz negyeddöntője után mondott a Nemzeti Sport tudósítása szerint, a szurkolók biztosan emlékeznek majd, ha emlékezniük kell:
– Néztük tegnap a magyarok edzését, s láttuk, hogy hogy félnek. Úgy éreztük, mintha mi lennénk a világbajnokok, nem ők.
Mivelhogy 2016-ban Alessandro Campagna olasz szövetségi kapitány a riói olimpián már nem számolt Giorgettivel, kegyvesztett lett, kopogtatni kezdett a magyar válogatott ajtaján, és azok után, hogy nemzeti együttesünk élére régi ismerőse, az olasz válogatottban is megforduló Märcz Tamás került, elkezdhetett reménykedni abban, hogy az ajtó kinyílik neki. A Vízipóló.hu-n meg is jelent friss nyilatkozata:
– Magyar vagyok. Budapesten születtem, és mindig is arról álmodtam, hogy a magyar válogatottban játsszam. Aztán az életem egy másik utat vett. Olaszországba érkeztem, és lehetőségem volt az olasz csapatban játszani. Mikor gyerek voltam, az Újpestben pólóztam, és a Margit-szigeten edzettem, itt láttam játszani a magyar válogatottat. Egy vízilabdásnak játszani a magyar válogatottban egy kicsit olyan, mint a fociban a brazil mezt viselni. Hallottam, hogy Märcz Tamás lett a magyar válogatott szövetségi kapitánya, megerősítettem neki, hogy szívesen játszanék a csapatban. Már a múltban közel voltam ahhoz, hogy viseljem a sapkát, amikor Benedek Tibor volt a kapitány, de akkor semmi előrelépés nem történt. Ez alkalommal viszont – hízeleg a vízilabdázó.
Az ügyben a Sydney-ben 2000-ben még a magyar válogatottal olimpiai bajnok, de aztán a londoni játékokig „olasz” Märcz Tamás is megszólalt csütörtökön a Waterpolo.hu-n:
– Az elmúlt hetekben Alex Giorgetti írásban jelezte nekem, hogy szívesen játszana a magyar vízilabda-válogatottban, miután az olaszban már nem kíván szerepelni – idézi fel a kapitány az olasz csapatból kihulló játékos friss közeledését. A Magyar Vízilabda-szövetség pedig már ki is kérte az olasz féltől az igazolást, hogy mikor játszott utoljára az olasz válogatottban, ez ugyanis nem mindegy. Alex Giorgettinek úgynevezett sportállampolgárságot készül majd kérvényezni az MVLSZ, és amennyiben megfelel minden kritériumnak, már megy is a kérelem a FINA-hoz, pozitív fogadtatás esetén pedig felhúzhatja a magyar zászlós sapkát.
Giorgetti ugyanakkor már nem fiatal, decemberben 30 esztendős lesz. Posztján ráadásul a válogatottban tartott szünet után újra szerepelhet Varga Dénes, aki vele egyidős, és ott van még a 26 éves Erdélyi Balázs, a 25 éves Bátori Bence és a még 20 alatti Manhercz Krisztián is, és akár még a 21 éves Kovács Gergő is Märcz kapitány látókörében lehet az olimpiai ciklusban.
Pénteken az ügyben Földi László, a magyar férfivízilabda ob I-ben szereplő Vasas korszakos vezetőedzője is megszólalt.
– Nem tudom értelmezni, hogy egyik válogatottból miért kell a másikba átjárni, én nem vagyok ennek igazán híve – fogalmaz egyértelműen a szakember, aki viszont magát a váltást nem ítéli el. – A lehetőség benne van, de vannak árnyoldalai is, ezt a szakvezetés mérlegelni fogja – teszi hozzá.
Szakmai motívumként elárulta még, hogy nyilván a budapesti világbajnokságon a tradíciók alapján is jól kell szerepelni, nem lehet kizárólag a tokiói olimpiát és az arra való csapatépítést figyelembe venni, „nem lehet a budapesti vb-t elengedni”.
A VLV.hu szakportál szerint sem lenne sima ügy Giorgetti magyarosítása. A magyar származású játékost a válogatott tagjai nem kedvelik igazán, mondván, vehemenciája, viselkedése, gólöröme (az ellenünk elért találatokat követően) erős érzelmi reakciókat váltott ki a magyar játékosokban.
