Fehér ember ilyet még nem csinált errefelé

Dirk Nowitzki belépett a „harmincezresek” táborába az NBA-ben. Európai kosarasnak ez még sohasem sikerült. Portré.

Igen sokat kell visszalapozni, hogy bemutassuk, miként vált halhatatlanná Németország egyik legnagyszerűbb sportolója. Az 1978-ban Würzburgban született erőcsatár valódi sportcsaládban nőtt fel, édesanyja kosárlabdázó, édesapja pedig kézilabdázó volt. A kicsi Dirk pedig olyan magasságbeli paramétereket mutatott, hogy szinte egyenes út vezetett a Spalding labda bűvöléséhez. A fiatalon felnőtt játékossá érő német a kezdetekkor sokat viaskodott unortodox értékeket valló edzőjével, aki a hirtelen sokat növő Nowitzkit olyan edzésmódszerre kényszerítette, amely nem igazán kedvezett neki. Nowitzki állaspontja utóbb sokat változott, számtalanszor emlegeti, milyen sokat köszönhet akkori nevelőjének.

Már 16 évesen a felnőttek között csillogtatta tudományát, amire felfigyelt a német kosársport egyik edzőpápája, Dirk Bauermann. „Nowitzki az utóbbi tíz-tizenöt év német kosárlabda-tehetsége” – közölte 1994-ben a tréner. Sokat nem lőtt mellé a véleményével.

Dirk Nowitzki statisztikája 2017. március 7-ig:

Pontok száma: 30 058 (örökranglista 6. hely)
Lejátszott mérkőzések száma: 1380 (örökranglista 10. hely)
Pontátlag: 21,8 pont
Mezőnykísérletek átlaga: 47,3 százalék
13-szoros All Star-játékos
Elért kosarak száma: 10 609 (örökranglista 10. hely)
1-szeres alapszakasz-MVP
1-szeres döntő-MVP

Ez idő tájt 25 pont körüli átlagot produkált Nowitzki meccsenként, nem is csoda, hogy sorra érkeztek az NBA megfigyelői. Az igazi áttörés akkor következett be, amikor 1998. március 29-én a Nike Hoop Summiton olyan NBA-nagyságok ellen bemutatózhatott (33 pont, 14 lepattanó, 3 labdaszerzés), mint Scottie Pippen vagy Charles Barkley. Az érintettek ekként vélekedtek az akkor 18 éves Nowitzkiról. – Ez a srác igazi géniusz, könnyen beléphet az NBA világába.

Az 1998-as drafton az 1. kör kilencedik választottja volt, és egy kisebb csavarral került a Don Nelson vezette Dallashoz. Eredetileg ugyanis a Milwaukee Bucks csapott le rá, csakhogy az akkori Mavericks-főnök mindenáron meg akarta szerezni az akkor 212 centiméteres, pokoli munkabírású tehetséget. A Bucks akkori elöljárói valószínűleg életük utolsó pillanatáig bánni fogják, hogy oly könnyen lemondtak róla.

Innentől kezdve a német csillag életében sosem játszott szerepet a rendszeres környezetváltozás, az egoista önmegvalósítás, csakis a Mavericks sikeressége motiválta. Az első két évadban csak kereste önmagát, aztán a 1999–2000-es idényben már feltornászta az átlagát 17 pont fölé. Az igazi fejlődés a következő szezonban jött: mérkőzésenként 21,8 pont, 9 feletti lepattanózás (egy szezon alatt 151 tripla és 101 blokk), playoffba kerülés, ahol az Utah Jazz (ugye nem kell bemutatnunk a zenészek akkori két nagyságát, Karl Malone-t és John Stocktont) állította meg a „Big Three” (Nowitzki, Nash, Finley).

A „Függetlenek” kerete sokat változott a következő időkben, de a csapat többször a Nyugati-főcsoport legjobbja lett, rendszeresen ölre menő harcot vívva a San Antonio Spursszel. Nowitzki rendre kapott klasszis társakat, még Steve Nash távozása után sem estek kétségbe a tulajok; érkeztek olyan nagyságok, mint Shawn Marion, Antoine Walker, de a valódi áttörés csak nem következett be a csapat életében. Nem úgy Nowitzkinek, aki rendre meghívást kapott az All Star-meccsekre, többször bekerült az év kezdőötösébe.

A 2006–2007-es szezonban Nowitzki és a Dallas egészen a nagydöntőig menetelt, ahol 2-0-s előnyben voltak a Dwayne Wade–Shaquille O’Neal vezette Miami Heattel szemben, és még a harmadik mérkőzésen is 15 pontos fórban jártak. Akkor aztán bekövetkezett a végső összeomlás, és onnantól kezdve a floridaiak lemosták a parkettről Nowitzkiékat. A németről a 2. mérkőzés után ekképpen nyilatkozott az ESPN morózus szakértője, Bill Simmons: „Dirk Larry Bird-i magasságokba fejlesztette a játékát.”

Fehér csillagok

Az NBA története nem dúskál a fehér bőrű legendákban, persze akadtak azért akkora ászok, mint a Boston Celtics aranykorának legjobbja, Larry Bird – az ő idejében azért nem „uralkodtak” ilyen mértékben a színes bőrű kosarasok. Az elmúlt húsz évben, vagyis már az újkori, felgyorsult, főleg a fizikumra és az atletikusságra épülő kosárlabdában is olyan nagyságok pattogtattak a ligában, mint az örökös gólpasszlista első és harmadik helyezettje, az Utah Jazz irányítója, a már emlegetett John Stockton, valamint a szintén említett kanadai Steve Nash (Dallas Mavericks, Phoenix Suns). A felsorolásból kihagyhatatlan a Nowitzkivel együtt játszó Jason Kidd, a Golden State és az Indiana egykori triplakirálya, Chris Mullin, aki játéka mellett kicsapongó életével is felhívta magára a figyelmet. Persze helye van a listán a New Jersey Nets (manapság már Brooklyn Nets) tragikus sorsú délszláv dobógépének, Drazen Petrovicnak is. A jelenleg is aktívak közül kiemelendő a Cleveland Cavaliers centere, Kevin Love.

A német óriás kiheverte a sokkot, újfent kezébe vette a gyeplőt, és 24,6 pontot, 8,9 lepattanót tudott felmutatni 50 százalék feletti mezőnystatisztikával, ráadásul negyedik játékosként bekerült az 50-40-90-es elitcsoportba (50 százalék feletti mezőnykísérlet, 40 százalék feletti tripla és 90 százalék feletti büntetőhatékonyság). Ezen pazar évadjának végén megkapta az alapszakasz legjobbjának járó Maurice Podoloff-trófeát (MVP), vagyis a liga legjobbjának választották. A Der Spiegelnek tett nyilatkozatában 29 évesen még mindig az elveszített „nagy” mérkőzések miatt kesergett, de hangsúlyozta, eljön még a Mavs nagy napja.

És nem is tévedett. Pár szezonnal később, 2011-ben az akkorra már szétcincált gárda sokak megrökönyödésére a nehézkes alapszakaszt követően a rájátszásban átgázolt a mezőnyön, a nagydöntőben hiába állt a pályán velük szemben Wade és Lebron James a Cleveland Cavs mezében. Nowitzki a finálé utolsó négy mérkőzésén megállíthatatlan volt, mindig a lehető legjobb pillanatokban vette elő dobóformáját, és természetesen ő lett a finálé MVP-je is. Avagy a kitartó munka, a játék szeretete és Nowitzki örökös pozitív látásmódja végül meghozta gyümölcsét.

– Gratulálok neked, Dirk! Hihetetlen történetnek lettél a részese, ami nem meglepő annak ismeretében, hogy mennyire jó ember vagy. Emlékszel az éjszakába nyúló, 1 az 1 elleni csatáinkra?

Steve Nash

A würzburgi talentum azóta is húzza az igát, ugyan kora előrehaladtával egyre csökken a parkettán töltött percek száma, ám rá mindig lehet alapozni, egy nyarat leszámítva – ekkor majdnem hátat fordított hőn szeretett klubjának – rendre a csapat kedvére alakítja szerződését. Teszi mindezt azért, hogy sikerre éhes és alkalmas társak kerüljenek a franchise kötelékébe. Sajnos ezen fáradozásának pont a klub elnöke, Mark Cuban a legfőbb kerékkötője, aki önmegvalósító hobbitárgynak használja az egyszeres bajnok egyletet.

Gratulálok neked, 41-es, ez egy igazán mesébe illő történet.

Kobe Bryant

Manapság már sokan Nowitzki végső bejelentését várják, pedig ő néhány héttel ezelőttig hallani sem akart erről. Sőt épp a napokban élte át egyik legemlékezetesebb estéjét. 2017. március 7-én a Los Angeles Lakers elleni találkozó második negyedében elengedte a labdát, amely behullott a gyűrűbe, végleg legendává téve gazdáját.

Dirk Nowitzki hatodik játékosként átlépte a 30 000 pontos álomhatárt, ezzel olyan nagyságokkal került egy lapra, mint Wilt Chamberlain, Kobe Bryant, Karl Malone, Michael Jordan és persze a pontrekorder Kareem Abdul-Jabbar.

Üdvözítő, hogy elérted a 30 000 pontot. Követendő példává lettél, aki nagykövete ennek a csodás sportágnak.

Adam Silver NBA-komisszár

Big D ilyen magasságba emelkedése egészen hihetetlen, hiszen ehhez csaknem húsz éven át sérülésmentesen, folyamatosan a liga legjobbjai közé kell tartozni. Ő átlépte ezt a határt mindenféle kisiklás nélkül, maximálisan kiaknázva a benne rejlő lehetőségeket. Nowitzki élete teljes, nem is maradhat számára más, mint hogy megdicsőülve elköszönjön hőn imádott sportágától. Erre vélhetőleg 2018 nyarán kerül sor – legalábbis erre utalt legutóbb nyilatkozatával. – Egy célom maradt, hogy elmondhassam magamról, 20 éven át egyetlen klub alkalmazásában álltam.