Csaknem 2,5 milliárd dolláros ráfordítás, új csarnokok és síparadicsom, új nagy sebességű vasútvonal – így készül Dél-Korea történetének első téli olimpiájára. A high-tech iparáról és kettéosztottságáról híres ország ezzel egyébként történelmet ír, nem sokan mondhatják el magukról, hogy nyári (Szöul, 1988) és téli játékokat (Pjongcsang, 2018) is rendeznek, ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy a 2002-es labdarúgó-világbajnokság társrendezését is bevállalták, talán nem erős leírni a „sportnemzet kifejezést”.
Az ugyanakkor világos, hogy az újabb rendezési jogot Dél-Korea inkább kiváló gazdaságának és kitartásának – korábban már kétszer dobták vissza a pályázatukat – köszönheti. Bár vannak magasabb hegyei – igaz, csak alulról súrolják a kétezer métert –, télisport-nagyhatalomnak nem igazán nevezhető, már amennyiben Svájcot, Ausztriát vagy az Egyesült Államok szintjét nézzük. Alpesi síben vagy éppen biatlonban nincs jegyzett versenyzőjük, a rendezőként alanyi jogon részt vevő jégkorong-válogatott pedig alapesetben a világ második-harmadik vonalában szerénykedik, messze lemaradva például Magyarországtól. A hokicsapatot most éppen észak-amerikai játékosok honosításával próbálják felzárkóztatni. A rövidpályás gyorskorcsolya viszont hódít, itt komoly esélyeik vannak akár több aranyra is.
Mivel arra is komoly lehetőség van, hogy pont ebben a szakágban születik meg hazánk első téli olimpiai aranya, alaposan szemügyre vettük a műkorcsolya és rövidpályás gyorsasági versenyeknek helyet adó csarnokot.
A jeges eseményeket a Pjongcsangtól nagyjából egyórányi autóútra található, óceánparti Gangneungban rendezik meg. Az összes létesítmény közül is kiemelt helyszínnek tűnik a korcsolyacsarnok, itt nem spóroltak semmin: 4 emeletet húztak fel, a világításon kívül mindent – a hűtést, fűtést – nap-, illetve geotermikus energiával oldanak meg, az épület pedig egy rövidpályás gyorskorcsolya sisakjának formáját kapta meg. Jókora, 12 ezres nézőtérrel rendelkezik, erős a kontraszt a mellette árválkodó, némileg mostohagyereknek kinéző, egyszerűbb kialakítású hagyományos gyorskorcsolya-csarnokkal, itt „csak” 8000 néző fér el.