A halállal és az apjával is megküzdött, most BL-elődöntőt játszik

A játékos, aki bebizonyította, hogy a karakter igenis számít.

A Bajnokok Ligája főként csillogásról, reklámról, pénzről és persze csúcsfutballról szól. Pedig mindazok, akik miatt nézők milliói követik a legrangosabb európai kupasorozatot, hús-vér emberek, tele tanulságos és értékes történetekkel. Ebből az aspektusból az AS Monaco–Juventus BL-elődöntő egy labdarúgó életének fontos állomása.

A francia együttes középhátvédjének, Kamil Gliknek az esetében már az is csoda, hogy egyáltalán megélte a 29 éves kort. Életrajzi könyvéből – amelyet az Axel Springer kiadó munkatársa, Michal Zichlarz jegyez A karakter számít címmel, és amelyet az ESPN FC összegzett – kiderül, második születésnapja előtt majdnem meghalt szepszisben. Amikor a szülei kórházba vitték, az orvosok csekély esélyt jósoltak a túlélésre, aztán olyan gyorsan felépült, hogy csodaként emlegették az esetet.

De nem ez volt élete során az egyetlen csodával határos eset. Édesapja – aki masszív alkoholista volt, és Glik 21 éves korában elhunyt – gyakran erőszakoskodott édesanyjával, Kamil pedig mindig az anyja pártját fogta. Volt, hogy az egyik veszekedés alkalmával még a cipőjét is hozzávágta az apjához. Ezek után érthető, miért menekült kétségbeesetten otthonról, s keresett menedéket a futballban. Igaz, a labdarúgás sokáig nem fogadta kegyeibe, szülővárosának klubjánál, a Cracovia Krakownál nem adtak neki esélyt. A klub elnöke nem tartotta elég jónak, egyenesen azt mondta: olyan, mint a régi Skoda. Glik próbálkozásai a Legia Warszawánál, a Lech Poznannál és az Odra Wodzislawnál sem vezettek semmire.

Végül egy festői szépségű helyen, Spanyolország délkeleti partján, Alicante tartományban talált magának csapatot. Az Unión Deportiva Horadada Caliche ugyanis jó kapcsolatot ápol a WPS Wodzislaw Slaski akadémiájával, és rendszeresen igazol fiatal lengyel játékosokat. Glik pedig 17 évesen úgy döntött, elég bátor ahhoz, hogy hátrahagyjon mindent, és belevágjon egy nem épp hétköznapi kalandba.

Horadada világszerte ismert a tehetséggondozásról, így a fiatal játékos fejlődését olyan klubok követték, mint a Liverpool, a Valencia vagy épp a Real Madrid. Végül utóbbi csapat játékosmegfigyelője csapott le Glikre, aki 19 évesen nem habozott, és Madridba költözött. Másfél évet töltött a Real Madrid harmadik csapatában, amely a spanyol negyedosztályban szerepelt. Ez idő alatt olyan játékosokkal játszott együtt, mint José Callejón (Napoli) és Dani Parejo (Valencia), emellett gyakorta edzett az első csapattal is.

Amikor azonban 2008-ban edzője, José María Salmerón elhagyta a csapatot, az Alavés kedvéért minden megváltozott. Az utód, Antonio Carlavilla ugyanis inkább a helyi játékosokat részesítette előnyben. Ezáltal Glik megint abban a helyzetben találta magát, mint Lengyelországban: nem kellett. Nem volt más lehetősége, mint hogy visszatérjen hazájába. A nagy csapatoknak pedig, ahogy korábban, úgy ezúttal sem volt rá szükségük, így maradt a kiesés ellen küzdő Piast Gliwice. A kis csapattal a 2008/2009-es lengyel élvonalban épphogy bennmaradt, majd egy évre rá a liga történetének legrosszabb mutatóját produkálva azonban már kiesett.

Ha valakit, akkor Gliket nem lehetett hibáztatni a csapat rossz szerepléséért, sőt a teljesítményére felfigyeltek a Palermónál, ahol előszeretettel vadásznak olyan nevesincs játékosokra, akikben ott rejlik a potenciál. Bár talán nem meglepő: Delio Rossi edzőségének idején egyetlen percet sem játszott. Mindazonáltal ekkor már nagy szüksége volt arra, hogy találkozzon egy olyan szakvezetővel, aki hisz is benne – ez az ember 2011 januárjában talált rá a jelenlegi olasz szövetségi kapitány személyében. Gian Piero Ventura abban az időszakban a Barinál dolgozott, és épp új középső védőt keresett, így szerezte meg kölcsönbe Gliket. Igaz, Ventura februárban elhagyta a klubot, amely aztán ki is esett az olasz első osztályból, de a lengyel bekk pozitív benyomást tett Venturára, aki aztán magával vitte Torinóba.

Ekkor kezdődött el igazán Glik karrierje. Öt csodálatos évet töltött Ventura kezei alatt Torinóban, akire biográfiájában később így emlékezett:

– Ventura az az ember, akinek a legtöbbel tartozom. Ő tette a legtöbbet azért, hogy az a játékos legyek, aki ma vagyok.

A torinói rajongók imádták őt, különösen, miután a Borussia Dortmund, a Bayern München és a Manchester United invitálását is visszautasítva a klubnál maradt. Olaszországi pályafutása alatt nemcsak azt bizonyította, hogy remek védő, hanem azt is, hogy a gólszerzésre is alkalmas. A 2014/2015-ös szezonban például nyolc gólig jutott, ráadásul 1960 után ő lett az első külföldi játékos, aki viselhette a csapatkapitányi karszalagot.

Persze rejlik a történetében még némi csavar, hiszen nehogy már a válogatott tagság esetében ne legyen bökkenő. Hiába remekelt Torinóban Glik, kimaradt a 2012-es, Lengyelországban rendezett Európa-bajnokság válogatott keretéből, de ez sem törte meg. Hajthatatlanul próbálta bizonyítani, hogy rossz döntés volt a mellőzése – sikerült is neki. A 2016-os kontinenstornán Michal Pazdan belső védő párjaként fontos szerepe volt abban, hogy csapata öt mérkőzésen csak két gólt kapott. A tavalyi nyár nemcsak válogatott, de klubszinten is változást hozott: Glik ugyanis úgy döntött, ideje szintet lépni, és 2016 nyarán fájó szívvel ugyan, de 11 millió euróért az AS Monacóhoz szerződött. Az olasz klub az átigazoláskor kiadott közleményében az alábbit írta:

csodálatos, intenzív, érzelmekkel és kölcsönös elégedettséggel teli öt év volt. Cairo elnök és az egész Torino nagy szeretettel köszöni Glik munkáját, és a legjobbakat kívánja további karrierjében.

Valljuk be, nem mindennap válik el egy klub így egy játékosától. Sőt 2013-ban egy olasz rapper, Willie Peyote még egy zenét is írt neki Glik címmel. A fejlődését talán mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 20 éves korában, amikor még a Piast Gliwicében játszott, 75 ezer euró volt a piaci értéke, most, 10 évvel később már 15 millió eurónál jár. Talán erre mondják, hogy megdolgozott a pénzéért.

Glik pályájának hihetetlen története bizonyítja, semmi nem lehetetlen, ha elég erős az ember személyisége.

Juventus: sikerre ítélve

Öt egymást követő bajnoki cím (2012 és 2016 között) a Serie A-ban, két Olasz Kupa-győzelem (2015, 2016) és egy elveszített Bajnokok Ligája-döntő (2015). A Juventus az elmúlt években egyértelmű egyeduralkodója az olasz labdarúgásnak, amellett, hogy nemzetközi színtéren is meghatározó együttes. Az Antonio Conte által a 2011/2012-es szezonban bevezetett, 3-5-2-es játékrendszer a torinói klub sikerének védjegye lett, amely főleg a most már az észak-amerikai futballbajnokságban (MLS) játszó Andrea Pirlo játékszervezői képességére és a Bonucci–Barzagli–Chiellini védőhármasra épült.

A labdarúgás, egy-egy csapat kerete és szakmai stábja azonban folyamatosan változó jelenség, az immár három éve a csapatot irányító Massimiliano Allegrinek emiatt újra meg kellett találnia az egyensúlyt. Az aktuális szezonra kiforrott 4-2-3-1-es játékrendszer – az Outsideoftheboot.com elemzése szerint – a keretből kihozható legjobb. A szerkezet egyik, ha nem a legfontosabb eleme pedig a sokak által az új Messinek kikiáltott Paulo Dybala, aki már többször jelezte: – Az embereknek tudniuk kell, nem vagyok Messi, Dybala vagyok, és csakis önmagam akarok lenni, bár megértem az összehasonlításokat.

Nem szabad azonban elfelejteni a védekezésben fontos szerepet betöltő Sami Khedirát és a gólgyáros Gonzalo Higuaínt sem. Az olasz együttes hatékonyságát mutatja, hogy akár már a következő fordulóban bajnok lehet, hiszen előnye négy fordulóval a vége előtt kilenc pont az AS Roma előtt. S az is mindenképp figyelemre méltó, hogy a Juventus úgy jutott el a Bajnokok Ligája elődöntőjéig, hogy a Portótól és a Barcelonától még gólt sem kapott. Utóbbi összecsapás esetében érdemes külön kiemelni: Buffonnak a Spanyolországban rendezett visszavágón csak a mérkőzés végén kellett nagyobb bravúrt bemutatnia.

Persze hiába adnak nagyobb esélyt a Juventus továbbjutására a fogadóirodák, Allegri óvatos, és egyáltalán nem ok nélkül. A Monaco keretének átlagéletkora (24 év) ugyan a legalacsonyabb a Bajnokok Ligájában, a „fiatalok” minden sorozatot figyelembe véve mégis 146 gólt szereztek, ez pedig a topligák gárdáit tekintve a legtöbb. Ráadásul a francia lett az első olyan csapat, amely a selejtezősorozat harmadik köréből a legjobb négy közé jutott. Nem valószínű, hogy a magasan védekező, támadójátékára építő Monaco épp most akart megállni