A Bartók Béla út egyik csendes, gellérthegyi mellékutcája, a Ménesi út jobb kéz felől a Rex Williams Snooker Clubbal indul. Az elsőre intim, kiülős kocsmakinézetű hely gyomrában a némaság birodalma vert tábort egy négyasztalos sznúkerklub formájában. A kettes asztal mellett állva, arra pipiskedve behajolva lökdösi le a golyókat szép sorban a mindössze 10 éves Révész Bulcsú, aki nemrégiben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az első magyar sznúkergálán a korábbi ausztrál világbajnok, hirtelenszőke Neil Robertsonnal játszhatott egy „menetet” – hogy használjuk a szaknyelvet: frame-et. A „mutatványos gyerek” nem véletlenül került a gálára: annak szervezői is tudták, egy fényes jövő előtt álló, sőt már most sem ügyetlen lurkót tisztelhetnek a kitűnő tanuló Révész személyében, aki 8 évesen faképnél hagyta minden kisfiú álmát, hogy focista legyen, és odalépett a zöld asztal mellé.
– Két éve egyszer együtt néztük otthon a sznúkert az Eurosporton, és nagyon megtetszett Bulcsúnak. Ő egy, a korosztályához képest igen koncentrált gyerek, amit az is mutat, hogy ez az igen hosszú játék lekötötte őt, no és az összetett gondolkodást igénylő L’ art pour l’ art Társulat humorának kedvelője – vág a történet elmesélésébe Révész Attila, a sznúkerjátékos édesapja. Bulcsú az ominózus tévézés után addig nyaggatta apját, míg egy alkalommal Herceghalomról be nem kocsikáztak a Gold nevű helyre, ahol Attila az asztalt szinte fel sem érő gyerekkel biliárdozni kezdett. – A harmadik alkalom után megvert – emlékszik vissza az apuka, aki onnantól már nem tudott nemet mondani Bulcsúnak arra: „sznúkerezni szeretnék”.
A különbség a két hasonló biliárdjáték között az asztal méretében, a golyók számában és a játékszabályban van, a sznúker a pool biliárdnál jóval összetettebb és technikailag is nehezebb, mégis sokkal látványosabb és népszerűbb a televízióban.
A sznúkerről röviden
A sznúkerben Bulcsú már szinte előnyben volt édesapjával szemben, szivacsként szívta magába a szabályokat és a mozdulatokat, a golyótereléshez pedig egészen egyedülálló érzéke volt. A Gold klubba egy alkalommal betérő Palásti Péter sznúkeresnek meg is akadt a szeme a pöttöm csodagyereken, és azonnal rávette Révész Attilát, hogy irány Varga Péter, a sznúkerszövetség elnöke, aki oktatóként hivatásszerűen foglalkozik tehetségek felkarolásával.
– Varga Péter bácsinak az első találkozáskor volt a születésnapja, tehát Palásti Péter születésnapi ajándékként lepte meg őt Bulcsúval – idézi fel Attila.
Bulcsú Péter bácsi kezei alatt hihetetlenül gyorsan fejlődött. A trénertől azt tudakoltuk, mennyi idő elsajátítani egy kezdő játékosnak a technikai alapokat, ami után már érdemben lehet stratégiát is oktatni.
– Egy ilyen kis gyerek esetén 4-5 év lenne a normális, de Bulcsú valóban kivételes tehetség: egy év alatt elérte azt a szintet, hogy már nem kell instruálnom a lökésvégrehajtást vagy a megközelítést, a célzást, melyek alapdolgok – magyarázza lapunknak Varga Péter, aki jelenleg heti hat alkalommal, esetenként 2-3 órában foglalkozik Bulcsúval iskola után. A fiúnak ma már bátran ad úgynevezett bréképítési feladatokat – amikor a piros és különböző egyéb színű golyókat felváltva kell a lukakban elhelyezni a fehér golyóról indulva, megszakítás nélkül – és egyre jobban mennek a safety lökések is, amikor a játékos – helyzet híján – a fehér golyó elbújtatásával igyekszik megnehezíteni ellenfele dolgát. – Bulcsú egyszerűen érzi, milyen szögben lökjön, és hol fog megállni a fehér golyó – dicséri tanulóját tovább Varga, aki a legnagyobb hibának azt tartja, hogy a fiú túl gyorsan játszik, mostanában egyébként is egy kicsit „szeles”. Ottjártunkkor valóban szinte az egyik nagy kedvencet, Ronnie O’Sullivant idéző tempóban „ölte” a golyókat, persze azért pontatlanabbul.
Révész Bulcsú – interjú a csodagyerekkel
– Miért pont a sznúkert találtad érdekesnek a tévében?
– Először focis voltam, de egyre többször néztem a sznúkert. Az asztal, a posztó, a fényes golyók, elragadott a játék. Azt is tudtam, hogy ez egy barátságos sport.
– Nem tartott vissza, hogy sokszor unalmas hosszadalmas előkészületek előznek meg egy-egy történést?
– Egyáltalán nem. Úgy gondolom, hogy minden sportnak vannak sajátos tulajdonságai, amikkel együtt lehet élni.
– Kik a kedvenceid?
– Ronnie O’Sullivan és Mark Selby.
– Mi tetszik Ronnie-ban?
– Gyors, jól tudja terelni a golyót, a taktikája is jó, és nagy brékeket tud ütni. De elárulok egy nagy titkot!
– Nocsak!
– Mérgesebb vagyok attól, ha Ronnie kikap, mint amikor én. Engem nem zavar, ha kikapok, mert azzal fejlődök. Szerintem Ronnie néha elbutáskodja a mérkőzéseket, nincs meg mindig a megfelelő taktikája. Neki a gyors játék a ritmusa, és egyszerűen taktikai hibákat vét eközben. Minden hosszú golyóra rámegy, kihagyja őket, otthagyja az ellenfélnek az állást, és kész-passz, elveszítette a frame-et.
– Milyen technikai gyakorlatokat végzel?
– Brékelős feladatokat szoktam kapni, illetve állásokat, és azokkal kell megbirkóznom. Vannak safety feladatok, mert a másik fél ellen az is sokat számít, nem csak a golyóbelökés.
– Mi a legnehezebb neked a játékban?
– Ha 40 fölötti bréknél vagyok, és rontok, akkor nagyon ideges vagyok. Sokszor bennem marad a hibám, de ez veszélyes, mert az ellenfél bármikor ronthat, és akkor azonnal oda kell állnom az asztalhoz.
– Ütöttél már 75-ös bréket. Ezt tartod a legnagyobb sikerednek?
– A hétvégi 3. helyem egy ranglistás versenyen és egy fordítás 0-2-es frame-állásról 3-2-re.
– Egy sznúkerpartin ellenfélként vagy gyerekként tekintenek rád?
– Egyenrangú ellenfélként. Szerintük és szerintem is nagyon megy a játék, és ők ezt belátják. Van, aki nyer még ellenem, de bennük is ott van, hogy le tudom győzni őket bármikor.
– Milyen volt a gálán Neil Robertson ellen?
– Kicsit izgultam. Pár hónappal előtte egyeztem bele, hogy játsszam ellene, mert eléggé szégyellős vagyok. Amikor ott voltam az asztalnál, eszembe jutott, hogy Robertson is csak ember, nem kell izgulni.
– Mit tervezel, ha nem leszel sikeres sznúkeres?
– Nyugdíjas leszek!
– Nincs az még egy kicsit odébb?
– Hát, nem tudom. Tanár nem leszek. Talán közgazdász.
– Osztálytársaid hogyan viszonyulnak a sikereidhez?
– Egy kicsit biztos irigyek, de azt érzem, hogy nagyon örülnek is, és ez nagyon jólesik.
– Apropó, iskola! Úgy tudom, a Jézuskától térképet kértél, de mi a kedvenc tantárgyad?
– A nyelvtan. Volt egy 400 pontos dolgozat, 398-at szereztem.
– Hogyan kezeled a feszült pillanatokat a sznúkerasztalnál?
– Sok ilyen van, mindig megpróbálom visszatartani az érzelmeimet, és legfeljebb grimaszok formájában kiadni.
Révész Bulcsú fejlődési lehetőségei egyébként itthon behatároltak, mert bár annak köszönhetően, hogy még mindig csak mintegy 100-an szerepelnek az egyosztályos versenyidényben, Bulcsú együtt lök mindenkivel a hetvenéves Horváth Tibor bácsiig, és az idei első félévi 5. pontszerző versenyen már egy harmadik helyet is elért – 20-25 éve játszó, komoly sznúkereseket legyőzve –, hamarosan tovább kell lépnie.
– Nézze, Bulcsú túl van már versenyen 50-es, 75-ös bréken is, ami a hazai mezőny nagyjáról nem is mondható el, egy-két éven belül már gyakorlópartnere sem lesz itthon – teszi egyértelművé Varga Péter. – Olyan környezetben kell játszania, ahol nem hibázhat. A képességei megvannak, a lehetőségeket kell ehhez igazítani. Amit látok tőle, az nem egy 10 éves gyerek játéka, főleg nem másfél év után – érzékelteti, hogy hamarosan őt mint edzőt is „ki fogja nőni” Bulcsú, az edző őt az év végére már a hazai top 10-be várja. És hogy merre vihet az útja? Talán a szigetországba, brit földön vannak olyan lehetőségek, ahol kiderül, mire képes Bulcsú a vele egyidős sztárpalánták ellen – a vállalkozás persze nem volna olcsó, de ha az ifjú játékos bekerülne a világ legjobb 100 sznúkerese közé, már önfenntartóvá válna, amit csinál. A célok ráadásul nem is csak ezek.
– Van nekünk egy tervünk Bulcsú karrierjére, de csak apró lépésekben valósítjuk meg, ahogy Bulcsú bírja. Ki kell lépnie a nemzetközi porondra, fel kell mérnie, hogy hogyan áll. Tudunk információkat a vetélytársakról, de versenyhelyzetbe még nem került velük. Jó lenne, ha elindulhatna a következő ifjúsági Európa-bajnokságon – mondja Révész Attila, de fia ennél már jóval messzebbre merészkedik. – Profi szeretnék lenni, benne lenni a legjobb 16 között, aztán világbajnok lenni. Ez legkorábban 6 év múlva sikerülhet, legfeljebb 10. De nincs baj, ha kicsúszom az időből, vannak, akik 20 éves korukban kezdik, és 30 fölött jön az a tapasztalat, ami a győzelemhez kell – bölcselkedik Révész Bulcsú. Megkérdőjelezhetetlen okfejtés.
Neil Robertson ellen az I. magyar sznúkergálán (2. perctől)
A történet valamennyi szereplője tudja, hogy a másfél éve egy nagy egymásra találással kezdődött történet akár hónapokon belül új fordulatot vehet, PJ Nolan, az „összeurópai Varga Péter” augusztusban villámkurzust tart Magyarországon, és nem kicsi az esélye annak, hogy 2018-ban beindul Révész Bulcsú nemzetközi karrierje. Onnantól Bulcsú élete 70 százaléka a visszavonulásig a zöld posztó fölé hajolva telhet.
Hazánkban a biliárdszövetség sznúker szakága rendez versenyeket, a tavaszi és őszi félidényben 6-6 viadalon lehet pontokat gyűjteni, amiből kialakul az éves ranglista. Ennek helyezései döntik el, kik jogosultak nemzetközi megmérettetéseken szerepelni. Révész Bulcsú a legutóbbi országos erősorrendben a 16. helyen állt. Rajta kívül nagy reményeket fűzhetünk még a 14 éves Horváth Attilához, aki szintén szerepelt az I. magyar sznúkergálán.
A sportági infrastruktúra igen szegényes: Budapesten két helyen van valamire való asztal és oktatás is, a Jászai téri Ötker Snookerben és a Ménesi úti Rexben. Egy magánvállalkozónak köszönhetően viszont hamarosan új sznúkerközpont létesül a KöKi Terminálban – 8 egyforma, vb-szabványnak megfelelő asztallal (ezek értéke egyenként körülbelül 3 millió forint), ami komoly fellendülést adhat a sportágnak.
Ahhoz, hogy Magyarországon komoly nemzetközi sztárokat és versenyt láthassunk, mintegy 50-60 millió forint befektetése, illetve a tévés és reklámjogok rendezése volna szükséges. Az 1-2 napos gálák ennél jóval olcsóbbak.
