Megkönnyebbült győri szurkolók beszélgettek a piszoárnál szombat délután, miután a Győr magabiztosan lehozta a BL-elődöntőjét a Papp László-arénában, a Podgorica ellen.
– Holnap kit verünk meg?
– Mindenkit!
– Mindenkit is!
Így hangzott szó szerint a beszélgetés, amelynek persze a lényege, hogy a győriek az eddigieknél is nagyobb önbizalmat kaptak, játékosok és drukkerek is. Akkor még nem tudták, hogy pár órával később a szkopjei fanatikusok és kézilabdázók legalább ilyen hangulatba kerülnek, miután csapatuk, a Vardar simán megveri a másik elődöntőben a címvédő Bukarestet.
Míg a Győr úgy jutott a fináléba, hogy alig lehetett neki gólt lőni, a Szkopje úgy, hogy alig lehetett ellene támadást kivédekezni. A Győr csak 20-at kapott az első meccsen (26-20-ra nyert), a Szkopje majdnem negyvenet vágott be a másodikon (38-33), így arra lehetett számítani, hogy
egy nagyon jó védelem egy nagyon erős támadóalakulat ellen küzd majd a BL-döntőben, akárcsak a pár hét múlva a labdarúgóknál, ahol szinte biztosan a Juventus és a Real Madrid jut el az utolsó csatáig.
A Győr dolga az előző naphoz képest annyival is nehezebb volt, hogy a Podgoricához képest a Szkopje a széleken is veszélyesnek látszott. (Most is kitérhetünk rá, milyen magaslatokba juthatna válogatott szinten a magyar kézilabda, ha klasszis szélsőket is nevelnének itthon, és a balszélen nem irányítóknak, Görbicz Anitának, Kovacsics Anikónak vagy éppen Juhász Ádámnak kellene sokszor játszania, akik egyébként ehhez képest jól megoldják a feladatot.)
A vasárnap esti finálé előtt Ambros Martínt is hatalmas taps köszöntette a megtelt lelátóról, vagyis visszafogadta kegyeibe a győri közönség, amely ősszel, amikor Románia szövetségi kapitánya lett, nem lelkesedett érte túlságosan.
És ha már szélek, természetesen a Szkopje első gólját egy szélső lőtte, a volt győri Radicevic a jobb sarokból. Görbicz stílszerűen a bal sarokból szerezte meg a Győr vezető gólját, miután Groot egyenlített. Pár perccel később már Görbicz egalizált, megint a szélről. 6-4-nél ott tartottunk, hogy az ETO-gólok fele jött az irányítótól, aki rendre túljárt Suslina kapus eszén, hol a lába közé, hol a rövidbe lőtt. Később a hosszú felsőt vette célba, jól.