A világ leggyorsabb emberének története váratlan fordulatot vett a napokban; előbb (életében először) elveszítette a 100 méter döntőjét a londoni olimpiai stadion legnagyobb meglepetésére, majd a legutolsó futásán, a 4×100-as váltó utolsó embereként megrándult, így a célvonalig sem jutott el. Bolt soha nem látott csúcsokat – pontosabban sebességeket – ért el dicsőséges karrierje alatt, amelynek végén mégis megízlelte, hogy milyen „átlagos” sportolónak lenni.
Usain Bolt eredményeivel még az is tisztában van, aki csak érintőlegesen foglalkozott atlétikával vagy egyáltalán sporttal. A londoni vb közeledtével versenytársai és korábbi sportolóhírességek is kifejtették, hogy ő a valaha élt legnagyobb alakja az atlétikának, ezt a státust azonban nem csupán a 100 és 200 méteren futott világcsúcsainak és nyolc olimpiai aranyérmének köszönheti.
De mégis hogyan viszonyulhatnánk egy olyan emberhez, aki élete első olimpiai döntőjén kikötődött cipőfűzővel fut világcsúcsot úgy, hogy az utolsó métereken már hátradőlve ünnepli győzelmét?
A füligszáj sportoló csaknem tíz évig természetes lazasággal dominálta a sprintszámokat, pedig az összes eredménye mögött alázatos edzésmunka van, és a tehetsége sem párosult mindig tökéletes fizikai kondícióval.
Bármilyen elképzelhetetlen elnézve Bolt 195 centiméter magas, kidolgozott, futásra teremtett testét, fiatalkorától kezdve gerincferdüléssel küzd, amelynek eredményeképp a bal lába bő két centivel hosszabb a jobbnál. A hátproblémái visszatérő sérüléseket is okoztak tinédzseréveiben, de folyamatos gyógykezelések mellett – Bolt visszajáró vendég volt a Bayern München egykori orvosának, az alternatív gyógykezeléseiről hírhedt Hans-Wilhelm Müller-Wohlfahrtnak a rendelőjében – sikerült hosszabb kihagyások nélkül letudnia aktív éveit.
Sokan nem tudják, hogy első nemzetközi tornája a 2001-es ifjúsági vb volt Debrecenben, ahol 200 méteren a döntőbe sem jutott be. Persze akkor még nem töltötte be a 15-öt sem. Serdülőkorában még kacérkodott a labdarúgó-, illetve a Jamaicában igen népszerű krikettezőkarrieren is, de szinte predesztinálva volt a sprintfutásra, miután szülei is futók voltak (vezetékneve pedig magyarul annyit tesz: villámcsapás
). Ha már a szülőkről van szó, érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb jamaicai gyermekhez hasonlóan Bolt szigorú keresztény nevelést kapott, nem heccből láthattuk, hogy minden versenye előtt bőszen vetette a kereszteket. Győzelmei után is gyakran tweetelt arról, hogy Isten segítsége nélkül semmit nem ért volna el.